A Pilis déli kilátópontjai
Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.
A Pilis hegység legmagasabb pontja, a Pilis-tető (756 m) idén tíz éve, hogy hivatalosan látogatható. 1996-ig katonai bázisként funkcionált, a Magyar Néphadsereg légvédelmi rakéta bázisa foglalta el, melyet a rendszerváltás után számoltak fel. 2014-ben jelölték ki a zöld jelzésből leágazó háromszög turistautat, megnyitva a tetőt a nagyközönség számára.
Ebben az évben adták át a geodéziai toronyból átalakított kilátót is, teljessé téve a turistaparadicsomot. Napjaink egyik legkedveltebb kirándulóhelyét Budapest közelsége teszi ennyire forgalmassá. Szép időben a Két-bükkfa-nyereg parkolója hamar megtelik.
A Pilisszántó felőli déli oldal is rengeteg látnivalót tartogat, érdemes ezt az alternatívát választani.
A község főútján (Kossuth Lajos utca) érhető el a kőbánya parkolója, mely kirándulásunk kiindulópontja volt. Az irány nem téveszthető el, a Csillagösvényt keresztező barlang jelet kövessük. A 2018-ban felfestett új útvonal színesíti a hegység bejárhatóságát. Rövidke kitérővel megnézhetjük a fehéren világító Orosdy-kastélyt, melynek mai formátuma csak nyomokban tartalmazza az egykori vadászkastély báját.
Az épület honlapja a község ékköveként jellemzi, mely az 1900-as években igaz is lehetett. A jól karbantartott „emeletes ház” rendezvények, ifjúsági programok helyszíne. Az őt körbevevő vadregényes tájjal idilli helyszín, de hosszabb időzést nem ér.
A Pilisszántói-kőfülke a hegy hatalmas sziklafalából előre tekintő álmos szájadék. Az Orosdy-fülkének is hívott barlangból viszonylag nagy mennyiségű régészeti lelet került elő, és ez felhívta rá a figyelmet. Az üreg feltehetően a pilisi barlangrendszer része, a mészkőrepedések termálvíz általi kimosásának eredménye. A kilátást nagyrészt benőtte az erdő, de a barlang szájadékáról így is jó fényképek készíthetőek.
Eredeti ösvényünkre visszatérve, következő állomásunk a Trézsi-kút volt.
A Pilis összeszedődő vízereinek hármas tagolódásából ered, és gyűlik egységes, bővizű forrássá. Az említett kastély teljes vízellátását, sőt áramellátását is generálni tudta, hisz jóval magasabbról eredt, mint az épület legmagasabb pontja.
A forrást jelentős szakrális tartalommal töltötték meg, szoros a kapcsolat az anyaság kultuszával is. A kiépített üregben Szűzanya szobrát világították meg az égő mécsesek. A Trézsi elnevezés eredete nem ismert, egyesek szerint Mária Terézia beceneve. A kommunizmus pusztítása után szükségessé vált a helyreállítás, akkor vezették távolabbra, terméskő foglalásba az eredeti ivókút helyére.
Jól járható, jelzetlen úton visszakapaszkodtunk a zöldre, ahol egy sorompó mögött megkezdődik a kellemes szerpentinezés. A Grófi út egyedi kialakítású panorámaösvény, melynek számtalan pontján, különböző szögű kilátásokat élvezhetünk. Hasonlóan a környékbeli egyéb emlékekhez, ez is Orosdy Fülöp nevéhez köthető.
Szent László-kúpja az első hajtűkanyar panorámapontja, ahová mindenképpen időzítsünk egy frissítést. A fehér mészkőtömbökön megpihenve, összehasonlíthatatlan kilátást csodálhatunk meg. Sajnos a délelőtti napsugár rossz irányból világítja meg, de azért örömmel örökítettük meg a képet.
Utunk további része sem kevésbé magával ragadó. A Pilis déli kilátója tetézi a panorámadömpinget, bár ezt kevésbé mellbevágóan teszi, mert a felvezető, ikonikus útján folyamatos ízelítőt vehetünk. A sziklagerinctől eltávolodva, a Pilis-tető alatt egy szépfekvésű, héricsektől sárgálló réten találtuk magunkat. Az Orosdy-rétről már csak egy ugrás a csúcs, a zöld háromszög kerítés mellett vezet a platóra.
A Pilis-tető nem csak a hegység, de a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsa is.
A katonai működés emlékeként belebotlunk a graffitikkel díszített betonbunkerekbe, melyek jelenléte kissé szürreálissá teszi az erdei élményt. Az egykori geodéziai földmérőtorony Boldog Özséb kilátóként él tovább, feledtetve a környék korábbi funkcióját.
A névadó kanonok a tatárjárást követően, javait szétosztva, társaival a Pilisben remetéskedett, barlangokban és az erdőkben éltek. A helyszínt sokan jól ismerik, számunkra egyetlen újdonság, a színes bivak volt. A kis fakunyhó 2023 őszén került a képbe, de mivel ismeretlenek építették, ráadásul engedély nélkül, csodálkozom, hogy még a helyén maradhatott. Egyébként nem kirívó, az eklektikus fennsíkba jól illő házikó, mely már bizonyosan több bátor turistának nyújtott páratlan éjszakai élményt.
Nem időztünk sokáig, mert a körünk hosszabb szakasza még bejáratlan volt. Visszakanyarodva az Orosdy-rétre, a zöld jelzést választva, Klastrompuszta felé vettük az irányt. A hosszú, szintben haladó, már-már unalmas gyaloglást a Pilis-tisztás töri csak meg, ahol szívjuk jól magunkba a látványt, mert azt hosszasan nem teszi majd változatossá semmi. A Nagy-Szoplák alatt jelzést kell váltani, a meredeken ereszkedő kőkatlanban a piros kereszt kb. 140 métert megy lefelé. A következő elágazásnál balra, a barlangokig haladtunk. Közös megegyezéssel ezt az állomást mellőztük, helyette inkább a gyorsabb haladást választottuk. A zölddel párhuzamos sárga és kerékpáros útvonalunkat az erdőirtások tették meglepővé.
Több ponton olyan szinten termelték ki a fákat, hogy feltűnően széles kilátást eredményeztek vele. A Piliscsévi tavacska a látóhatár jó tájékozódási pontja.
Túránk végállomása, de talán egyik leglátványosabb része a szántói kőfejtő.
A már messziről is látható, irányadó tájseb katlanjában szakrális szentélyt alakítottak ki. 2006 decemberében avatták fel a Makovecz Imre által tervezett Boldogasszony Kápolnát, mely Pilisszántójelképévé vált.
A Pilis keresztjéhez Erdélyből kapott, megszentelt faanyag korhadásnak indult, azt lecserélni kényszerültek. 2016-ban újabb látnivalóval bővítették a zarándokhelyet. Az Áldást osztó Jézus szobor a Szikla Színház tetejét koronázza.
Hosszan lehetne még sorolni a szebbnél szebb alkotásokat és történeteket. Nem csak azoknak érdemes ide látogatni, akik lelki feltöltődésre vágynak, a hely minden szépre fogékony kirándulót magával ragad majd. Nehezen szakadtunk el túránk tartalmas látnivalóitól, sokrétű élménnyel gazdagodva sétáltunk vissza kiindulópontunkhoz.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
