A szarvaskői párnalávák üzenete
Az Egertől északra fekvő Szarvaskő falucska környéke különleges és magyarországi szinten is egyedülálló, ritka földtani képződményeket rejt. Az itt található természetes (pl. vízmosások oldalai) és mesterséges (pl. egykori kőfejtők) geológiai feltárások nyitott könyvként mutatják be a terület különféle kőzeteit, amelyek évszázmilliók történéseit mesélik el.
A mai Bükk területét hordozó lemeztöredék a jura időszak közepén (kb. 165 millió évvel ezelőtt) egy táguló kis óceáni medence környezetében helyezkedett el. Ennek során a mélytengeri, finomszemű agyagos-kőzetlisztes-homokos üledékes képződményekbe gabbrótestek hatoltak, az óceán aljzatára pedig bazaltláva folyt ki. A kis óceáni ág a kréta időszakra ugyan bezáródott, de képződményei ma a felszín közelében ismét tanulmányozhatók Szarvaskő körül, az eróziónak köszönhetően.
Szarvaskő központjából az Országos Kéktúra útvonalán (amely egyben a geológiai tanösvény útvonala is) sétálhatunk fel a település feletti Várhegyen omladozó középkori vár maradványaihoz. Útközben a korábban már említett lemezes szerkezetű agyagpala szép feltárásait tanulmányozhatjuk, míg a Várhegy csúcsának közelében már az egykori óceán fenekére kifolyt bazaltokat tapossuk.
A bazaltnak nevezett kiömlési magmás kőzet itt a friss törési felületei mentén zöldesszürke, mállottan rozsdabarna színű, s az egykori mélytengeri vulkáni kúpok lávafolyásaiból képződött ún. párnaláva-szerkezeteket alakított ki. A vízoszlop nagy súlya (vagy szépen mondva hidrosztatikai nyomása), valamint a láva/víz közötti jelentős hőmérséklet-különbség hatására kialakuló „hurkaszerű” alakzatok ékes bizonyítékai annak, hogy a forró, izzó (1500 °C) láva annak idején az óceán fenekére folyt ki. Ilyenek képződnek napjainkban például az Atlanti-óceán óceánközepi hátságai mentén. A legszebb párnalávákat a Várhegy csúcsa alatti sziklafalon tanulmányozhatjuk.
Érdemes a vár romjaitól tovább sétálni a kék sáv jelzésen az Akasztó-bérc irányába is, ahonnan a mélyben kacskaringózó, hazánk legnagyobb bazaltban kialakult szurdokát kiválóan szemügyre vehetjük.
A cikk 2019 júliusában jelent meg nálunk először.
Forrás: akovekmeselnek.hu
Fotók és szöveg: Veres Zsolt
Kővé vált élőlények nyomában
2025.02.11.Az üledékes kőzetek terepi tanulmányozása közben gyakran megakadhat a tekintetünk korábban élt növények és állatok maradványain. A különféle típusú ősmaradványok (kövületek vagy fosszíliák) a földtörténet irdatlan hosszának egy viszonylag jól behatárolható szakaszát képviselhetik, és vizsgálatukkal nem csak az adott kőzet kora, hanem a lerakódás őskörnyezete is rekonstruálható. Írásunkban természetesen nem tudjuk az összes egykoron élt élőlény maradványát lajstromba venni, de az ősmaradvánnyá válás (fosszilizáció) alapvető típusait szívesen olvasóink elé tárjuk.
→ Tovább
Az Országos Kéktúra legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros
2024.03.28.Bizonyára sokan hallottak már az Tordai-hasadékról vagy a Békás-szorosról Erdélyben, de ha választ kéne adni arra, hogy melyik hazánk legnagyobb szurdoka, nem biztos, hogy mindenki tudná a megoldást. Ahhoz, hogy láthassuk ezt a fenséges csodát, a Bükk „árnyékában” elhelyezkedő Upponyi-hegységbe kell elzarándokolnunk.
→ Tovább
A Szomolyai-kaptárkövek rejtelmei
2024.01.04.Bemutatjuk hazánk legtöbb – összesen 117 – fülkével rendelkező kaptárkőcsoportját.
→ Tovább
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
