Egykoron a hatalmas ecsedi-láp mocsárban egy hatalmas sárkány vert tanyát, aki rettegésben tartotta a környéken lakókat. Irdatlan adót rótt ki a környékbeli falvakra, a legszebb lányokat elrabolta és szolgálatába kényszerítette őket. Ha hosszas könyörgés után egy-egy lányt el is engedett a fogságból, azt hatalmas váltságdíj ellenében tette csak meg. Jöttek a délcegnél délcegebb vitézek, lovagok, de ezek mind sorra elvéreztek, legyőzte őket a vérszomjas sárkány.

Szent István király idején aztán idevetődött Báthori Vid vitéz, aki elhatározta, hogy végez a sárkánnyal. A Báthori Család a dunántúli Gutkeled nemzetség majádi főágától eredezteti magát, és a tatárjárás után jelent meg ezen a környéken, birtokközpontjukat Nyíradonyban építették ki. Visszatérve Vid lovagra, végül ő győzte le a sárkányt, és letörte három fogát, hogy ezt bizonyítani tudja.

28 / 44

Fotó: Soós Margit

A Báthoriak címerében ezért ott szerepel a három letört sárkányfog, és az egykori fenevad ma is tovább él a nyírbátoriak emlékezetében, a legendáját napjainkban is büszkén ápolják. A sárkány legyőzését követően hamarosan IV. Kun László adománylevele is megemlíti Bátur (Bátor) települést. Ebben az okiratban a morvamezei csatában hősiesen helytálló, a Gutkeled családhoz tartozó Berecknek adományozta a települést, kifejezve háláját a család királyhűségéért. Bereck ekkortól elhagyta addigi előnevét (de Rakamaz) és Bátorról kezdte neveztetni magát. Ekkortól Nyírbátor története egészen 1613-ig, Báthori Gábor haláláig szorosan összeforrt a családdal és annak történetével.

Kapcsolódó cikkek

Nyírségi gyaloglás az Alföldi Kéktúra egyik leghosszabb szakaszán

Tovább

Barangolás a Rétközben

Tovább

Az erdélyi fejedelem halálával a Báthori család kihalt, Nyírbátort azonban a későbbiekben is hatalmas főurak birtokolták (Bethlenek, Rákócziak, Károlyiak), de a város a legfényesebb időszakát a Báthoriak alatt élte, akik az esztendők alatt birtokközpontjukat itt építették ki

Előreszaladtam az időben, de addig történt egy s más Nyírbátor életében. Miután a család megkapta a birtokot, két éven belül már heti vásárt tarthattak a már akkor valamiféle városi képet mutató településen. A következő mérföldkő 1332, amikor Nyírbátor Károly Róberttől vásártartási és árumegállító jogot kapott, melyeknek köszönhetően hamarosan jelentős mezővárossá fejlődött. Ugyanezekben az esztendőkben a király pallosjoggal ruházta fel a Báthori család tagjait, akik között hemzsegtek az országos méltóságok, erdélyi fejedelmek, győztes hadvezérek, sőt egy ízben a lengyel király és litván nagyfejedelem is a család sarjából került ki (Báthory István 1533-1586).

Az 1300-as esztendőkben elevenen élt Sárkányölő Szent György legendája, melyre lovagrendet is szerveztek visszaszorítandó az egyre fenyegetőbb török terjeszkedést. A Sárkányrendnek természetesen a Báthoriak is meghatározó támogatói, tagjai voltak, hisz családi címerükben is szerepelt a Vid által legyőzött sárkány.

