A Stubai-völgy hét csúcsa - magashegyi élmény családoknak
A Föld hét kontinensének legmagasabb hegyeit meghódító kihívás mintájára a Stubai-völgyben az osztrákok saját „seven summits” csúcsokat jelöltek ki. Ezek a magaslatok korántsem érik el a 4-8000-es szintet, ami nekünk csak jó, mert kisebb gyakorlattal, átlagos erőnléttel lehetünk részesei ennek a különleges élménynek.
A Stubai-völgy kinevezett hegycsúcsai nem feltétlenül a magasságuk alapján sorolhatók a legnagyobbak, legkülönlegesebbek közé. Ezek a hegyek azért kerültek e sajátos lista lapjára, mert mindegyikük jelent valamit az őket meghódítók számára. A Zuckerhütl, Wilde Freiger, Habicht, Rinnenspitze, Serles, Hohe Burgstall és az Elfer nevű tiroli csúcsok elérésének bizonyítására a csúcstalálkozó igazolvány is szolgál. A helyi idegenforgalmi irodákban beszerezhető kis könyvet hasonlíthatjuk a mi kéktúrás igazolófüzetünkhöz. Három, vagy hét hegycsúcs elérése esetén a túrázó nem csak az élménnyel gazdagszik, de kisebb ajándékok birtokosa is lehet.
A mi listánkra az Elfer és a Hohe Burgstall került fel
A Stubai-völgy Innsbrucktól délnyugatra fekvő, kb. 40 km hosszú, magas fekvésű völgy, melyet déli végén a Stubai gleccser koronáz. Az örök hó birodalma a téli sportok kedvelőinek kedvenc helyszíne, de nyáron sem hanyagolandó. Az Elferspitze a Neustift im Stubaital nevű település fölé magasodik. A kabinos felvonó, az Elferbahnen jó szolgálatot tesz annak érdekében, hogy az Elfer belekerülhessen az igazoló füzetbe.
Az Agrar csúcs hegyállomásán a figyelmet azonnal a színes siklóernyők ragadják magukhoz. A meredek lejtő és a jó termikus tulajdonságok kitűnő terepet szolgáltatnak a repülés szerelemeseinek. A bátrabbak ki is próbálhatják a tandemugrás örömeit. Mint azt már sok helyen megtapasztalhattuk, az osztrák csúcsokon épített különlegességekkel is kiegészítik a természet adta lehetőségeiket. A különböző kilátók, szakadék felett átívelő hidak, vagy jégbarlangok növelik a látogatószámot. Az Agrar-ra egy elég szerény építmény jutott, melyet a felvonók 50. évfordulójára adtak át. Egy gömb alakú, napóraként funkcionáló szerkezet kilátóplatformként üzemel. A szerkezet promóciója nagyobb, mint annak élvezeti értéke, így ez a túraidőnkből nem vont le túl sokat.
Az első etap az Elferhütte elérése
Mintegy 40 perc alatt sétálhatunk fel a siklóernyősök között a meredek mezőn, vagy az erdei szerpentinen. A hüttében érdemes feltankolni, ha nem hoztunk magunkkal túlélő csomagot. A mesés panorámát élvezve, pár perc pihenő után induljunk tovább. Az egyes túraleírások 715 méter szintemelkedést és 7,5 km távot jelölnek meg, de ezt a csúcs elérésekor a combizmaink biztosan másként ítélik meg. Az Elfer mindig is a mászók kedvence volt, ami nem csoda, ha megnézzük a szikla Dolomitszerű formáját.
Az első elágazásban jobbra tértünk, a másik irány a visszafelé vezető panoráma sétány lesz. A sziklás terepen egyre magasabbra másztunk fel, mígnem a törpefenyvest kopár fennsík váltotta fel. Az alattunk elterülő völgy látványa, és felettünk a színes siklóernyők szerencsére minduntalan jó okot adtak a megállásra. Némi kapaszkodást is szükségessé tevő rövid, sziklás szakasz után stabilabb, szélesebb ösvény következett.
Hosszú szerpentinezést követően egészen különleges sziklabirodalomba cseppentünk. A különböző alakzatú oszlopszerű kőzet egy szakaszon amfiteátrum szerűen vett körbe minket. Pirossal jelölt út vezet csak felfelé, így az irányt elvéteni nem lehet. Nem tudom megítélni, hogy milyen távolságot kellett még felfelé menni, de az biztos, hogy a fáradtság érzését az ámulat felülírja. A csúcs alatti sárga útjelző tábla figyelmeztet, hogy lassan a célnál leszünk. Az utolsó pár métert vasalt útnak mondanám, drótkötél és vaskampók segítik a függőleges feljutást. A csúcskereszt (2505 méter) minden fáradtságot megért. Lefelé menet a hegyet megkerülve, a Zwölfernieder felé vettük az irányt, megduplázva az élményt és a kilométereket.
Fulmpesből szintén felvonóval érhetjük el a Schlick 2000 túra és síterepet. Családok kedvenc tartózkodási helye a hegyállomás. Panorámaétterem és kilátó várja a látogatókat. 20 percnyire a Gipfelkreuz keresztje bárki számára elérhető csúcsélménnyel szolgál. A Hohe Burgstall kihívás az Elferhez hasonló erőnlétet igényel. Pár óra és némi kitartás révén amatőrként is részesei lehetünk a magashegyi élménynek.
A felvonó hegyállomásától itt is panorámaösvény vezet az első hüttéig. 2240 méteren, a Zirmachbahn sífelvonó kihasználatlanul várja a telet, a turisták a szomszédos ösvényen csoportosulnak. A menetrend hasonló, meredek kapaszkodó a Kalkkögel oldalában. Az egyemberes murvás ösvényen a tériszony hátrányos. Erőnket összpontosítva, a Niederer Burgstall kitérőjét mellőzve kaptattunk egyre magasabbra. A csúcs alatt lehetőség van egy rövidebb, technikásabb, és egy hosszabb, lazább út között választani.
Sajnos a köd a csúcsélményt kissé beárnyékolta, így a panoráma csak egy irányba tárult elénk. A megérdemelt csúcscsoki nem hagyható ki. A lefelé menetet itt is cifrázhatjuk, változatosabbá téve a menetet. A Starkenburgerhütte irányába ereszkedve körtúrává alakíthatjuk a csúcstámadást. A párába veszett unalmas szerpentint felejthetetlen ösvény követte. A hütte oldalában a seven summits csúcstalálkozó hegyeit jelképező oszlopok emlékeztetnek a teljesített csúcsokra. Röpke két óra szintben vezetett szűk ösvény, és ismét a Kreuzjochbahn állomásán szürcsölhetünk el egy választott italt.
A seven summits meghódított csúcsai bebizonyították egyediségüket, további kihívásra sarkallva minket, még vissza fogunk térni a Stubai-völgybe.
A cikk először 2020 augusztusában jelent meg.
Az eredeti Seven Summits kihívást úgy lehet teljesíteni, hogy a világ hét földrészének (Észak- és Dél-Amerika külön kontinensként értelmezendő) hét legmagasabb csúcsát megmássza a hegymászó. A sorozatot először 1985-ben Richard Bass amerikai hegymászó teljesítette, és bár korábban kilenc csúcs szerepelt a listán, később Reinhold Messner, a legendás dél-tiroli hegymászó, hét hegycsúcsra szűkítette.
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
