A Túristvándi vízimalomtól a tivadari strandig – Szatmár-beregi kalandozások
Három napot töltöttünk az ország északkeleti szegletében, Szatmár-Bereg hangulatos és sokszínű tájain. Három nap persze nagyon kevés, de ennyi idő alatt is sok érdekes látnivalót sikerült felkeresni, sok élménnyel gazdagodtunk, és még annál is több vendégszerető emberrel találkoztunk
Egyik bázisunk Túristvándi volt, amelynek környékén egy remek kajaktúrát tettünk az Öreg-Túron, amelynél vadregényesebb folyót aligha találni ma az országban. Aki itt jár, annak persze nem lehet kihagyni a falu legismertebb látnivalóját, a folyó partján álló Túristvándi vízimalmot, amelynek látványáért sokan az ország másik végéből is útra kelnek.
Közép-Európában egyedülálló
A hangulatos épületben nyár elején egymást váltják az osztálykiránduló csoportok. Két osztály között mi is kértünk egy kis időt Pogány Károlytól, aki közel három évtizede mesél az idelátogatóknak erről a nemcsak különleges, de nagyon szép épületről.
A malom 1752-ben nyerte el jelenleg formáját, bár valószínűsítik a kutatók, hogy az épület eredete a középkorig nyúlik vissza.
A folyón egyébként régen 14 vízimalom volt, a kis malmok óránként 50 kilót tudtak őrölni, ez viszont ipari malom volt, óránként 2 mázsa fehér lisztet tudott készíteni.
A három hajtókerekű, alulcsapós vízimalom Közép-Európában egyedülálló, a kerekeket ugyanis a víz sodrása hajtja, vagyis nem felülről folyik rá a víz, ahogy a legtöbb vízimalomnál történik
A malom a Kölcsey-Kende családé volt, akik a környék földbirtokosai voltak. A malmot többször felújították.1899-ben betonalapot öntettek a korábban csak faoszlopokon álló épület alá, 1904-ben pedig a gépeket korszerűsítették. Ettől kezdve lett hengermalom, és már nem kövekkel, hanem fém hengerekkel történt az őrlés.
Fénykorában a malom éjjel-nappal dolgozott, váltott műszakban három-három emberrel
Érdekesség, hogy a báró Kende Zsigmond 2-3 évente kicserélte a főmolnárokat, hogy azok ne szűrjék össze a levet a helyiekkel, így ebben a pozícióban nem nagyon lehetett itt hosszútávú terveket szövögetni. A vízimalom 1952-ig működött, a hatvanas években felújították, és 1965-től múzeum lett.
Jelenleg is lehet még benne őrölni, legutóbb tavaly augusztus 20-ra sütöttek kenyeret az itt készült lisztből
A tarpai szárazmalom és egy alföldi hegy
A Felső-Tisza-vidékén nem csak vízimalmok, de szárazmalmok is szép számmal voltak hajdanán. A Tiszán ugyanis a nagy áruforgalom miatt, a vízi- és a hajómalmok akadályozták volna a forgalmat. A Túristvándihoz közeli Tarpán ma is láthatunk még egy szárazmalmot. A jómódú beregi településen, Tarpán, volt, hogy hat szárazmalom és egy szélmalom működött egy időben.
A faluban látható szárazmalom a 19. század elején épült
Az építmény két részből áll, a kisebb a malomház, a nagyobb a 14 méteres átmérőjű kerengősátor, itt jártak körbe-körbe az igáslovak vagy az ökrök és hajtották meg izomerejükkel a malomkereket.
A tarpai szárazmalomban 1929-ben őröltek utoljára, később bálokat, lakodalmakat is tartottak itt, sőt, egy időben állítólag még moziként is működött az épület.
Aki Tarpán jár, annak érdemes a település közelében magasodó, vulkanikus eredetű hegyre is felszaladni. A tarpai Nagy-hegyet egy tanösvényen járhatjuk be. A Szőlő-hegy tanösvény felvisz a hegytetőre, ahonnan nemcsak a távoli hegyeket, dombokat láthatjuk, de a felhagyott bányaudvarra is rálátunk, ahol 1860-tól 1986-ig termelték ki a hegy fő anyagát adó rózsaszín, vörös, szürke vagy sárgásfehér színű vulkáni kőzetet, a dácitot, amit útalapként, a tiszai mederrendezések során, illetve a falubeli építkezéseken használtak fel. Egy ritka ásvány egyetlen hazai lelőhelye is ide köthető, a roedderit az utóvulkáni tevékenység során keletkezett.
Hajnali panoráma a tarpai Nagy-hegyről
Pihenő Petőfi fájánál
A legenda szerint Petőfi itt írta a Tisza című versét
Szatmár-Bereg falvai számos irodalmi vonatkozású emlékkel is bírnak. Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén élt, és itt írta a Himnuszt, Móricz Zsigmond a szomszédos Tiszacsécsén született, s bár Petőfi nem innen származik, egyik leghíresebb versét itteni élményei ihlették. Ennek emlékét őrzi Nagyarban Petőfi-fája. A hagyomány úgy tartja, ez alatt az öreg tölgy alatt írta a költő a Tisza című versét.
