A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék
Bár a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei folyamatosan biztosítják az ország egyik legszebb szurdokvölgyének járhatóságát, a frissen feltorlódott hordalék és bedőlt fák még így is komoly akadályt képeznek, nem csupán a turistáknak, de helyenként a patak vizének is, ugyanis legnagyobb meglepetésünkre egy kisebb tavacskát is találtunk a mederben.
Azt már megszokhattuk, hogy az ország egyik legszebb szurdokvölgye mindig más és más arcát mutatja, a komolyabb esőzések, szelek és az időnként lezúduló áradások folyamatosan alakítják a patakmedret. Egy átlagos kirándulónak bizony fel sem tűnik, de ezek az átalakulások legtöbbször olyan mértékűek, hogy emberi beavatkozás nélkül nagyon rövid időn belül gyakorlatilag járhatatlanná válna ez a vulkáni eredetű andezittörmelékes breccsába mintegy ezer méter hosszan bevágódott csodaszép sziklaszoros.
Bár mi is átlagos kirándulók vagyunk, eddig ez nekünk sem igazán tűnt fel, ezúttal azonban egy olyan időpontban sikerült érkeznünk, mikor a mederbe dőlt fák és a felhalmozódott törmelék még a szakemberek áldozatos munkája ellenére is a megszokottnál komolyabb akadályokat képeztek.
Álmos hétköznap délelőtt volt Dömösön, a Rám-szakadék felé vezető keskeny kis aszfaltos úton csupán ketten ballagtunk a madárcsicsergős, szép tavaszi időben. Sehol egy turista, csak néhány helybéli autó került ki olykor-olykor. A Vadfaló karámba zárt állatai békésen legelésztek, a Szentfa-kápolna máskor oly zsúfolt pihenője üresen árválkodott. A Lukács-árok pihenőpadjainál elfogyasztott reggeli után irány a várva várt szakadék!
Az elején minden a megszokott volt, a folyamatosan szűkülő mederben kőről kőre, fáról fára lépkedve haladtunk előre. Az első komolyabb akadályt egy bedőlt, fiatal bükkfa ágas-bogas gallyai képezték, majd némi meglepetésre nem sokkal később felcsillant előttünk egy aprócska tó vize. Ha nem tudtuk volna, hogy biztosan nem az, akár egy kisebb pisztrángos tónak is hihettük volna. A csúszós mederfalon kapaszkodva sikerült kikerülni, kitaposott ösvény itt még nem igazán volt. Nekünk egyébként tetszett ez a kis tünemény, ennek ellenére nem hinnénk, hogy tartósan megmarad majd.
A szurdokvölgy középső és felső szakaszán szintén egymást követték a frissen bedőlt fák, akadályok. A kisebb-nagyobb ágaktól a komplett fatörzsig mindenféle faanyag hevert a helyenként alig 3 méternyire összeszűkülő mederfenéken, melyeket a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei gondos munkával igyekeztek eltávolítani az útból, csodát tenni azonban ők sem tudnak.
A felső szakaszon néhány helyen csupán komoly artistamutatványokkal sikerült előrehaladnunk, akinek ez nem megy, annak a B terv a patak vizébe gázolás is lehet. Olykor ugyanis az a biztonságosabb, ha simán belépünk a mederfenékbe, még akkor is, ha utána cuppogós cipővel kell visszasétálnunk az autóig. Bár a Rám-szakadék rozsdamentes kapaszkodóit és létráit sem szépnek, sem tájba szervesen illeszkedőnek nem nevezhetjük, azt azért nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyon-nagyon jó szolgálatot tesznek, nélkülük jelen állapotában gyakorlatilag járhatatlan lenne az ország egyik kedvenc kirándulóhelye.
A Lukács-árok felől érkező sárga sáv jelzést kissé csatakosan, de vidáman értük el, tarsolyunkban egy a vártnál kalandosabbra, ám ennek ellenére – vagy éppen ezért – nagyszerűen sikerült szurdoktúrával. Amit ezúttal is megtanultunk: mindegy hányszor jártunk már itt, lebecsülni soha nem szabad a Rám-szakadékot!
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
