A Radnai-havasok (románul: Munții Rodnei) a Keleti-Kárpátok legmagasabb része Északnyugat-Romániában van A hegység majd 50 km hosszú, 30–40 km széles, és bővelkedik tengerszemekben, gleccser formálta völgyekben és vízesésekben. Az északi oldal meredek és rövid, anno jég formálta. Döntően kristályos palák építik fel. Túránk a keleti, Ünőkő-csoport területére vezetett el.

Mivel a táborból is bő kétórás buszozással jutottunk el Borsafüredre, (vissza is legalább ennyi lett!) a hegyek lábához, így „csaltunk”, kihasználtuk a „telekabin” adata lehetőséget, és bő hatszáz méter szintet „lanovkával” tettünk meg. Megérte az élmény és a látvány is! Kiszállva a kabinból 1700 méteren már a hegység főgerincének impozáns látványa fogadott.

1 / 12

Fotó: Németh Imre

Egy rövid eligazítás után már indultunk is meredeken felfelé, a fenyves borította gerincre.

Kicsit hasonlított a Kőszegi-hegység Kalapos-kői vidékéhez, csak jóval vadabb, nagyobb léptékű volt. Miután „elfogyott” az erdő, áfonya, boróka, havasi rózsás (rododendron), törpefenyő bozótosokon, havasi legelőkön át, egy széles gerincen vezetett utunk, amely lassú emelkedővel a Paltinisul-csúcsra vitt fel. Ennek az 1773 m magas tetejéről szinte az egész Radnai-havasok főgerincét be lehetett látni, a gyönyörű Ünőkőtől, egészen az impozáns Nagy-Pietroszig (2303 m), ami a Keleti-Kárpátok legmagasabb csúcsa.

2 / 12

Fotó: Németh Imre

Kapcsolódó cikkek

Olyan, mint Svájc? Majdnem

Tovább

Gerinctúra a Radnai-havasokban

Tovább

3 / 12

Fotó: Németh Imre

Innen kellemes ereszkedés következett egy egykori cirkuszvölgyig, ahol a jégkorszak(ok)ban „forrásként” összegyűlt az innen induló rövid gleccserek firn anyaga. Itt mintha mormotafüttyöket hallottam volna. Sikeres volt a visszatelepítés? A hangulatos félkatlanból felkapaszkodtunk a Galac-nyeregbe, ahol két kicsi tavacskában tükröződött a felhők játéka. E hágóból támadtuk meg a Galac főcsúcsát a Radnai-havasok főgerincén bandukolva.

4 / 12

Fotó: Németh Imre

Itt lecsendesedtünk, s nem csak a fáradtságtól: ez az az ajándék, amit semmi sem pótolhat! „Idefenn már nincs mit keresni, nincs további cél. Nincs több akarat, erőfeszítés. A vándor terhei lehullanak, könnyűnek, tisztának érzi magát. Fenség, erő és szelíd derű érkezik a szívébe…”

Visszatérve a nyeregbe, rövid ebédszünet után indultunk a Gargaló-nyereg felé, nagyjából szintben haladva a gerinc vonala alatt, és gyönyörködve a körülöttünk lévő festői tájakban. Csodás látvány volt a fehér pamacsaival virágzó gyapjúsás-kolónia egy horpadásban. A nyereg alatti bivakházikót is megcsodáltuk, s már indultunk is lefelé.

7 / 12

Fotó: Németh Imre

Erősen lejtő, poros, csúszós, kijárt, köves ösvény vezetett az északi oldalban.

Egyikben egy nagyon ritka, tintakék virágú csodát fedeztem fel, az évelő gyásztárnicsot. A fényképezéséhez be kellett óvatoskodnom a lápba, s lassú süllyedés alatt fotóztam gyorsan, hogy a bakancsba azért már ne csorogjon be a víz, és ki tudjak lábalni. Megérte, egy igen ritka növényt sikerült megcsodálnom!

6 / 12

Fotó: Németh Imre

Nemsokára újabb, szépséges cirkuszvölgy előtt haladtunk el, majd hirtelen váltással megérkeztünk a kristályos palák uralta felszín után a mészkővidékre, az Asztal-rét platójára, ahol erősen márványosodott, pados mészkősziklák fehérlettek. És mindenfelé legelő tehenek és lovak kószáltak. Innen jórészt lefelé haladva bandukoltunk a már árnyékba húzódó Lóhavas-vízesésig.

5 / 12

Fotó: Németh Imre

Sok (rossz) fotó készült itt a fényhiány miatt. (Lásd az enyémet is.) A varázslatos természeti csodától elbúcsúzva, már a ránk váró busz közelsége (2-3 km) gyorsította lépteinket. Időben igencsak megcsúszva, hat után értünk a buszhoz. De hát annyi volt a szépség, a csodálni- és befogadnivaló. Köszönjük Radnai-havasok!