A turistautak színeváltozása Thirring Gusztávtól napjainkig
Ami Hérakleitosznak a folyók mozgása (minden változik, de mégsem), az nekünk a hazai turistajelzések és földrajzi nevek dialektikája Thirring Gusztáv 1900-as útleírásának segítségével Pomázon és Szentendrén. Na, de hol van a Bucsina-forrás? Egyébként egyszerű túra.
Megpróbáltam egy egynapos túrán végigmenni egy több mint 100 évvel ezelőtt kiadott túraleírást követve (Thirring Gusztáv: Budapest környéke, Bp. 1900). Nehezen ment, és nem is biztos, hogy ment volna, ha nem használok közben egy, a M. Kir. Állami Térképészet által valamikor az 1930-as években (pontos évszám nincs feltüntetve) kiadott turistatérképet – a köznyelvben „angyalkás” néven elhíresült térképsorozat –, amelynek legnagyobb érdekessége, hogy a szentendrei HÉV (H5) tervezett nyomvonala is fel van tüntetve a tahitótfalui Tildy Zoltán hídig. Sosem lett belőle semmi.
Hogy mi volt a nehézség? Kettő is volt. Az egyik, amelyre mindenki számíthat, aki ismeri a magyar turistajelzések organikus fejlődését, hogy ami ma Z, holnap már lehet, hogy P+.
Például a Pomázon keresztülvezető turistajelzés 1900-ban kék-fehér, a 30-as években P1, 1977-ben K (és csak a falu végétől indult), 1987-ben Z, a 90-es évektől Z+. (Forrás: a Kartográfiai Vállalat Pilis, ill. a Pilis és a Visegrádi-hegység c. térképei.)
Mint említettem, hogy a könyvben megadott jelzések ma már nem ugyanazok, várható volt. Amire viszont nem számítottam, hogy a névváltozás olyan mértékű, hogy a beazonosítás mai térképekkel nem mindenütt lehetséges. Arra még rájöttem, hogy az említett Dobravoda-forrás név a Szentendre külterületén fekvő Lajos-forrást takarja, mert a 30-as években Jóvíz-majorként (dobra voda jelentése szerbül ʼjó vízʼ) van feltüntetve a mai erdészház. A Lajos-forrástól eredő patak neve ma is Jóvizű-patak. A Bucsina-patakot (Bükkös-patak) már nehéz volt csak a szöveg alapján beazonosítani, de a Bucsina-forrásról nem tudtam 100 százalékig eldönteni, hogy a Kékvizű-forrást vagy a romantikus nevű Helyiipari-forrást (OSM-en Helyiiparos-f.) említi a szöveg.
Túránk Pomázról indul, és mindenkinek csak a sok mozgást tudom ajánlani, de ne a HÉV-állomástól menjünk gyalog.
A pilisszentkereszti vagy dobogókői busszal érdemes elmenni a Pomáz, Szedres utca megállóig, és onnan követni a Z+ jelzést, amely az Ady Endre utcán hagyja el Pomázt. Thirring idejében itt már a falu (2000-től város) utolsó házai voltak, valamelyest még a régi hangulata is megvan az utca elejének.
Utunk a gondozott zsidó temető mellet vezet el. Hajdan 300 fős zsidó közösség élt a faluban, a Hunyadi utcában egy kisebb zsinagóga is állt, amelyet 1961-ben bontottak le. Tovább, balra telepített nyárfaerdő, jobbra pedig a Messelia (Vigyázó Ferenc keresztelte át Mesélő-hegyre, néhol ezzel a névalakkal is találkozhatunk.) házai helyezkednek el. Ez a rész a filoxéravészig, ahogy az egész Messelia, szőlőtermő terület volt, a Budai borvidék része. Fényes Elek 1851-ben mint jó boráról nevezetes településről ír Pomázról.
Még aszfaltúton ballagunk, de ritkulnak a házak, és egy furcsa tehén (vagy ökör) – mintha barna festékkel fújtak volna le egy szürke marhát – még valami falusias hangulatot is ad az utcának. Az út végén balra van a Thirring által is említett Tubin-kút, amely jelenleg magánterületen van, nem látogatható. (Ha valaki nem kíváncsi a barna színű szürke marhára és a zsidó temetőre, annak eddig érdemes autóval feljönnie.)
Aztán elfogy az aszfaltozott út, és beérünk a fák közé. Enyhe emelkedővel megyünk feljebb a Gyopár-forrást érintve a Tólak nevű részhez, ahol a Csikóvári-tó (néhol Csikóvár-tó) található. Az út több száz méterre vezet el, a tavak fokozottan védett területen vannak, úgyhogy csak engedéllyel látogathatók. Noha neve tó, de nyílt vízfelülete nincs, sőt 1900-ban mint kiszáradt mocsarat említette a könyv (az 1930-as években egyszerű tavakként ábrázolták őket, de ez – feltételezem – m. kir. slendriánság lehet). Ilyen kis mocsaras vagy mohos tavakat sokfelé lehet találni a Visegrádi-hegységben, nem egy helyen meglepő módon a hegytetőn (pomázi Kő-hegy, látogatható) vagy a hegyoldalban (Vörös-dagonya Pilisszentkereszt felett, elkerítve).