Most Gaál Lacit szeretnénk bemutatni, aki egy elég komoly döntést hozott. Laci egy olajipari nagyvállalatnál dolgozik, és azért vette ki egyszerre az éves szabadságát, hogy Írott-kőtől egészen Budapestig túrázhasson Tónival. Az eredeti ötlete az volt, hogy a teljes Kéktúrát végigjárja, de sajnos ennyi időre már a munkahelyéről sem tudják nélkülözni. Így huszonöt napot vállalt be, amiért mi nagyon tiszteljük, mert elég komoly odafigyelést igényel egy látássérült ember kísérete, és nagy terhet vett le a vállunkról.

1 / 6

Tóni rendkívül jó fizikumú, a lehetőségeihez mérten jól koordinált és igen gyors tempóban halad terepviszonyoktól függetlenül. A kíséret úgy működik, hogy Laci Tóni előtt megy néhány lépéssel és folyamatosan mondja, hogy mire kell figyelni, melyik oldalon milyen akadályra lehet számítani, mekkorát kell lépnie. Segíti szavakkal, hogy merre vannak ágak, gyökerek, kövek a földön, melyik oldalon van meredek lejtő, vagy egy belógó ág, kidőlt fa.

Tóni halványan látja a sziluettjét annak, aki előtte halad, ezért sima, akadálymentes utakon észre sem lehet venni, hogy látássérült, mert annyira jól közlekedik, gondot az szokott okozni, ha hirtelen megváltoznak a fényviszonyok. Szerencsére Tóni és Laci néhány nap alatt teljesen összecsiszolódott, nagy élmény látni őket együtt túrázni, és hallgatni azt, ahogyan Laci navigálja Tónit.

2 / 6

A szállásokon,  ha Laci egyszer megmutatja Tóninak, hogy melyik helyiség hol található, akkor onnantól kezdve teljesen önállóan közlekedik, a felszerelését is saját maga tartja rendben, szinte alig igényel segítséget és az étkezéseknél is ugyanez a helyzet.

Összefoglalva: egy látó ember a túra alatt, sok mindenre nem figyel fel. Míg ő átlépi a köveket, elhajol a letörött faág elől, addig Tóninak ez nem ennyire egyszerű és magától értetődő, ezért a kísérőknek az átlagosnál nagyobb figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a terepviszonyokról szóban tájékoztassák Tónit, ezzel is segítve az túráját.