A Soproni-hegységgel nem lehet betelni

Terepfutók között könnyű elcsábulni - és túrázóként is belefutni, kocogni. A SopronTrail pompás hangulata, nyüzsgése és forgataga magával ragadó és egészen különleges. Ehhez hozzájön a szuper ellátás, Brennbergbánya miliője, sok kedves ember - no és a Lövérek szépsége.

A sok jelzetlen (de remekül kitáblázott-szalagozott) vadregényes ösvény még a Soproni-hegység ismerőinek is számos kellemes meglepetést tud okozni! A két évvel ezelőtti emlékek ismét ide vonzottak, és ezúttal is pompás élményeket szerezhettem.

1 / 35

Brennberg egyedülállóan különös kocsmatemploma előtt már nyolckor elrajtolok. Meglepően sok túratársat előzök a kezdő emelkedőkön, de egy fényképezés során engem is előz egy fehér pólós fiatal srác.

2 / 35

Az első ellenőrző pont (Vörös-híd) után komisz emelkedő következik: itt a futóknak külön szakaszverseny is van. Még itt is előzök néhány túratársat, fent pedig ámulhatok a gyönyörű kilátásban.

3 / 35

4 / 35

Sajnos a Poloskás-bérc tetején erre egy erdőirtás is „rásegít”. A Béke-kilátónál barátságos pontőrök mondják, hogy második vagyok. Ennek örömére fellépcsőzök további panoráma végett - és nem is bánom meg.

5 / 35

Szép erdők, kiváló terep: az előző napok esői inkább javítottak, mint rontottak a terepen. Mára is csapadék néz ki, dzseki a derekamon. Amit a második ellenőrző ponton (Matyi-pihenő) tervezek letenni időlegesen, hiszen ide visszatérünk még egyszer. Ám odaérkezésemkor (miközben válogatok a „terülj asztalkám” kínálatából) valami csepegni kezd. Marad hát a kabát. Nem sokkal később fel is veszem: szépen esik. De tényleg szépen: szinte üdítő, kellemes és olyan nyugodtan esik. Nem sokáig: talán 30-40 perc, ami alatt egyszer csak utolérem fehér pólós társamat, és egy hosszú lejtőn előzök is.

6 / 35

Ilyen hosszú lejtő több is akad errefelé - persze a hozzájuk tartozó hosszú emelkedőkkel. Néhol MTB-pálya jelzését látom, néha (ritkaság!) turistajelzés is akad. Nem különösebben figyelem őket: a szalagozás 100%-os biztonságot ad, mindvégig.

7 / 35

Füzes-árok és Pedagógus-forrás: pár fotó, egy futólagos mosakodás, és itt a Lövér Kalandpark - újabb ellenőrző pont. Hátrapillantok: megérkezett az első futó. És a fehér pólós srác. Uhhh. Gyorsan eszem-iszom, és jöhet a Hétbükkfa, meg a Ciklámen-tanösvény.

8 / 35

Sokadszorra is elvarázsol, lehetetlen vele betelni! De még így is készülök „A Nap Csúcspontjára”. Meg is érkezek a fenyveshez (jaj, de finom az illata!), és itt van, igen!

9 / 35

A Tolvaj-árok: Magyarország egyik legszebb szakasza. Kocogok a könnyű lejtőn, futók húznak el egyre többen, de újra meg újra meg kell állnom.

10 / 35

Fényképezek, gyönyörködök, szívom be a látványt, hangokat, illatokat. Ez itt a csoda, igen. A hegyek oldalai, az alant csobogó patak, a hidak és ösvények, a számtalan átkelés.

11 / 35

A Béla-forrás zárja ezt a szépséget. Megint bőség: eszem-iszom, a kis övtáskámhoz egész nap nem is nyúlok. Oldalra pillantva pedig: igen, a fehér pólós kolléga. Nagy levegőt veszek (talán ő is?), és indulunk, egymás után. Neki a siratófalnak: így hallottam nevezni az imént egy futótárstól. Nem sokat túloz: megszuszogtat rendesen. Persze benne lehet ebben a zsíros kenyér is (olívabogyóval, sós paradicsommal), meg a kóla is. De azért csak feljutunk. Nemsokára meg lejtők - ez már az Ultra környéke. Megint jókat futok, hosszú egyenesek, fotós lefényképez, pedig mondom, hogy én csak gyalogos vagyok. Seprűkötő-hegy, aztán megint ereszkedés, megint nagy futás: és nem látom a fehér pólót.

12 / 35

Matyi-pihenő, másodszor! Derűs a személyzet, még mindig - sőt, ezúttal rozéfröccsel is kínálnak. Hú, jól esik - de balra tekintek, mert valaki érkezik: és fehér pólója van. Aú. Rövidtávos-túrázók jönnek még mindig, őket előzöm - és várom, hogy most minjárt, engem is. Tényleg így lesz, de egy futó az, és fehér pólója van. Hoppá! Hátranézve sem látom alkalmi útitársamat - mosolygok, hiszen egy játék az egész, semmi több.

13 / 35

Pompás kilátás jobbra, Brennberg felé, fényképért kiált. Aztán gyűrt terep, dimb-dombok sűrűn, komoly (bár rövid) szintekkel. A futónép hátsó traktusa még mindig érkezik, velük kocogok többször is - ezt a tempót már-már én is tudom. Profik nagyon, például az előzéseknél. Itt még mindig sok a rövid távos, és a futók „árnyékában” remekül átvágok én is ezen a mezőnyön. Utolsó ellenőrző pont, műanyag edényekben víz és… Mik ezek, szivacsok?? - Ezek?! Ez maga az Élet, barátom! - mosolyog egy futótárs, és mossa az arcát. És igen, tényleg igen jó érzés a felfrissülés; élek vele én is.

14 / 35

Aztán lejtők, mélyút, és már tudom: mindjárt itt a kis bányászfalu. Az egyedi haranglábtól meg már látszik is a cél. És a templom - hamarosan oda érkezünk le alkalmi futótársaimmal. Szalagok és kapu, fotósok és tapsolók. Uhhh, gáz, én csak túrázó vagyok! De ez itt, most nem is számít. És jó ez így.

15 / 35

Hát sikerül: elsőként érkezem be a fiúkhoz! Méghozzá négy órán belül a 26 kilométer: nagyon örülök. Megkapom a díjazást (kitűző és emléklap), egy gyümölcssör és egy póló társaságában. Meg egy ebédjegy, amire halászlé jár! Kifejezetten jól esik - kellemes zárásaként a szuper napnak.