Mind közül a legsikeresebb az egyébként erőszakos, hatalomvágyó Báthori István (1430-1493) erdélyi vajda volt, aki Kinizsi Pállal vállvetve verte szét Isza bég oszmán seregét Kenyérmezőnél 1479-ben. Báthori István úgy indult el erre a hadjáratra, hogy megfogadta, ha győztesen tér vissza a csatából, templomot emeltet a birtokközpontjukban. Nos, a mesés hadizsákmányból nem is egy, hanem rögtön két templom építtetésébe is belekezdhetett. Így esett, hogy az országban egyedülállóan ugyanabban az évszázadban épült két középkori alapokkal rendelkező katedrális állít emléket a katolikus és a református vallásnak Nyírbátorban. A város virágzó évtizedeiben a következő jelentős dátum 1549, amikor I. Ferdinánd és Izabella követei itt írták alá az egyezményt Erdély visszacsatolásáról a Magyar királysághoz. A következő évtizedek azonban állandó vitában teltek, mert a város urai inkább az erdélyi fejedelmekhez voltak hűek. Bátort 1562-ben a király részére foglalták el, aztán 1564-ben visszafoglalták János Zsigmond hadai, de 1565-ben újra királyi tulajdonban láthatjuk.

A Báthori család ecsedi ágához egészen 1605-ig, Báthori István országbíró haláláig tartozik a város, de ekkor, mivel ez az ág kihal, a somlyai ág utolsó élő tagjára, Báthori Gáborra száll a tulajdonjoga. 1613-ban az erdélyi fejedelem halálával kihal a Báthori család, Bátor városának tulajdonjoga a Bethlen családra száll. Ekkortól kezdődik el a fényes, virágzó város lassú hanyatlása. A rendszeres török hadjáratok és a rendi villongások nem kedveztek Bátor fejlődésének. A város elszegényedett, jelentőségét elvesztette.

Bethlen István 1631-ben hajdúcsaládokat telepít Bátorba, ekkortól hajdúvárosként ismerhetjük. Bethlen István és Rákóczi György hatalomért vívott villongásai következtében 1648-ban már a Rákócziak erősítik meg Bátor kiváltságait. A Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békét követően a kincstár lefoglalja Bátor birtokait, de bonyolult elzálogosítási szerződések következtében a család tulajdonában marad egészen 1747-ig, amikor Nyírbátort Károlyi Ferenc, Szabolcs vármegye örökös főispánja vásárolta meg az ecsedi uradalom tartozékaként. A város ekkortól kezd el rohamos tempóban hanyatlani. Hírneve fokozatosan megkopik, teljesen elszegényedik, ráadásul az 1872-es közigazgatási átszervezés következtében évszázadokon át viselt mezővárosi rangját is elveszíti, melyet csak 1973-ban szerez vissza. Ekkortól újabb fejlődés veszi kezdetét,

Ilyen alaposan városnéző sétánk során ismerhettük meg, melyet hol máshol, mint a település egyik jelképének számító református templomnál kezdtük, mely a magyar késő gótika-kora reneszánsz kiemelkedő alkotása. Építését Báthori István finanszírozta, nagy részben fogadalmának eleget téve. A munkálatok pontos kezdetéről nincs információnk, ezt 1484 környékére tehetjük. A templom elkészültét 1493-as halála miatt nem érhette meg, a befejezési munkák fiára, Báthori Andrásra maradtak.

43 / 44

A templom felszentelésére 1511-ben kerülhetett sor, oltalmazója érthető módon Szent György lett. A kálvinizmus térnyerésével a Báthoriak is buzgó hívei lettek az újhullámos vallásnak, áttértek a református hitre és a temetkezési helyüknek is helyt adó templomot a 16. sz-ban átadták a református gyülekezetnek. Az egyhajós templom szédítően magas belső terét lebegő hálóboltozat zárja, melyhez csigalépcsőn, vagy követve a modern kor technológiáját, lifttel juthatunk fel. Mi lustaságból felfelé ezt preferáltuk, de lefelé a szédítő lépcsőkön jutottunk vissza a templom belső terébe.

41 / 44

Az olasz reneszánszra emlékeztető ajtók, faragott ülőpadsorok a hazai reneszánsz építészet kincsei, kapujánál egy 1488-ból származó Báthori címer van befalazva. A templomban több családtag síremléke látható, köztük a szentélyben a templomalapító erdélyi vajdának, hadvezérnek is a vörös márvány síremléke. Az évszázadok folyamán a református templomot többször átépítették, renoválták, de napjainkban is majd eredeti állapotban csodálhatjuk meg, jelképes belépődíj ellenében.

