A Radnai-havasok bűvöletében
Az Erdélyi Kárpát Egyesület ez évben rendezte XXXI. vándortáborát. Most a máramarosi Aknasugatagon gyűlt össze az 1302 fős turistasokadalom. Innen indult három napon keresztül 26 túra, melyek között volt nehéz és közepes magashegyi, gyalogos középhegységi, buszos honismereti, gyerekbarát és kemény kerékpáros kaland is. Mi most a talán legvonzóbbat járjuk be, a Radnai-havasok szép panorámájú csúcsára megyünk fel, a Galac-ra.
A Radnai-havasok (románul: Munții Rodnei) a Keleti-Kárpátok legmagasabb része Északnyugat-Romániában van A hegység majd 50 km hosszú, 30–40 km széles, és bővelkedik tengerszemekben, gleccser formálta völgyekben és vízesésekben. Az északi oldal meredek és rövid, anno jég formálta. Döntően kristályos palák építik fel. Túránk a keleti, Ünőkő-csoport területére vezetett el.
„Útvonal: Borsafüred – Felvonó (gondola) – Paltinis-csúcs – Galac-csúcs – Gargaló-nyereg – Asztal-rét – Lóhavasi-vízesés – Borsafüred
Kategória: gyalogos túra
Indulás: 7:00 óra
Minősítés: Közepesen nehéz
Távolság: 20 km
Táv busszal: 89 km + 89 km
Menetidő: 8 óra
Létszámkorlát: 47 fő
Teljes szintemelkedés: 680 m
Teljes szintereszkedés: 1400 m
Kötelező felszerelés: túrabakancs, esőköpeny, hosszúnadrág, fejfedő, kullancsriasztó, víz, uzsonna
Ajánlott felszerelés: naptej, túrabot”
Mivel a táborból is bő kétórás buszozással jutottunk el Borsafüredre, (vissza is legalább ennyi lett!) a hegyek lábához, így „csaltunk”, kihasználtuk a „telekabin” adata lehetőséget, és bő hatszáz méter szintet „lanovkával” tettünk meg. Megérte az élmény és a látvány is! Kiszállva a kabinból 1700 méteren már a hegység főgerincének impozáns látványa fogadott.
Egy rövid eligazítás után már indultunk is meredeken felfelé, a fenyves borította gerincre.
Kicsit hasonlított a Kőszegi-hegység Kalapos-kői vidékéhez, csak jóval vadabb, nagyobb léptékű volt. Miután „elfogyott” az erdő, áfonya, boróka, havasi rózsás (rododendron), törpefenyő bozótosokon, havasi legelőkön át, egy széles gerincen vezetett utunk, amely lassú emelkedővel a Paltinisul-csúcsra vitt fel. Ennek az 1773 m magas tetejéről szinte az egész Radnai-havasok főgerincét be lehetett látni, a gyönyörű Ünőkőtől, egészen az impozáns Nagy-Pietroszig (2303 m), ami a Keleti-Kárpátok legmagasabb csúcsa.
Innen kellemes ereszkedés következett egy egykori cirkuszvölgyig, ahol a jégkorszak(ok)ban „forrásként” összegyűlt az innen induló rövid gleccserek firn anyaga. Itt mintha mormotafüttyöket hallottam volna. Sikeres volt a visszatelepítés? A hangulatos félkatlanból felkapaszkodtunk a Galac-nyeregbe, ahol két kicsi tavacskában tükröződött a felhők játéka. E hágóból támadtuk meg a Galac főcsúcsát a Radnai-havasok főgerincén bandukolva.
Két előpúp után, 2048 méteren várt a csúcsélmény: a Radnai-havasok fantasztikus körpanorámája!
Itt lecsendesedtünk, s nem csak a fáradtságtól: ez az az ajándék, amit semmi sem pótolhat! „Idefenn már nincs mit keresni, nincs további cél. Nincs több akarat, erőfeszítés. A vándor terhei lehullanak, könnyűnek, tisztának érzi magát. Fenség, erő és szelíd derű érkezik a szívébe…”
Visszatérve a nyeregbe, rövid ebédszünet után indultunk a Gargaló-nyereg felé, nagyjából szintben haladva a gerinc vonala alatt, és gyönyörködve a körülöttünk lévő festői tájakban. Csodás látvány volt a fehér pamacsaival virágzó gyapjúsás-kolónia egy horpadásban. A nyereg alatti bivakházikót is megcsodáltuk, s már indultunk is lefelé.
Erősen lejtő, poros, csúszós, kijárt, köves ösvény vezetett az északi oldalban.
Ahol csillapult a meredekség, ott forráslápok díszelegtek.
Egyikben egy nagyon ritka, tintakék virágú csodát fedeztem fel, az évelő gyásztárnicsot. A fényképezéséhez be kellett óvatoskodnom a lápba, s lassú süllyedés alatt fotóztam gyorsan, hogy a bakancsba azért már ne csorogjon be a víz, és ki tudjak lábalni. Megérte, egy igen ritka növényt sikerült megcsodálnom!
Nemsokára újabb, szépséges cirkuszvölgy előtt haladtunk el, majd hirtelen váltással megérkeztünk a kristályos palák uralta felszín után a mészkővidékre, az Asztal-rét platójára, ahol erősen márványosodott, pados mészkősziklák fehérlettek. És mindenfelé legelő tehenek és lovak kószáltak. Innen jórészt lefelé haladva bandukoltunk a már árnyékba húzódó Lóhavas-vízesésig.
Sok (rossz) fotó készült itt a fényhiány miatt. (Lásd az enyémet is.) A varázslatos természeti csodától elbúcsúzva, már a ránk váró busz közelsége (2-3 km) gyorsította lépteinket. Időben igencsak megcsúszva, hat után értünk a buszhoz. De hát annyi volt a szépség, a csodálni- és befogadnivaló. Köszönjük Radnai-havasok!
Teljesítménytúrázás kutyával
Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ TovábbÖrményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább