A sarki fény nyomában a svéd Lappföldön
Az aurora borealist télen megpillantani a sarkkörön túl egyáltalán nem ritkaság, persze, itt is több tényező befolyásolja, hogy találkozhatunk-e vele, így alapos tervezés és utánajárás szükséges az ideális célpont kiválasztásához. Cikkünkből kiderül, sikerrel jártunk-e.
Azért kerültünk Svédország legészakibb részére, a Lappföld kapujának is nevezett Lapporten-völgy előterében fekvő Abisko településére, hogy kiderítsük, vajon igazak-e a hírek, és Európában tényleg itt van-e a legnagyobb esélyünk megpillantani a régóta keresett sarki fényt.
Ha csak az elmúlt éveket nézzük, az állandó webkamerák segítségével egyre jobban dokumentáltak a magyarországi sarkifényészlelések, így ennek a különleges légköri jelenségnek a látványával már egyre többen találkozhattunk itthon is. Persze egy hazai sarki fény megcsodálásához egy méretes napkitörés, egy jó adag szerencse, és akár sok órán át tartó kitartó várakozás is szükséges lehet. Ezen tényezők észak felé haladva is adottak, ám ahogy a sarkkörön túl mondják, nagyon ritka, hogy 2-3 nap úgy telne el, hogy ne mutatná meg magát az aurora borealis.
A sarki fény a Föld északi vagy déli sarkainál a légkörbe behatoló töltött részecskék által keltett időleges fényjelenség. Leginkább az őszi hónaptól kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban az északi sarkkörtől északra, illetve a déli sarkkörtől délre. Sarki fény akkor keletkezik, amikor a napszél annyira felkavarja a magnetoszférát, hogy a Föld mágneses mezejének vonzására töltött részecskék hatolnak be a napszélből és a magnetoszférából a felső légkörbe, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek. A légkör összetevői emiatt ionizálódnak és gerjesztődnek, így végül különböző színű fényt bocsátanak ki.
Utazás Svédország északi részére, ezúttal vonattal
Mivel Svédország legészakibb reptere Kirunában van, kézenfekvő megoldás lett volna repülővel megközelíteni a Lappföldet, főleg, hogy csak bruttó öt napunk volt a teljes utazásra. A helyi forrásokat és más élménybeszámolókat olvasgatva azonban sokan javasolták a Stockholmból induló és a norvégiai Narvikba tartó, alvókocsikkal is ellátott svéd sarkköri vonatot. A 94-es számot viselő vonat minden este 6 körül indul a stockholmi főpályaudvarról, majd másnap délelőtt 10-kor érkezik Abisko településére, érintve előtte a svéd keleti part nagyvárosait, majd Európa legnagyobb vasérckészletét és -bányáit őrző Kiruna városát.
Mivel a vonatozás nagy része éjszaka történik, nem láttunk sok mindent a tájból, mégis megvolt a varázsa a nagyjából 16 órás vonatútnak. Még úgy is, hogy utazásunkat Luleå városától vonatpótló busszal kellett megtennünk, mert Kiruna felé félúton a nagy hó miatt kisiklott egy vonat, és a helyreállítás hetekig eltartott. A jó 4 órás késés miatt így csak kora délután érkeztünk meg Abiskóba.
De miért pont Abisko?
Abisko története a 2000-es évek eleje felé indult, amikor egy híres japán fotós, Hisayoshi Kadowaki a településen járt, hogy sarki fényt fotózzon. Kadowaki 1980 telén utazott először a Lappföld finnországi részére, hogy rénszarvasok vándorlását dokumentálja, az itt eltöltött 5 hónap alatt viszont rengeteg fotót készített a sarki fényről is. Elmondása alapján akkoriban teljesen ismeretlen volt arrafelé a turizmus, Japánban pedig szinte alig hallottak az aurora borealis jelenségéről.
Képeinek segítségével végül nemcsak Japán, de a világ nagy része is megismerte a különböző színekben, méretben és formában tündöklő északi fényt.
Kadowaki végül a Spitzbergáktól kezdve Izlandon át egészen Svédországig évekig járta az északi területeket sarki fény után kutatva, és eközben jutott el Abiskóba is, ahol állítólag olyan ideális körülményeket talált a fotózáshoz, hogy még saját maga is meglepődött ezen.
A helyiek ezt már persze évtizedek óta tudták, hiszen egy időjárási anomália miatt (észak-déli irányú, hosszú völgy két hegység között, így a nyugat és kelet felől érkező nedves légtömegek is elakadnak, a szél pedig felerősödik a hegységek között) bár sokszor felhősek a nappalok, estefelé legtöbbször eltűnnek a felhők, és láss csodát, kitisztul az ég, vagyis létrejön egy úgynevezett „kék lyuk”. A napszél erejétől függően tehát kifejezetten jó az esély, hogy akár az itt eltöltött egyetlen éjszaka alatt is látunk sarki fényt, azt olvastam, hogy két éjszakán már 84% esélyünk lesz az észlelésre.
Az első találkozás a sarki fénnyel
Persze hiába 84% az esély, amíg az ember nem látja, addig nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy pont akkor és pont ott fogja látni a fényjelenséget. Pedig bármennyire is próbálnám költőien megfogalmazni, pont így történt. Mivel viszonylag későn értünk a szállásra, ezért éppen csak ledobtuk a cuccokat, beköszöntünk a koreai turistáknak a konyhába, és kiugrottunk sétálni egyet.
Gyakorlatilag egy órával jártunk naplemente után, majd alig pár perc séta után felnéztünk az égre, és valami mozgolódó, kígyószerű zöld izét véltünk felfedezni. Ahogy távolodtunk Abisko egyébként nem túl nagy fényszennyezésétől, úgy vált egyre jobban láthatóvá az aurora borealis a fejünk felett. Állvány, fényképezőgép, elkészültek az első képek, a hosszú záridőnek köszönhetően
a képeken pedig végre teljes bizonyítékot nyert, hogy már első este belefutottunk a sarki fénybe.
A túránk célpontja, a Királyok útja az Abisko Nemzeti Parkban
Az alig 77 km2-es nemzeti park az egyik legrégebbi alapítású Svédországban, hiszen 1909 óta élvez védettséget. A gyönyörű hegyeken és gazdag állatvilágon túl a nemzeti park néhány embernek esetleg onnan is ismerős lehet, hogy innen indul a Kungsleden, vagyis a Királyok útja, Svédország, de talán egész Skandinávia leghíresebb hosszú távú túraútvonala. A 440 km hosszú, elképesztően szép tájakon átfutó túraút télen is járható, azonban ehhez leginkább síléc, vagy esetleg egy hótalp mindenképp szükséges.
Az Abisko és Abiskojaure közti 15 km-es etap az egész Kungsleden első szakasza, igaz, leginkább nyáron nagy itt a forgalom. Némi bizonytalanság pont az információk hiánya miatt azért volt bennünk, hiszen fogalmunk sem volt, hogy le lesz-e taposva a hó, egyáltalán a Kungsleden útvonalán kell-e elindulni, vagy van esetleg téli út Abiskóból, illetve, hogy milyen felszereltségű lesz a turistaház, ahová foglaltam. Apropó foglalás, a svéd túraszövetség honlapja egészen pazar felhasználói élményt nyújt, néhány perc alatt kiigazodtam és a kiválasztott dátumra bankkártyával be is fizettem a szállás árát.
Milyen egy sarkkörön túli téli túra?
Hogy milyen volt elindulni -23 fokban? Cudar, de nem volt annyira kellemetlen, hiszen készültünk a dermesztő hidegre pehelykabátokkal, aláöltözetekkel és meleg bakancsokkal is. Volt nálunk 1 liternyi forró tea termoszban, 1 liternyi meleg vízzel kevert tea bebugyolált kulacsban, jó sok fika, csoki, és egyéb apróságok a túléléshez. Mint gyorsan kiderült, nem kellett átmennünk a Kungsleden kiindulópontjához, hiszen a téli túraútvonal Abisko faluból indult, és könnyen meg lehet találni bármelyik térképalkalmazás segítségével. Hószánok által jó alaposan letaposott, széles ösvény várt minket, így szinte végig egészen normális tempóban lehetett haladni a túrán.
Az Abisko Nemzeti Park 1500 méter körüli hegyei tekintélyt parancsolóan állnak körülötted az egész túrán. Nem is inkább magasságukkal, hanem különleges formájú, havas csúcsaikkal jelképezik a legyőzhetetlen természetet, hiszen lehet akár -35 C fok és brutális hóvihar, a masszív gránithegyek ugyanúgy fognak itt állni. A végtelen tajga kopár lombhullató tagjainak egységét egy-két vörösfenyő törte csak meg, melyek között a visszafelé úton volt szerencsénk kétszer is jávorszarvascsaládokat látni. Végül is ez az, amit kerestünk, a sarkvidéki tél döbbenetes csöndje, ahol a hó ropogásán kívül csak a néha elszáguldó hószánok zaját kell hallgatnod.
Éjszaka a tajga közepén egy faházikóban
Amiért elindultunk és 15 kilométert túráztunk, az nem volt más, mint egy turistaház a semmi közepén. Az Abiskojaurestugorna faházkomplexum az Abiskojaure-tó partján fekszik, amely természetesen télen be van fagyva, maga a téli túraútvonal is a tavon keresztül vezet. Egy idős svéd bácsi már várt minket délután 3 óra körül, naplemente előtt nem sokkal. Egy hátsó házikót adott nekünk, elmondta az alapszabályokat, megkérdezte, hogy be tudok egy gyújtani a kályhába, majd elment egy kis vízért amit ilyenkor a tó jegén vájt léken keresztül lehet kimerni. Ropogott a tűz, melegedett a kis kunyhó, égtek a gyertyák, főtt a tea (gáz és főzési lehetőség van!), szóval mondhatni ideális volt minden, pont úgy, ahogy elképzeltük. Persze ettől függetlenül az első pár órában bent nulla fok volt.
Estefelé aztán megérkeztek a lakótársaink is (6 ágy van egy szobában), akik közül volt 3 helyi, egy angol, illetve egy ausztrál túravezető srác is.
Turisták errefelé nem járnak, alaposan meg is lepődtek, hogy mi hogyan találtuk meg a helyet.
Jó beszélgetések, barbadosi rum, illetve francia borok után megettük a zacskós tésztánkat, majd kimentünk újabb sarki fények után kutatni. Az előrejelzés nem mutatott nagy aktivitást a környéken, ezzel együtt este 8 előtt kicsivel egy 15 percnyi meseszép aurora borealis volt a sarkköri túránk csúcspontja, ajándéka, a pont arra a bizonyos i betűre.
Az éjszakai -27 C fok után üdítő volt a másnap reggeli -14 C, köszönhetően annak, hogy befelhősödött, így kellemes havazásban és koromsötétben kezdtük meg a visszafelé túrát, melynek az első 4 km-es szakasza a befagyott Abiskojaure tavon keresztül vezetett. Siettünk, hiszen el kellett érni a 10.30 körül Stockholmba induló, már ismerős sarkköri vonatot. Persze a nagy rohanásban azért volt még arra időnk, hogy egy-két pihenő alkalmával szippantsunk egy utolsót a friss lappföldi levegőből. Az egyik pihenőnk végén épp azt beszéltük, hogy ez a túra már csak akkor lehetne ennél is emlékezetesebb, ha esetleg látnánk még rénszarvasokat. Néhány perc múlva aztán megmozdult a nagyjából 100 métere tőlünk lévő egyik bokor...
A Mondolo eredetileg egy utazásokkal, világjárással és fenntarthatósági témákkal foglalkozó aktív közösségként indult 2016-ban. A spontán szerveződő baráti kollektíva 2019-től vált hivatalosan Mondolo Egyesületté, azóta pedig civil szervezetként projektjeink sok területen futnak egyszerre: foglalkozunk környezeti neveléssel, ismeretterjesztő előadások szervezésével, országos hírű környezetvédelmi street art projektekkel, illetve ehhez kapcsolódó workshopok lebonyolításával is. Élménybeszámolókat írunk utazásinkról, mindeközben pedig azon dolgozunk, hogy a fenntartható turizmus legfontosabb alapelvei mentén járjuk be hazánkat, a szűk környezetünket, és persze alkalomadtán Földünk más szegleteit is.
A Mondolo Egyesület weboldala ide kattintva érhető el, de megtalálod őket a Facebookon és az Instragramon is.
Patagónia természeti kincsei El Chaltén környékén
2024.12.04.Patagónia neve szinte már egybeforrt az érintetlen, vad természettel, a számtalan outdoor lehetőséggel, na és persze azzal is, hogy a világ végére kell utaznunk ahhoz, hogy mindezeket átéljük. A következő cikksorozatban arra vállalkozunk, hogy bemutassuk Patagónia argentin és chilei részének leghíresebb látnivalóit, és egy átfogó képet kapjunk a dél-amerikai kontinens egyik legizgalmasabb vidékének természeti kincseiből.
→ Tovább
Az Albán-Alpok legszebb őszi túrái Theth környékén
2024.11.22.Albániát már régen felfedezték maguknak mind a turisták, mind a hegyvidéki részekre igyekvő, aktív turizmust preferáló utazók. Az Albán-Alpok legkönnyebben elérhető túrái még kora ősszel is egészen zsúfoltak. A technikailag könnyűnek számító trekkingek végén szédületes kilátás várja a túrázókat, az Elátkozott-hegység érintetlensége és vadsága pedig továbbra sincsen veszélyben, miközben remek szállásokon pihenhetünk élvezve a legendás albán vendégszeretet minden pozitívumát.
→ Tovább
Az istenek lakhelyén jártunk Bulgáriában
2024.10.30.Van egy olyan ország – tőlünk nem is olyan távol –, ahol nem a legmagasabb csúcs a leghíresebb. A 2925 méter magas Muszala ugyan Bulgária, valamint az egész Balkán-félsziget legmagasabb hegycsúcsa, mégis, ha megkérdeznénk a bolgár túrázókat, legtöbbjük azt válaszolná, hogy bizony a balkáni ország nevezetes csúcsai közül a Vihren örvend nagyobb népszerűségnek. Arra, hogy ez miért is van így, illetve, hogy milyen nehéz felmászni a 2914 méteres márványpiramis tetejére, most megpróbálunk válaszolni.
→ Tovább
