1 / 22

A Dunazug nyugati részén fekvő Gerecse hegység keleti vonulatának legjelentősebb csúcsai sasbércként magasodnak Tokod fölé. Nemcsak a Nagy-Gete, de az Öreg-kő és a vele szemközti Hegyes-kő kilátásai is emlékezetesek. A sziklaormok közötti meredek emelkedők és lejtők még akkor is igen fárasztóak, ha a túra legmagasabbnak mondott pontja is csak 456 méter. Az egyedi panorámák elérése izzasztó hullámvasutazás, de mindenképpen felejthetetlen.

2 / 22

A környező települések, Dorog, Tokod, Csolnok mind alkalmas kiindulópontok. A kéktúrázók tudják, hogy egy-egy szakasz bejárása rejthet magában némi szervezési bizonytalanságot, ha közlekedési eszközként a vonatot vagy a távolsági buszjáratot választjuk. Az egyszerűség kedvéért mi kocsival érkeztünk, és Tokodon parkoltunk. A kapcsolódó turistajelzések segítségével körtúrát terveztünk.

3 / 22

A Komárom-Esztergom megyei nagyközség már ősidők óta lakott, de történelmét a szénbányászat határozta meg. Látnivalói közül (a teljesség igénye nélkül) maximum a rómaiakra emlékeztető Castrum falmaradványa vagy a Szent Márton tiszteletére szentelt katolikus templom emelhető ki. Természeti környezete, fekvése viszont annál kedvezőbb, a Kéktúrán kívül a Kinizsi Százas teljesítménytúra is itt halad. A környéken nem csak a bakancsos turisták találják meg a számításukat, más sportolók is kedvelik. 1908-ban a Nagy-Gete még a síelőknek kedvelt helye volt, napjainkban viszont sajnos a krosszmotorosok koptatják.

4 / 22

Tokodról délkeleti irányban indultunk el a Kéken. A falu végi játszóteret elhagyva a Mária úttal párhuzamosan értünk el a Tőkés-tető és a Nagy-Gete közti Sörház-völgybe. Itt ágazik le a kék kereszt, melyen a későbbiekben a Hegyes-kőre kezdtük meg a kapaszkodást. De ne szaladjunk annyira előre, mert előttünk állt még az OKT legmegerőltetőbb gerecsei szakasza. A völgy elkeskenyedő végén, a földútról balra kanyarodva vezet a Kék.

5 / 22

A kaptató nem túl szimpatikus, emelkedés közben szikrányit sem szelídül. A szintkülönbség mellett kezdetben még a vízmosásokkal és a köves út nem túl bokabarát hepehupáival is meg kellett küzdenünk. Jobb, ha nem is az előttünk tornyosuló Getét figyeljük, hanem időnként hátrapillantva a fejünk fölé növő Hegyes-kőben gyönyörködünk. Az első pihenőre a legalkalmasabb helyszín az Öreg-kő. A sziklás domb oldalán élvezhető panoráma csak ízelítő a még előttünk álló élményekből. Érdemes pár percet időzni, nemcsak a látvány, hanem erőgyűjtés miatt is. Az elkövetkező fél óra ugyanis már nem lesz akkora élmény.

6 / 22

A Nagy-Gete 456 métere jól megdolgoztatja az izmokat, feljutni rá nem is olyan egyszerű. A keresztező távvezeték alatt még pár percig a plató átmeneti simaságát élvezhetjük, de aztán ahogy az ösvény balra, egy fenyves irányába kanyarog, úgy válik egyre durvábbá. Az erdővel benőtt hegyoldal magasságát igyekeztük magunkban alábecsülni, de sem ez, sem a gyakori megállók nem gyorsították a haladást. Ha időközben el is felejtettük volna a mészkőszirtek vakító szépségét, a hegyoldalból egyre sűrűbben kikandikáló kőzetek emlékeztettek rá, tovább nehezítve a járást. A vékony termőréteg a fákat sem engedi szép magasra nőni, így inkább csak bozótosnak hívhatjuk a körülöttünk növő erdőt.

7 / 22

Erőfeszítésünk nem marad haszontalan, mert előbb-utóbb felérünk a csúcsra. A kis tisztáson feltűnik a kereszt, melyet a budapesti szentimrevárosi egyház adományaiból állítottak. A vörösfenyő feszületet Nagyboldogasszony tiszteletére emelték 2000-ben. A meredek sziklaszirtről főként délre tekinthetünk. Tájékozódási pontnak előttünk jobbról a Hegyes-kő emelkedik, amely a továbbiakban is iránytűként szolgált. A leírások szerint a csúcson II. világháborús bunker található. Különböző véleményeket olvashatunk erről, attól függően, hogy valaki megtalálta vagy sem a harci építményt. Be kell, hogy valljam, mi nem is nagyon kerestük, helyette inkább a lejutáson gondolkodtunk.

8 / 22

A nagyításhoz kattints a fotóra!

Az ereszkedő sem volt éppen egyszerű, lépésről lépésre haladtunk. A Sörház-völgyben, mint említettem, a kék kereszt jelzés iránymutatása szerint sétáltunk tovább. A séta nem tartott túl sokáig, mert egy éles jobb kanyarral újabb domboldal felé kellett venni az irányt. Ahogy eddig megszoktuk, lazsálni itt sem lehetett, mert egy újabb emelkedő elé néztünk. Nehezítés is akadt. A motorosok mély vályút szántottak a talajba, aminek az alját csúszós homok tölti ki. Nemcsak a nyomaikkal szembesültünk, de egyre erősödő berregésük félreállásra kényszerített minket. A helyzet kissé balesetveszélyesnek tűnt, mert a beláthatatlan ösvényen csak a kétkerekűek zaja hallható, sofőrjeik nem is észlelik a közeledő kirándulókat, így gyalogosként kell nagyon óvatosnak lenni.

9 / 22

A gépek távozásáig a mögöttünk hagyott Nagy-Getét szemléltük. Kiérve a bokrok közül egy végeláthatatlan szántóföld terült el előttünk. Jelzés sehol, ezért iránytűnket, a Hegyes-követ használva indultunk előre. Nem célravezető letérni a szántás mellől. Mi ezt tettük, és (szlengesen szólva) tökön-babon vágtunk keresztül. Végre elértünk egy szélesebb szekérutat, ami már egyenesen a szikla tövéhez vezetett. Jobbról ismét a Kék csatlakozott, ami megnyugtatóan hatott.

10 / 22

11 / 22

Felkapaszkodtunk a fehér mészkőkúpra, melynek panorámája talán az előzőekét is felülmúlta. Itt 180 fokban nézhetünk szét, már nemcsak egy település háztetői láthatók. Az esztergomi bazilika és a Mária Valéria híd pillérei is feltűntek, nem is annyira a távolban. Tokodra ismételten a Kéktúra nyomvonalát követtük. A hegy kúpját dél felől kerülve, annak keleti oldalán szembetűnnek a jellegzetes ferde sziklapadok. A falu felé már egy jókora tisztáson vágtunk át, majd beértünk Tokod házai közé.

12 / 22

A mi túránk végére a Hegyes-kő panorámája tette fel a koronát, de aki bírja még szusszal, az ne hagyja ki Bajót környékét sem, mert így lenne teljes a gerecsei Kék.

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!