42 / 44

A templom délnyugati, pici tornya mellett találjuk Nyírbátor másik jelképét, a 30 m magas fa harangtornyot, melyen ugyancsak a késő reneszánsz jellegzetességei fedezhetőek fel. Az építményt a Bethlen család megrendelésére székely mesterek készítették el 1640-ben, egyetlen vasszeg felhasználása nélkül. A harangtornyot az évszázadok során többször, legutoljára 1977-78-ban állították helyre. Magyarországon ma ez a legnagyobb méretű fa harangtorony. A templom belépti díja a torony meglátogatását is magába foglalja, de ezt mi most köszönettel kihagytuk, talán egy más alkalommal megejtjük a rendkívül meredek és keskeny lépcsőzet meghódítását. A templom környékén több jelentős szobor is található, mi ezek közül Báthori István, Báthori Gábor, Tinódi Lantos Sebestyén, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán szobrát néztük meg.

A református templommal és az egykori dohánybeváltóval átellenben található a Nyírbátori várkastély. A Báthoriak első udvarháza a 14. században épült, és a 15. század végén várkastéllyá alakították át, mely köré palánkerősítést és vizesárkot is építettek. Ma ebből az egykori hatalmas várból sajnos csak az egykori lakóépület (kastély) egy része látható. A várkastélyhoz köthető a nyírbátori egyezmény, melyet e falak között írtak alá 1549-ben, melyben Erdély és a Magyar királyság egyesülését mondták ki.

Az épület állaga romlásnak indul, kisebb állagmegóvásokat végeznek rajta, 1985-ben műemlékké nyilvánítják. A roskatag épületet Szekér György építész-művészettörténész elméleti rekonstrukciójának felhasználásával 2006-ban Wittinger Zsolt építész és csapata állítja helyre régi pompájában. A várkastélyban étterem, kőtár, kiállítások és a Báthori család életét bemutató panoptikum található, ahol 45 viaszfigura eleveníti meg a főnemesi család életét. Mi sajnos nem juthattunk be az épület belsejébe, mert valami rejtélyes oknál fogva minden ajtót zárva találtunk, pedig nagyon készültünk erre a látogatásra.

31 / 44

A református templomnál lévő Báthori István szobortól indul egy Műemléki sétány (Várostörténeti sétány), ahol sárkányokon keresztül mutatják be Nyírbátor és a Báthoriak történetét. Több sárkányos szobor található az útvonalon, megismerkedhetünk a Szentvér utca legendájával, de az egykoron itt vezető sóutaknak is állít emléket egy alkotás. No, az irányjelölők nem ezen a látványos útvonalon vezetik az Alföldi Kéktúra útvonalát, hanem jó nagy kerülőn keresztül, forgalmas zeg-zugos, jellegtelen úton érhetjük el a Papok-réti tavat és a város másik középkori templomát. Szinte érthetetlen ez a flegmaság! Talán itt érdemes lenne elgondolkodni egy útvonal-változtatáson? Hagyjuk a füstölgést, felírtuk arra a bizonyos listára ezt a sétányt is. Mivel mi becsületes nyomkövetők vagyunk, ezért végig a kék sávok mentén slattyogtunk, és csak itthon szembesültünk a sétány létezésével, amikor ehhez a cikkhez kerestem forrásokat. Ha ezt előbb tudjuk, bizony szabályt szegtünk volna!

26 / 44

Fotó: Soós Margit

Jószerencsénket elmulasztva érdektelen úton értünk el a római katolikus (volt minorita) templomot a Papok-réti tónál, mely az Angyalos Boldogasszony titulust viseli. Ezt a templomot is Báthori István építtette meg a győztes kenyérmezei csata búsás hadizsákmányából. A telket a ferences rendnek adományozta, akik már valószínűleg korábban is itt lakhattak kezdetleges celláikban. Az építkezés 1480 környékén kezdődött, ugyancsak akkor építették a templom körüli ferences kolostort. A kolostortemplom késő gótikus stílusban épült, és 1493-ra már el is készülhetett, mert az erdélyi vajda ekkor ide temetkezett. A ferencesek 1587-ig laknak a klastromban, ekkor Petraskó vajda kirabolja a templomot és a rendházat, sőt fel is gyújtatja azokat. Az épületről a következő 130 évben semmilyen ismeretünk nincs, ekkor az egri püspök a minorita rendnek adományozza. A roskadozó épületegyüttest a 18. sz. első harmadában Kelemen Didák minorita tartományfőnök vezetésével építik újjá, gótikus és barokk stílusban.

