Miért alakulhat ki?

Ha törökülésben neked is közelebb van a térded a füledhez, mint a földhöz, vagy kapaszkodnod kell, különben hátra esel, akkor megnyugtatlak: nem vagy egyedül. Túrázás során tartott pihenőnél, akár vadkempingezéskor törökülésben akadályozó tényező lehet a feszülés, fájdalom, kényelmetlen helyzet. Ezért a motiváció is kevés, hogy így üljünk. Mégis miért csak óvodában tudtunk utoljára így ülni és miért olyan kényelmetlen manapság sok ember számára? Pont ezért. Mert utoljára óvodában ültünk törökülésben. Iskolás korunkban pedig a legtöbb időnket széken ülve töltöttük. Középiskolában is… ha továbbtanultál egyetemen vagy más szakképzésen, akkor ott is. Ha pedig irodai vagy ülő-/állómunkát végeztél vagy jelenleg is végzel, ugyancsak reggel nyolctól délutánig,

E mellé gyakran ülünk még autóban, tömegközlekedésen, otthon is étkezésnél vagy a kanapén/fotelban. Tehát: jórészt a kultúránkból fakadóan a csípőnk mozgása beszűkült.

A szövetek így az évek, évtizedek alatt alkalmazkodtak ehhez a helyzethez, hiszen kifordított helyzetben egyáltalán nem használjuk vagy csak limitált mozgástartományban, kevés ideig. Ez nem csak töröküléshez szükséges.

Emellett a csípők (így a lábak) szétnyitása kapcsolódik a testi-lelki nyitottsághoz és befogadáshoz is, mind a nőknél, mind a férfiaknál.

A jó hír, hogy lehet növelni a csípő mozgékonyságát, hogy kényelmesen tudj ülni törökülésben, csak némi gyakorlást fog igényelni. Ehhez szükségünk van arra, hogy az izmaink és a szöveteink a comb belső részén, illetve mélyen a csípő körül kellően lazák és rugalmasak legyenek ahhoz, hogy engedjék, hogy a csípő kiforduljon, egyben ki is fejtsék a szükséges erőt, hogy stabilizáljanak is a helyzetben.

Hol érdemes kezdeni?

A kulcs a pozíció ismételt gyakorlásában rejlik. Tehát az itt látott gyakorlatok alkalmazása mellett érdemes minél kevesebb széken ülést és minél több földön ülést iktatni az életünkbe.

Így nemcsak megőrzik a csípők egészségét, hanem naponta 25x-45x felállnak és leülnek, ami használatban tartja a lábaikat, törzsüket és az egyensúlyukat. Így ott ez a probléma szinte ismeretlen.

Ha nagyon kényelmetlen vagy húzódik valahol törökülésben, a fenék alá helyezett egy vagy két jógatéglával vagy nagyobb félbehajtott párnával segíthetünk magunkon. Keressük meg a még kihívást jelentő, de még elviselhető magasságot és üljünk így minden nap egy kevés ideig. Idővel csökkentsünk az emelés mértékén.

A következő gyakorlat a nap során többször is használható, széken ülve: tedd fel a lábadat az egyik térdedre. Akkor csinálod jól, ha a fenekednél, a combod külső oldalán érzel enyhe nyújtó érzést. Fontos, hogy a térded ne fájduljon meg. Ez esetben vagy nyújtsd kissé ki az alsó támasztó lábadat, vagy dőlj hátrébb a törzseddel. Figyelj arra, hogy mindkét lábaddal gyakorolj és hasonló ideig legyél ebben a helyzetben.

A gyakorlásnál a lassabb tempó alkalmazását javaslom. Ne nyújts keresztül a fájdalmon, csak jóleső nyújtás érzéséig maradj törökülésben, húzd fel a lábadat vagy végezd a feladatokat. Ez eleinte lehet, hogy csak pár másodperc lesz, majd az idő előrehaladtával egyre tovább és tovább tudsz ezekben a helyzetekben maradni. Inkább naponta fél-egy perceket gyakorolj, a kevesebb több hasznot fog hozni hosszútávon. A csípőktől se várjuk, hogy 30-45 fokot lazuljanak első alkalomra, érdemes 1-5 fokot kitűzni célul gyakorlásonként.

A következő gyakorlatot falnál, megtámasztott háttal végezd. Tegyél a feneked alá annyi jógatéglát vagy párnát, hogy ne görcsöljön vagy fájjon a csípőd környéke, csupán azt érezd, hogy „nem megy tovább” a kifordítás, mikor összeérinted a talpaidat.

• Karjaidat tedd a térdeid közé;
• szívd be a levegőt, tartsd bent 3-5 másodpercig;
• közben fejts ki ellentétes erőt egyszerre: a karjaidat told kifelé, míg a térdeidet közelíted egymáshoz (feszítsd, feszítsd, feszítsd!);
• fújd ki a levegőt, lazítsd el a combjaidat, miközben a karokkal továbbra is enyhén kifelé tolod a térdeket (csak addig, amíg nem fáj!);
• ezután pihenj lassú orrlégzéssel a véghelyzetben 15-30 másodpercig.

A csípő külső izmait szólítja meg az előző gyakorlat „fordítottja”. A kiindulási helyzet ugyanaz.

• Ezúttal a karjaidat tedd a térdeid külső részére;
• szívd be a levegőt, tartsd bent 3-5 másodpercig;
• közben fejts ki ellentétes erőt egyszerre: a karjaidat told befelé, míg a farizmokat megfeszítve térdeidet távolítod egymástól (itt is figyelj, hogy végig feszítsd az izmaidat);
• fújd ki a levegőt, de ezúttal a karjaidat lazítsd el, miközben a térdekkel továbbra is kifelé törekszel (csak addig, amíg nem fáj!);
• ezután pihenj lassú orrlégzéssel a véghelyzetben 15-30 másodpercig.

Ezt a gyakorlatkombinációt ismételd meg egymás után kétszer, az egészet hetente pedig ugyancsak kétszer végezd el. Ahogy egyre jobban és jobban ki tudod fordítani a csípődet, úgy fokozatosan csökkentheted a feneked és a föld közötti távolságot (például eggyel kevesebb jógatéglával gyakorolsz). Minél kevesebb emelést használsz, annál inkább közelíteni fogsz ahhoz az állapothoz, mikor a földön ülsz törökülésben, míg egy nap arra ébredsz, hogy már a fenék megemelése nélkül is megy. A törökülés pedig sokkal inkább hasonlít egy pihentető, természetes helyzetre, semmint egy fájdalmakkal járó kínzási pozícióra.