Turistatörténeti szempontból szinte egyedülálló módon az Országos Kéktúra már szinte minden oldalról érintette a települést, alig van utca mely ne lett volna valamikor az országos turista-főútvonal része. Máig működőképes szélmalma és kovácsmúzeuma szintén érdekes látványosság, de ami a legemlékezetesebb számunkra, az mégis csak az, hogy itt ettük a kéktúra legfinomabb hamburgerét, amiért azóta is gyakran visszatérünk a kis községbe, mikor a közelben járunk.

1 / 45

A Tési-fennsík környékén annyi a látnivaló, hogy bármerre is indulnánk, biztosan nagyon szép túránk lenne. Ezúttal egy nagyjából 20 kilométeres körtúrával Csiklingvárat, Hamuházat, Királyszállást, és a meglepően magas falakkal rendelkező Bátorkő várát kerestük fel. Mivel a tervezett túra útvonalának szinte minden métere volt már a kéktúra része valamely időszakban, ezért erre külön készültem, többek közt Dr. Darnay (Dornyai) Béla régi, de máig egyedülálló útikalauzának felhasználásával.

2 / 45

A körtúra kiindulópontja természetesen Tés volt. A közel 3 km hosszú, egyutcás település már a rómaiak idején is lakott hely volt, első írásos említése Thess néven 1327-re datálható. Legnagyobb nevezetességei a még ma is működőképes állapotban lévő szélmalmok, melyek közül az egyiket egészen 1951-ig rendeltetésszerűen használták is.

3 / 45

Az Országos Kéktúra aktuális jelzésein kelet felé aszfalton hagytuk el a települést, az Alba Regia barlangkutató állomás mellett elhaladva, majd a Várpalota-Szápár országút keresztezése után értünk erdőhatárt. Széles szekérúton, szép bükkerdőben, majd erdőirtások közt haladva pár kilométer megtétele után hamarosan már a '60-as évek patinás kéktúrás bélyegzőhelyénél, Hamuháznál voltunk. Hamuház a nevét az egykor itt működött hamuzsírégető telepről kapta, régebben az Inotai Vasas természetjárók kulcsosháza volt, ma vadászlak, és egyben a Közép-Dunántúli Piros túra bélyegzőhelye. Kellemes pihenőhely, esőbeállóként is használható, ajtaja azonban jelenleg zárva van.

4 / 45

Innen egy 10 perces kitérővel hamarosan Csiklingvárhoz jutunk, mely váracskából mára alig maradt valami, falainak körvonalai, sáncai azért jól kivehetőek. Történetéről nem sokat lehet tudni, valószínűleg vadászkastély volt, a legendák szerint Mátyás király is megfordult a kicsiny kastély falai közt. Hamuházhoz visszatérve Királyszállás felé indultunk, kényelmes, erdei szekérúton, amely út érdekessége, hogy egészen 1979-ig szintén a kéktúra része volt, Rockenbauer Pálék a Burok-völgyből érkezve még ezen haladtak Tés irányába. Ha nagyon figyelünk néhány régi kék jelzés itt-ott még felfedezhető az öregebb fák törzsein.

5 / 45

A látványosan felújított, ma panzióként működő egykori vadászkastély, Királyszállás épületeire öröm ránézni, olyan szépen rendbe hozták a pár éve még összedőlni készülő romos épületeket, és a körülötte elterülő pár hektáros parkot is. A néphagyomány a kis telep nevét szintén Mátyás királytól eredezteti, aki vadászat közben lepihenve végül itt is „szállt meg” egy éjszakára. A hely ma panzióként őrzi a szállásadó hagyományokat.

6 / 45

A kapu közelében, egy öreg csertölgy repedezett törzsén kék jelzés maradványai találhatóak, és ha nagyon figyelünk, akkor a bélyegző ládikájának fába nőtt lenyomata is felfedezhető, ugyanis Királyszállás szintén kéktúra bélyegzőhely volt pár évtizedig.