10 / 44

Fotó: Soós Margit

A templom belsejében ma is láthatóak a korabeli barokk fafaragás mesterművei, köztük a templom leghíresebb oltára, a Passió, más néven Krucsay-oltár, melynek elég kacifántos, csavaros története van. Krucsay János kisvárdai várkapitány, aki Magyarország utolsó pallosjoggal rendelkező ura volt, felesége emlékére készítette az oltárát, akit hűtlensége miatt kivégeztetett, majd három hónap elteltével újraházasodott.

Az egykori gótikus ferences kolostor helyére épült egykori minorita kolostor épületében ma a Báthori István Múzeum kapott helyet. A kiállítóteremben több hazai reneszánsz alkotás látható, köztük egy stallum, mely 1511-ben készült, de látható itt korabeli Báthori-címer, sőt itt kapott helyet Báthori Gábor díszkardja és Bethlen Gábor díszszablyája is. És akkor a skandallum! A Minorita templomba bejutni lehetetlenség, minden ajtó hét lakattal zárva, sehol egy tábla vagy cetli, hogy mi a bejutás módja. Ráadásul a kolostor épülete felújítás alatt van, ezért 2024 nyaráig az sem látogatható. Ez a mi szerencsénk! Így maradt a bélyegzés az AK-füzetbe a tóparti sétányon, aztán végre láthattunk egy távoli sárkányos szobrot a tó túloldalán, és

Innét lassan andalogtunk a történelmi városmag irányába, és itt már csak felsorolásképpen vetettünk egy-egy kósza pillantást a város további nevezetességeire a Szabadság téren: Országzászló, Hősi emlékmű, Nyírbátori Takarékpénztár, volt „Nagyvendéglő", Kakukk étterem, Szentvér utca és a tűztornyos városháza. Egy kávéházban beállítottuk koffeinszintünket, betoltunk egy csodás krémest, és lassan túrafokozatba kapcsoltunk. Egyre jellegtelenebb épületek között értük el a külváros, majd a városszéli utolsó ingatlanokat, és vettük be magunkat az ősz minden színpompáját megmutató hatalmas erdőbe. Elrongyoltunk a Tóth-hegy feltáratlan földvára mellett, mely jószerivel Nyírbátor egyetlen természeti értéke.

30 / 44

Fotó: Soós Margit

A tövises akác rengetegében, hamisítatlan nyírségi tájon haladtunk István tanya felé. Fel egy kis „dombra”, aztán le, miközben persze rúgtuk a jó kis öreg nyírségi homokot. Tanyák, kiszuperált dózerok mellett értük el a piricsei elágazót, ahol a lila Mária út is mellénk szegődött pár száz méter erejéig. Itt persze, hogy a fülünkbe mászott az ismert gyermekdal, a Kispiricsi faluvégén, naná, hogy rá is gyújtottunk a nótára és „zengtük a dalt”. Ezen a szakaszon már láttuk Nyírbogát szélső házait, de a túra útvonala egy éles kanyarral visszafordult egy másik erdészeti útra, és azon tettünk meg még jó pár száz lépést, mire elértük az István tanyára vezető aszfaltot. Itt tartoztunk az ördögnek pár száz méterrel a néptelen tanya házai között, mire elértük a pecsételőhelyet.

Beütöttük a pecséteket, nézelődtünk az egyik modern tanya kietlen kifutójánál, és elindultunk hazafelé. Útközben egy tiszai halászlével, otthon pedig a szokásos flaska pezsgővel jutalmaztuk meg magunkat e városnézős, ráérős túra után.