A téli teljesítménytúrák és egyéb erőfelmérő események közül valahogy mindig kimagaslik a közel 20 éves múltra visszatekintő Téli Mátra. Ez a kiemelkedés nem csak a sok „leg”-nek köszönhető (ilyenkor van általában a leghidegebb, a legtöbb hó, a legtöbb induló, aki mind a legmagasabb csúcsra tart, stb.) hanem mert van ennek a túrának egy, a klasszikus értelembe vett kiemelkedő harmóniája is. Olyan, mint egy gyönyörű szimfonikus zenemű. Van bevezetése, vannak gyors és lassú részei, van katarzisa, és persze van befejezése. Mindezt a tél, varázslatos világán keresztül láthatjuk, annak minden velejárójával együtt.

Csodálatos a hasonlóság.

Ezért próbáljuk meg az útvonalat és a hozzá tartozó apró bölcsességeket is a klasszikus zenén keresztül megközelíteni. Erre pedig, "leg"jobb eszközként használjuk a nagy concerto virtuóz, Antonio Vivaldi barátunk, méltán elhíresült Négy Évszak nevű opuszát, ami „a harmónia és a találékonyság erőpróbája” című sorozatának első darabja.

A harmónia és a találékonyság erőpróbája?

Hoppá, ugye milyen érdekes ez az egybeesés? Lássuk, csak hogy miért, de miközben ezt olvassunk, érdemes hozzá valamit hallgatnunk is…

(javaslom az alábbi részt úgy olvasni, hogy közben hallgatjuk a zeneművet, kapcsolódási pontokat keresve a gyors és lassú terepi és zenei szakaszok között)

A rajt után, Mátrafüred havas fenyveseit magunk mögött hagyva, keskeny ösvényeken, fokozatosan emelkedve, kanyarogva juthatunk előre. Hagyjunk elegendő időt a szervezetünk bemelegedésére, fokozatosan elérve az üzemi hőmérsékletet. Ütemesen próbáljunk haladni, de azért legyünk óvatosak, hiszen itt még visz a lendület, sok az erő, feszülnek a húrok. Nehézkes a túratársak előzése is, fogjuk hát inkább vissza virtuóz lábainkat. Minél okosabban és takarékosabban haladunk ezen a részen, annál erősebbek leszünk majd a Kékes mászásánál. A Lajosházai ellenőrző pont után pedig már úgyis van elég hely és lehetőség a saját tempónk kinyilatkoztatására. (0:38)

Gyerünk, csak bátran és határozottan. Gyors rész ez, éljünk hát a lehetőségével. A kezdeti meredek ösvény után egy széles dózeren tempósan haladhatunk Mátraszentimre felé, a végig hullámzóan emelkedő útvonalon. Szinte magára húz a hegy, ha itt eltaláljuk a megfelelő ütemet. A hangulatos faluba felérve, a híres Szlovák Csárdát is elhagyva, óriás bükkök által határolt parkokon át, az ellenőrző pontot a Vadvirág Turistaházban találjuk meg. Pár pohár forró tea után, továbbindulva még két, igen meredek szakasz következik, aminek a végén Piszkéstetőnél érünk fel a Mátra bérceinek legtetejére, hogy ezen a csodálatos vonulatsoron hullámozva át, érjük el Galyatetőt. (1:15)

Innen a fantasztikus kilátás mellett, egy még fantasztikusabb száguldás következik lefelé, a Csór réti víztárózó irányába. Az elején labda nagyságú kövek között szlalomozunk, de hamarosan az út is a kedvünk szerintire szélesedik. Nagyon gyors és lendületes szakasz következik ez után, engedjünk hát a csábításának, ne fogjuk vissza magunkat. Repüljön a láb, repüljön a lélek. (katarzis) Mivel a szem is messzire ellát, így a lélek vele egyszerre repülhet. Hiába van pár apróbb emelkedő közben, a lendületünk szabadsága átrepít majd rajra. Az erdő fái közé beérve, viszont vissza kell vennünk ebből a nagy lendületből, ismételten megfelelő önuralomról téve tanúbizonyságot. Az erdészház után, a lejtő aljára érve ugyanis, balra kanyarodva rátérünk a Csór hegyre vezető, cseppet sem jól eső emelkedőre. (1:51)

