A turistautak színeváltozása Thirring Gusztávtól napjainkig
Ami Hérakleitosznak a folyók mozgása (minden változik, de mégsem), az nekünk a hazai turistajelzések és földrajzi nevek dialektikája Thirring Gusztáv 1900-as útleírásának segítségével Pomázon és Szentendrén. Na, de hol van a Bucsina-forrás? Egyébként egyszerű túra.
Megpróbáltam egy egynapos túrán végigmenni egy több mint 100 évvel ezelőtt kiadott túraleírást követve (Thirring Gusztáv: Budapest környéke, Bp. 1900). Nehezen ment, és nem is biztos, hogy ment volna, ha nem használok közben egy, a M. Kir. Állami Térképészet által valamikor az 1930-as években (pontos évszám nincs feltüntetve) kiadott turistatérképet – a köznyelvben „angyalkás” néven elhíresült térképsorozat –, amelynek legnagyobb érdekessége, hogy a szentendrei HÉV (H5) tervezett nyomvonala is fel van tüntetve a tahitótfalui Tildy Zoltán hídig. Sosem lett belőle semmi.
Hogy mi volt a nehézség? Kettő is volt. Az egyik, amelyre mindenki számíthat, aki ismeri a magyar turistajelzések organikus fejlődését, hogy ami ma Z, holnap már lehet, hogy P+.
Például a Pomázon keresztülvezető turistajelzés 1900-ban kék-fehér, a 30-as években P1, 1977-ben K (és csak a falu végétől indult), 1987-ben Z, a 90-es évektől Z+. (Forrás: a Kartográfiai Vállalat Pilis, ill. a Pilis és a Visegrádi-hegység c. térképei.)
Mint említettem, hogy a könyvben megadott jelzések ma már nem ugyanazok, várható volt. Amire viszont nem számítottam, hogy a névváltozás olyan mértékű, hogy a beazonosítás mai térképekkel nem mindenütt lehetséges. Arra még rájöttem, hogy az említett Dobravoda-forrás név a Szentendre külterületén fekvő Lajos-forrást takarja, mert a 30-as években Jóvíz-majorként (dobra voda jelentése szerbül ʼjó vízʼ) van feltüntetve a mai erdészház. A Lajos-forrástól eredő patak neve ma is Jóvizű-patak. A Bucsina-patakot (Bükkös-patak) már nehéz volt csak a szöveg alapján beazonosítani, de a Bucsina-forrásról nem tudtam 100 százalékig eldönteni, hogy a Kékvizű-forrást vagy a romantikus nevű Helyiipari-forrást (OSM-en Helyiiparos-f.) említi a szöveg.
Túránk Pomázról indul, és mindenkinek csak a sok mozgást tudom ajánlani, de ne a HÉV-állomástól menjünk gyalog.
A pilisszentkereszti vagy dobogókői busszal érdemes elmenni a Pomáz, Szedres utca megállóig, és onnan követni a Z+ jelzést, amely az Ady Endre utcán hagyja el Pomázt. Thirring idejében itt már a falu (2000-től város) utolsó házai voltak, valamelyest még a régi hangulata is megvan az utca elejének.
Utunk a gondozott zsidó temető mellet vezet el. Hajdan 300 fős zsidó közösség élt a faluban, a Hunyadi utcában egy kisebb zsinagóga is állt, amelyet 1961-ben bontottak le. Tovább, balra telepített nyárfaerdő, jobbra pedig a Messelia (Vigyázó Ferenc keresztelte át Mesélő-hegyre, néhol ezzel a névalakkal is találkozhatunk.) házai helyezkednek el. Ez a rész a filoxéravészig, ahogy az egész Messelia, szőlőtermő terület volt, a Budai borvidék része. Fényes Elek 1851-ben mint jó boráról nevezetes településről ír Pomázról.
Még aszfaltúton ballagunk, de ritkulnak a házak, és egy furcsa tehén (vagy ökör) – mintha barna festékkel fújtak volna le egy szürke marhát – még valami falusias hangulatot is ad az utcának. Az út végén balra van a Thirring által is említett Tubin-kút, amely jelenleg magánterületen van, nem látogatható. (Ha valaki nem kíváncsi a barna színű szürke marhára és a zsidó temetőre, annak eddig érdemes autóval feljönnie.)
