A Villány körüli mediterrán jellegű tájegységünk főként a borkedvelők körében híresült el. Hegysége magassága alapján inkább dombságnak nevezhető, legmagasabb csúcsa is csak 442 méteres. A kelet-nyugat irányban húzódó hegyvonulat és települései változatos kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak. Keleti kiszögellése, a szimbolikus Szársomlyó fokozottan védett, jellegzetes mészkő kúpja, nyugati orma pedig a Tenkes. Közöttük hullámzik szelíd dombjaival a hegység szőlőtermő vidéke.

 

Kirándulásunk alkalmával Máriagyűdre látogattunk. Siklós város településrésze a Tenkes lábánál, a természetbe illeszkedve terül el. Eredetileg Gyűd néven önálló község volt, csak később csatolták a városhoz. A hagyomány szerint nevét a magyar honfoglalók egyik vezérének fiáról kapta. Az aprócska falu híres Mária-kegyhely és búcsújáróhely. A becslések szerint évente 500 ezer zarándok látogatja. A település alatti forrás már a rómaiak pihenőhelye is volt. Szent István király bencés szerzetesekre bízta a vidéket, akik megtalálva az egykori keresztény szlávok által épített Szűz-Mária-oltárt, kápolnát emeltek fölé.

 

A szent hely fejlődése a törökig virágzó volt. Az oltárból kápolna, végül templom lett, melyet gótikus, majd barokk stílusban újítottak fel. A janicsárok elvonultával, a Boldogságos Szűz Mária jelenését követően, a katolikus hívők vették vissza. Az ezt követő újabb és újabb jelenések és csodálatos gyógyulások hatására VII. Pius hivatalosan is zarándokhelynek nyilváníttatta. A történelem viharait álló templom felújítása a hatvanas évektől kezdve folyamatos. 2008 szeptemberében a bazilika címet is elnyerte. A gazdag múltú kegyhely, korunkhoz méltó környezete turisztikai fejlesztési pályázatnak köszönhető. Mai formájában méltóképpen fogadja a turistákat, zarándokokat.

 

 

A templom előtt hatalmas lépcsősor, melyet a helyi jelentőségű védett hársfasor szegélyez. Szakrális érzésünket még inkább fokozta, hogy felfelé sétálva, a bazilika híres harangjai kondultak meg. A délnyugati főhomlokzat jellegzetes színekre festett két hatalmas tornya a lépcső tetejéről még monumentálisabbnak tűnt. A kegyhely harmonikusan simul bele a környező erdőbe, ezért érdemes akkor is szétnéznünk előbb, ha már nagyon túrázhatnékunk van. A szabadtéri oltár árnyas fái alatt könnyű elcsendesedni, miközben - ha éppen nem a mise szól - a madarak énekét hallgatjuk.

 

Kissé feljebb, a domboldalon, a színes, mázas égetett kerámiaképek (pécsi Zsolnay-kerámiák) által díszített stációk vezetnek a Szentsír-kápolnához. Észrevétlenül vált a kegyhely bejárása túrává, ugyanis a bazilika mögötti lépcsők már a háromszög jelzést viselve vezettek egyre magasabbra.

 

 

 

 

A Fájdalmas Anya szobra és környezete még egy utolsó, csendes megállót szolgáltat a hegymászás előtt. Sikerült ismét a legmeredekebb kaptatót megtalálnunk, csakhogy érezzük, hogy nem csak a lelkünk gazdagodik e csodálatos vidéken. Az olvadó hó itt-ott sártengerré változtatta körutunkat, de Mária erejével töltekezve könnyedén küzdöttük le a természet akadályát.

 

 

 

A sárga kereszttel való találkozásnál már minden nehézséget elfelejtettünk, a hegy csodálatos panorámát varázsolt elénk. A templom kupolája innen még nem látszott ugyan, de így is kellemesen telt a szusszanó az ajándéknapsütésben. Tovább kapaszkodva a gerinc felé a hunyor már bontogatta apró zöld szirmait. A Kéket elérve néhány hófolt még emlékeztetett a télre, de alapvetően kifogtuk a téli időszak eddigi legtavasziasabb óráit. A piros tetős kerek pihenőhely piknikezésre is alkalmas, de mivel a hőmérséklet még alig emelkedett öt fok fölé, ezért inkább továbbindultunk.

 

 

A Csodabogyó tanösvény első szakaszára tértünk rá, mely nyomvonalában ezen a részen eltér a Kékétől. A jelzőtáblák ritkán állnak, a facölöpök többségéről pedig még a növényt ábrázoló kis emblémákat is eltüntették. Az örökzöld védett cserje méregzöld bokrai alapján rögtön felismertük, hogy hol is járunk. A szúrós csodabogyó, vagy más néven egértövis termése apró, húsos, piros bogyó, gyökere számos jótékony hatással bír. A Mária-hát mentén hamarosan elértük a sárga sáv és Mária-út jelzéseket, melyek a Tenkes-hegy csúcsa alatt irányítják a kirándulókat. Pár száz méteres ereszkedő után a Pyber-kunyhó ismételt alkalmat nyújt a pihenésre. A kulcsosház zárva, de előtte padok és tűzrakó hely szolgálják a kényelmet.

 

 

A tanösvény jól jelzett, igazi szakasza innen, a templomig kb. 2,5 km. 22 ismertető tábla segítségével kapunk bepillantást a környék élővilágába. A tájékozódást könnyíti, hogy az ismertető szövegeket éppen az érintett növény mellé helyezték. A természet kedves ajándékaként az itt élő vadakról nemcsak a táblákon kaphattunk információt, de őzet és vaddisznót személyesen is láthattunk. A lefelé vezető útvonal felénél találjuk azt a faszerkezetű kilátót, melyet Révész Mária tervezett, és a Mecseki Erdészet adott át. Az egyemeletes kilátó teraszáról nemcsak a bazilika tornyai láthatóak, de még Horvátország hegyei is feltűnnek a távolban. A tulipános faragású korlátok maradásra késztetnek, de ennek ellenére folytattuk utunkat.

 

A hegyoldal derekán több helyen is lepillanthatunk egészen Siklósig, sőt a Tenkes bányasebe is megfigyelhető. Az út befejező része egy löszhasadékban vezet, mely átmenetet képez az érintetlen erdő és a szőlőskertek között. A copf stílusú református templom fehér, puritán falai külsőre eltörpülnek a katolikus társa mellett, bár hívői bizonyára ezt a különbözőséget kevésbé érzékelik. Pár perc alatt visszaértünk a bazilika alatti parkolóba. A kegyhely környezetében még órákig csodálhatjuk a szobrok és épületek együttesét.

 

 

Később úgy döntöttünk, hogy felkeressük a környékbeli Szentkutat is. A sárga sávon hosszan bandukoltunk a kiskertek kerítései mentén, ahol sokáig csak a házőrzők ugatása zökkentett ki az elmélyedésből. Azt hiszem, erről a látnivalóról többet képzeltünk, saját tapasztalatból ismerve a magyarországi szentkutak többségének szépségét. Egy útelágazásban leltünk rá az egyszerű zöld kerekes kútra, melynek környékét lelkes önkéntesek tartják rendben. A finom, hideg vizet a zarándokok az ún. „gyűdi korsókban” vitték haza egykoron. Mi is megmerítettük kulacsunkat a szent vízbe, és ennek képzeletbeli erejével sétáltunk vissza a parkolóba. Máriagyűd és környéke akár többnapos kirándulást is tartalmasan töltene ki, ezért újabb kirándulást tervezünk ide.

 

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!