Ravasz egy hegy, ez a Csór hegy. Először egy homorú, aztán pedig egy domború emelkedő olyan bonyolult összessége, hogy eláll tőle az ember lélegzete. De szerencsénkre,, nem tart túl soká az egész. Az ellenőrző pont elérése után ugyanis ismét kellemesen lejtős, majd az autóút keresztezésétől enyhén emelkedőssé válik az ösvényünk. (2:06)

Itt, még mielőtt elérnénk a Vörösmarty turistaházat, élesen balra kell térnünk, a Kékes északi oldalában kanyargó utakra, amik remek lehetőséget adnak a viszonylagos pihenésre és a felkészülésre a Pisztrángos tótól kezdődő, igen meredek és hosszú emelkedőre. Ha lehet, és van is mit, együnk és igyunk, töltsük fel apadó belső készleteinket. Vagy merítsünk az elején megspórolt energiákból. (2:25)

Az ellenőrző pont után kezdődő, majd egészen Kékestetőig húzódó, elnyújtott emelkedő, ugyanis a túra legnehezebb része. A fokozatos, sziklás meredélyt, csak időnként szakítja meg egy-egy laposabb „terasz”. Lábújhegyen lépkedve, lépésről lépésre egyre feljebb jutunk, míg a környék helyeinek az elnevezése is sokat sejtet.(Gabi halála) Az út egyre meredekebbé válik, ami jelzi, hogy már csak kevés hiányzik a nyeregig. Egy nagy patkó alakú kanyar után érünk majd fel a Sötét-lápa nyergébe, ahonnan megpillanthatjuk a Kékestetői TV tornyot. Jó meglátni a célt, hiszen ez kézzel (lábbal) foghatóvá teszi a valóságot. Innen már csak egy széljárta gerincet kell legyőznünk ahhoz, hogy végre felérjünk a túra és egyben az Ország tetejére. Itt, a Sas-síházban találjuk a forró tea gőzébe bújt ellenőrző állomást. (3:03)

Igen, itt van a mindennek a csúcsa, ide felérni a legjobb, ez az örök tetőpont! Mert innen utána, már csak lefelé van, mámorító és beteljesítő lefelé. Ekkor, bár járásunk már lassuló és nehezedő, mégis a lelkünkben felemelkedve ereszkedünk mind alább, alább. Hogy aztán a célhoz leérkezve, megnyugodva mondhassuk magunkban - ma, egy igaz harmóniát találtam…

Ezek után pár „kotta” a túráról. Idén Január 26.-án, szombaton kerül megrendezésre. A rajt és a cél helyszíne, a jó bevált Mátra Szakképző Intézet, Mátrafüreden. Könnyű odatalálni, hiszen Füredre beérve az első kereszteződénél csak jobbra kanyarodunk, utána pedig elég a parkolást irányító személyzet utasításait követni. A választható távok is klasszikusak, mint a Négy Évszak.

Esetünkben, ez is pont négy. A legrövidebb 19, a leghosszabb 40,5 kilométer. (ezen futottunk át egy allegro non molto alatt az imént) De a közbenső távok is rejtenek lehetőséget, az erőnlét szerinti megfelelő választáshoz. (25 illetve 34 km) A rendezők munkáját szintén kiemelném, hiszen a cél melegében, már évek óta figyelem a sok, hideg által kipirosított, de elégedettséget sugárzó arcot. Bízvást állíthatom azt is, hogy forró tea ritkán esik majd jobban, mint egy ilyen téli klasszikus teljesítése után…

Íme, legyünk hát találékonyak és ezen a nagyszerű erőpróbán találjuk meg a magunk és a Mátra harmóniáját!

1 / 3

2 / 3

3 / 3

(Érdekes egybeesés, (az atlétikában ismert Yasso 800-aknak megfelelően), hogy aki 3 óra 35 perces idő körül szeretne teljesíteni, annak a Vivaldi mű erre pontos útmutatást ad. Mégpedig úgy, hogy a zenei percek, a terepi órákat jelentik, míg a zenei másodpercek a terepi perceket. Tehát a 3 óra 35 perc a terepen, az a zenében éppen 3 perc 35 másodpercnek felel meg. A rész szakaszokat is ez alapján jeleztem, vagyis ha azon a zenei részen, pont azon a területen futunk majd, akkora a végére pont azonos időre fejezük majd be ....)

Címlapfotó: Molnár Anikó