Aztán elfogy az aszfaltozott út, és beérünk a fák közé. Enyhe emelkedővel megyünk feljebb a Gyopár-forrást érintve a Tólak nevű részhez, ahol a Csikóvári-tó (néhol Csikóvár-tó) található. Az út több száz méterre vezet el, a tavak fokozottan védett területen vannak, úgyhogy csak engedéllyel látogathatók. Noha neve tó, de nyílt vízfelülete nincs, sőt 1900-ban mint kiszáradt mocsarat említette a könyv (az 1930-as években egyszerű tavakként ábrázolták őket, de ez – feltételezem – m. kir. slendriánság lehet). Ilyen kis mocsaras vagy mohos tavakat sokfelé lehet találni a Visegrádi-hegységben, nem egy helyen meglepő módon a hegytetőn (pomázi Kő-hegy, látogatható) vagy a hegyoldalban (Vörös-dagonya Pilisszentkereszt felett, elkerítve).
A Tólak felett vált utunk Z+-ről P+-re. Itt-ott az erdészeti tevékenységnek köszönhetően (azaz tarvágás) még szép kilátásban is részesülhetünk Pilisszentkereszt és a Pilis-tető felé. A P+-en nagyobb turistaforgalomra számítsunk, mert részben ez köti össze a Holdvilág-árkot a Lajos-forrással. A P+-ről a P négyzet jelzésre váltunk, de ha a széles úton maradunk, akkor ugyanúgy a Lajos-forráshoz érünk. Írhattam volna dózerutat, de nem az. A 90-es évekig a Lom-hegy tetején lévő rakétabázishoz vezető útról van szó, amelyet korábban keskeny betonlapokkal raktak ki. Ezeket felszedték időközben, de a jó széles út megmaradt.
A Lajos-forrásnál – amit Cseh Tamás is megénekelt; az, az, a bibe a sok porzó között, a kék szélű melltartós földrajztanárnővel – általában sok a túrázó, részben azért, mert itt van nagy parkoló, aki autóval jön, az gyakran innen indul. Régebben buszjárat is jött ide, és ha a hajdani Ságvári Endre turistaházat felújítják (tervbe van véve a Téry-program keretében), akkor újraindul hétvégente. Mint említettem, a forrás 1900-ban még Dobravoda névre hallgatott, és kifejezetten vadonként szerepel, a turistautak a 30-as években messze elkerülték.
Mi viszont az S jelzésre váltottunk, és tölgyfák alatt követjük az akkori leírást, amely errefelé említi a Bucsina-forrást.
Itt egyelőre elbúcsúzunk a Thirring-féle leírástól, mert ezt a túrát ő a kék-fehér, ill. ma piros jelzésen a Sikárosi-rétre vezeti, ahol akkoriban meg lehetett szállni az erdészházban, ahol a Magyar Turista Egyesület konzervraktárat is tartott fenn.
A Tölgyikreknél a piros sáv jelzésen az ellenkező irányban indulunk el, a Lom-hegyet nyugatról megkerülve. 100 méter után P+-re váltunk, délkeletnek tartunk. Egy kilométer után elérjük a már említett lom-hegyi katonai utat, amely a Lajos-forráshoz visz le, mi viszont a P+ jelzést követjük, hogy Pomázra menjünk vissza, viszont hogy mégse ugyanaz az út legyen, az „első lehetőségnél” a Z háromszög jelzésen hagyjuk el a P+ utat a Nagy-Csikóvár felé.
Ha HÉV-vel jövünk Pomáz, Szentendre felé, akkor a Kő-hegy mellett a másik, panorámát meghatározó hegy a Nagy-Csikóvár (556 m). Thirring Gusztáv leírása szerint a nevét a Pomázi Chyko (Csikó) nemzetség itt épült váráról kapta. (Az interneten sem találtam mást, sőt néhány weboldalon csak a Thirring-féle leírás szó szerinti átvételét. A 2020 októberétől hatályos intézkedések miatt könyvtárban, helytörténeti gyűjteményben utánanézni nem tudok, pedig ezt a neten lévő egy forrásra utaló információt jó lett volna bővíteni. A 19. század eleji 2. katonai felmérés Nagy-Kartálya néven jelöli meg a hegyet, ami kétségbe vonhatja a középkori eredetű elnevezést.) 1900-ban még falomladékról és „érdekes árkokról” olvashattunk, ma kőrakásról legfeljebb. Az mindenesetre biztos, hogy nem volt a visegrádihoz mérhető fellegvár.
Meglehetősen meredek, morzsalékos úton csúszkálhatunk le a Kis-Csikóvárhoz, majd a Z kör jelzést elérve jobbra fordulunk Pomáz felé. Az erdőből kiérve cserjés területre érünk, ahonnan kilátás nyílik Pomáz és a Kevély felé, majd visszaérünk a Z+ jelzésre nagyjából a Gyopár-forrás felett. Innen a már ismert úton megyünk be Pomázra.
A cikk 2021 januárjában jelent meg először.
Térkép: Bába Imre
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