7 / 45

Némi aszfalttaposást követően a piros kereszt jelzésre térve kellemes, ligetes, enyhén emelkedő erdei úton közelítettünk aznapi túránk fénypontja Bátorkő (más néven Pusztapalota) vára felé. Kevesen tudják, hogy az Országos Kéktúra a hőskorban, az ’50-es években eredetileg szintén ezen a nyomvonalon haladt Bátorkő, majd az Öreg-Futóné csúcsának érintésével Tés felé.

8 / 45

Az eddigiekkel ellentétben ezt a környéket még egyáltalán nem ismertem, így azt sem tudhattam, hogy a Várberek nevezetű kilátópont 469 méter magas csúcsa felé tett kitérőnk végül ilyen nagyszerű panorámával lep meg minket. A sziklás hegyoldal pici tisztásáról a szemünkbe sütő nap ellenére is tökéletesen látszottak a Keleti-Bakony szélső hegyei, Várpalota, és a távolban megcsillant a Balaton lágyan tájba simuló, hosszan elnyúló víztükre is.

9 / 45

Itt elidőztünk egy negyedórára, majd újult erővel vágtunk neki a Bátorkő felé vezető, dolomitszikláival magashegységet idéző völgyi útnak.

10 / 45

Bátorkő romjaihoz érve már a vár alatti szűk völgyben izgalom fogja el a túrázót, mikor feltekint a merészen kiugró dolomitsziklára épült, magasan égbe törő ódon várfalakra.

11 / 45

12 / 45

Valószínűleg vadászkastély volt ez is, mint környékbeli társai, történetéről keveset tudunk. Elnevezése sem tökéletesen bizonyos, egyes könyvek Ópalotának, mások Pusztapalotának is nevezik, sőt várkutatók, várbarátok olykor még abban sem értenek egyet, hogy egy és ugyanaz a vár volt-e vajon Pusztapalota és Bátorkő?

13 / 45

No, de ezt a kérdést nyugodtan meg is hagyhatjuk a hozzáértőknek, mi inkább felmásztunk a vár öregtornyának még ma is három emelet magasságban álló, épségben megmaradt falrészeihez, majd miután eleget nézelődtünk a romok felett magasodó közeli kis tisztásra felkapaszkodva, annak adottságait kihasználva fényképezgettük Bátorkőt és a környező bakonyi rengeteget.

14 / 45

A vár felfedezését követően kissé elfáradva immár Tés felé vettük az irányt, a Vár-völgy kellemesen árnyas szekérútján, a piros jelzésen jó tempóban haladtunk célunk felé. A fennsíkra visszakapaszkodva a Közép-Dunántúli Piros túra jelzéséről a Tés felé tartó piros négyzetre tértünk. Utunk folyamatosan 400 méter fölött vezetett, szép kilátások nyíltak a környező vidékre, kelet felé pillantva még a Vértes szélén őrt álló Csókakő vára is kivehető volt.

15 / 45

A településre beérve még éppen elcsíptük a kovácsműhely nyitvatartási idejének végét, ami azért volt fontos, mert a szélmalmokhoz a kovácsműhely udvarán keresztül lehet bejutni, és némi belépődíjért cserébe a látogatható, üzemképes malom jókora méretű kulcsát is itt kaphatjuk kezünkbe.

16 / 45

Érdekes érzés volt egy ilyen mesékben látható formájú és nagyságú kulccsal egy szintén mesebeli épületet kinyitni, melynek eredeti, működőképes állapotú fa szerkezete még tovább fokozza az épület élményfaktorát.

Mindezek után csupán egyetlen várva várt dolog maradt hátra a túra méltó befejezéseként: az Országos Kéktúra bejárásainkon megismert és megkedvelt, hagyományos módon elkészített, mindennel bőségesen megpakolt hamburgerek megérdemelt elfogyasztása a tési Erdei Büfé hangulatos kis teraszán.

17 / 45

Szöveg és fotó: Konfár Tibor

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!