A szentkúti remeték és a miocén mészhomokkő
A Zagyva völgyében elterülő, gótikus stílusú Nagyboldogasszony templomáról nevezetes Mátraverebély településről gyalogosan az Országos Kéktúra útvonalán juthatunk el Szentkútra. A mesés környezetben megbújó Szűz Mária-kegyhely számos látnivalót kínál az arra járóknak (például ferences kegytemplom és kolostor, szabadtéri oltár), amelyek közül mi most a földtudományi értékekre fókuszálunk.
A Szentkúti-patak völgyében fekvő Nemzeti Kegyhely nevét arról a csodatevő forrásáról kapta, amelyhez számos gyógyulás fűződött az elmúlt évszázadokban. Szentkút térségének földtani felépítésében döntően sekélytengeri mészkövek, meszes homokkövek, kisebb részben andezitek és vulkáni tufák vesznek részt, amelyek a miocén földtörténeti kor közepén, az úgynevezett bádeni korszakban (14–13 millió évvel ezelőtt) rakódtak le.
Ekkor a területet egy szigetekkel, félszigetekkel tagolt sekély és meleg tenger borította, amely rendkívül gazdag élővilággal rendelkezett. A bádeni rétegsor egyik legszebb feltárása a Meszes-tető déli oldalában kereshető fel, a Remete-barlangoknál.
A Remete-barlangokat évszázadokkal ezelőtt a puha miocén mészhomokkőbe vájták bele
Itt olyan karbonátos és törmelékes üledékes kőzetek tárulnak fel, amelyek homok nagyságú szemcséi a hullámzás által összetört egykori tengeri mészvázú élőlények vázelemeiből (például Bryozoák, azaz mohaállatkák; algák; kagylók) épülnek fel.
A feltárásban tanulmányozható bizarr alakú, hullámos falfelületek annak köszönhetik kialakulásukat, hogy a különféle módon cementált kőzetrétegek eltérő sebességgel pusztulnak a külső erők hatására. A puhább részek helyén bemélyedés alakul ki, míg a keményebb padok párkányként magasodnak ki a fal síkjából.
Az egyik helyiség feletti sziklafalon szépen látszik az eltérő módon cementált kőzetrétegek szelektív lepusztulása
Ebbe a könnyen faragható kőzetfalba mélyültek azok a Remete-barlangok, amelyeket „lakóbarlangként” és kápolnaként is használtak a remeték a középkor óta. Utolsó lakójuk, Dobát Jozafát remete 1767-ben távozott el az élők sorából. Itt jegyeznénk meg, hogy a Meszes-tető nyugati oldalában tátong a barlangi medve leleteiről is nevezetes Betyár-barlang szája, amely a közel 90 méteres hosszával hazánk legnagyobb nemkarsztos, homokkőben létrejött természetes barlangja.
Ha időnk engedi, érdemes elsétálni még a kegyhelytől északnyugatra tátongó Szent László-hasadékhoz is, melynek kialakulása a lovagkirály csodákkal átszőtt életútjával hozható kapcsolatba. A legenda szerint a 11. század végén Szent Lászlóra és kíséretére a cserháti erdők mélyén kun harcosok törtek, akik a terep adta lehetőségeket kihasználva a lovagkirályt a hasadék felé kívánták szorítani. A tervük nem jött be, hisz Szent László Szög nevű lovával átugratott a hasadékon, földre érkezésének helyén a kemény kőzetbe vésődött lópatkójának nyoma, ahol jó vizű forrás fakadt elő a földből. Ezek a nyomok ma is látszanak a Szent László-szurdok aljában.
Hasonló cikkekért keresd fel Veres Zsolt blogját.
Az Országos Kéktúra legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros
2024.03.28.Bizonyára sokan hallottak már az Tordai-hasadékról vagy a Békás-szorosról Erdélyben, de ha választ kéne adni arra, hogy melyik hazánk legnagyobb szurdoka, nem biztos, hogy mindenki tudná a megoldást. Ahhoz, hogy láthassuk ezt a fenséges csodát, a Bükk „árnyékában” elhelyezkedő Upponyi-hegységbe kell elzarándokolnunk.
→ Tovább
A Szomolyai-kaptárkövek rejtelmei
2024.01.04.Bemutatjuk hazánk legtöbb – összesen 117 – fülkével rendelkező kaptárkőcsoportját.
→ Tovább
A biatorbágyi Nyakas-kő titkai
2023.11.29.A Pest megyei Biatorbágy városától délre, a Füzes-patak völgye fölé merész sziklaalakzatok emelkednek, amelyek a környező táj emblematikus elemei. A legnagyobb sziklamonstrum a Nyakas-kő névre hallgat.
→ Tovább