Egyébként érdemes elolvasni újra a verset, pláne itt, ahol a költő is járt. Szinte látja maga előtt az ember, milyen is volt a folyószabályozások előtt ugyanez a táj közel kétszáz éve.
A többszáz éves, hatalmas fa 1996-ban egy villámcsapás áldozata lett. Petőfi fája ma már nem él, törzsének egy darabja azonban ma is áll még a kis emlékpark közepén, mellette pedig makkjából nőtt utóda zöldell. Nagyar másik híres látnivalója a Luby-kastély és annak meseszép rózsakertje. Idő hiányában sajnos mi most nem tudtuk bejárni, de jövünk még idén, és akkor biztos ellátogatunk ide is.
A tivadari palaj és a szatmári kötött-tészta leves
Ahogy estefelé szállásunkra tartunk, a Kisart és Tivadart összekötő hídról látszik, hogy lent a folyónál jó nagy a homokpad, vagy ahogy a helyiek hívják, a palaj, és mivel nagyon meleg volt egész nap, nem tudunk ellenállni a tivadari szabadstrand csábításának. Én rögtön bele is vetem magam egyik legkedvesebb nyári elfoglaltságomba, és elkezdek sétálgatni a part közelében, a comközépig érő vízben. Ide-oda mászkálok, és élvezem a világ legjobb talpmasszázsát. Itt, a Felső-Tiszánál ugyanis még durvaszemű homokot szállít a folyó, amelynek érintése hihetetlenül jó érzés a lábnak, de persze az élmény és a folyó közelsége a lélekre is jó hatással van.
A Tivadar és Kisar közötti hídról rálátni a hatalmas homokpadra, vagy ahogy a helyiek mondják, palajra
A kényeztetés persze a gyomornak is jár, és ha szerencséje van az embernek, pizza és sült krumpli helyett igazi szatmári finomságokkal is megtehetjük mindezt. Az Öreg-Túron tett vízitúra után a Túristvándi vízimalom melletti kempingben vacsoráztunk, ahol két Marika fogadott bennünket kedvesen. Egyikük a tulajdonos, aki évtizedek óta működteti a kempinget, a másik Marika pedig a kezdetek óta főzi a helyi specialitásokat a betérő vendégeknek. Van egy harmadik Marika is, ő isteni kenyérlángost tud sütni, de most épp szabadnapos volt.
Mi ezúttal a szatmári kötött-tészta levest és a káposztás paszulyt kóstoltuk meg, és nem csalódtunk; az ételek legalább olyan finomak, mint ahogy azt ezek a népmesébe illő nevek sugallják.
És hogy mitől kötött a leves? A benne található házi készítésű tésztát vékonyra nyújtják, megkenik dinsztelt hagymás, paprikás zsírral, a tésztát félbehajtják, csíkokat vágnak belőle, azokból pedig formás kis csomókat kötnek, amiket belefőznek a levesbe. Érdemes megkóstolni, ahogy bizonyára a málékásás töltött káposztát is érdemes lett volna, de nem akartuk még ennél is tovább feszegetni a határainkat. De egyszer, üres hassal, arra is sort kerítünk majd. Szatmár-beregi élményeinket pedig hamarosan folytatjuk itt és a Turista Magazin nyári számában is.
A cikk 2022 júniusában jelent meg először.
szatmár-bereg / tarpa / tarpai nagy-hegy / insta_linkinbio / túristvándi vízimalom / tivadar / nagyar / felső-tisza-vidék / túristvándi
A Kőris-hegyen innen és azon túl
2024.10.21.Az őszi Bakony szépségei, óriási golflabda a hegytetőn, mesebeli birtok a hegyek között és boldog nyugdíjaskorukat élő lovak. Élmények és látnivalók Bakonybéltől Borzavárig.
→ Tovább
Magával ragadó tájjárás a Vértes sokszínű piros útján
2024.09.25.Elbűvölő tájrészletekkel és az erdő meghittségével ajándékozott meg a Közép-dunántúli Piros vándorút vértesi szakasza, amit varázslatos kora őszi hangulat fűszerezett. A hegység változatosságát bemutató út értékei között egyarán szerepelt természeti és épített érték, de ez alkalommal számomra a fő attrakciót a fák és az erdőlakók hozták el.
→ Tovább
Piros vándorúton a Gerecsében
2024.08.02.A hosszútávú jelvényszerző túráknak általában megvan az a bája, hogy egyaránt bemutatják egy adott térség népszerű és kevésbé ismert tájrészleteit. Kiváló példa erre a Közép-dunántúli Piros gerecsei szakasza, ami változatos látványt nyújtó túraélménnyel kalauzol el a hegység központi részéről a Duna partjáig.
→ Tovább
