A Vajdavár-vidék, ahol felírják a neved, hogy megtaláljanak
Ki hinné, hogy kicsiny országunknak is akad egy szeglete, ahol az erdőbe lépve gondos kezek írják fel nevünket egy füzetbe, hogy szükség esetén pontosan tudják majd, hogy kit is kell keresni, ki is kerülhetett bajba Magyarország legnagyobb egybefüggő, érintetlen erdőrengetegében?
Minden lakott településtől tíz kilométerre… A Heves-Borsodi-dombság - más néven Óbükk- főgerincén -, a Vajdavár-hegycsoport ötszázas csúcsain állva ez az izgalmas, ámde kissé félelmetes gondolat joggal keríti hatalmába a túrázót. Magyarország legnagyobb egybefüggő erdőségének közepén, a Szarvaskőn, a Vajdaváron, vagy éppen a vidék legmagasabb pontján, az Ökör-hegyen állva egy időre távol kerülünk mindentől, ami megszokott, biztonságot nyújt, mindentől, ami a civilizációra emlékeztet.
Dobronyapuszta. A gyakorlott erdőjárók, tapasztalt túrázók közt is szép számmal akad, aki talán még sohasem hallott erről az Ózdtól alig tizenöt kilométerre, Járdánháza határában, a páratlanul szép Gyepes-völgyben csendesen meglapuló picinyke erdei telepről. Nem is könnyű megtalálni! Aki azonban veszi a bátorságot, és nekivág a magyar viszonylatban érintetlen, turisták által szinte ismeretlen rengetegnek, az Óbükk végeláthatatlan erdőségének, az könnyedén megtalálja, ugyanis északi irányból közelítve Dobronyapusztánál éri majd el a hatalmas erdőség határát.
Tulajdonképpen nincs is itt semmi különös, egy fatelep, egy sorompó, egy hangulatos, meleg, kávéillatú kis őrbódé, egy barátságos őr, és egy lelkes, aranyos kiskutya, az egykoron hányatott sorsú, mára már jó kezekben lévő, és ezért igen hálás Néró.
Ami különlegessé teszi a helyet, az az a tény, ami először itt járva engem is meglepett, és azonnal kíváncsivá is tett. Felírták a nevem. Persze egyből megkérdeztem, hogy vajon miért? A válasz nagyon egyszerű volt, izgalmas és ugyanakkor megnyugtató is. Hogy megtaláljanak, ha nem kerülnék elő.
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen is van Magyarországon. Tovább beszélgetve kiderült, hogy pár éve, éppen téli időszakban két fiatal állítólag az életét köszönhette annak, hogy pontosan tudták, mikor léptek be a területre. Bizonyos idő elteltével keresni kezdték őket, kiderült, hogy balesetet szenvedtek, ha jól emlékszem egy jégverembe estek. Fel voltak írva, tudtak róluk, megmenekültek.
Így január vége felé, a zordabb, szubkárpáti klímával rendelkező Gyepes-völgyben több fokkal hidegebb van, mint a környék nyitottabb, napsütötte vidékein - erre figyelmeztetett Dobronyapuszta kedves őre, mikor a sorompónál ruháimat rendezgetve készülődtem a Heves-Borsodi-dombság főgerincén, a Vajdaváron sorakozó ötszázas csúcsokat ostromló túrámra.
A szinte ismeretlen, járatlan vidék legmagasabb pontjait a Gyepes-völgy erdei útján, a kék sáv jelzésen, Dobronyától elindulva érdemes felfedezni. Ezúttal is tisztelettel vegyes tartózkodással közelítettem a Vajdavár-hegycsoport felé, eddig két alkalommal jártam itt, mind a két alkalom nyári időszakra esett, de egyszer sem úsztam meg komoly tapasztalatszerzés és a túrázói önbizalmam jelentős leamortizálása nélkül. Egyszer a vizet számoltam el, 38 fokos hőségriadó idején két decivel álltam az Ökör-hegyen, mindentől 10 kilométerre, kétségbeesve. Kortyolni is alig mertem, pedig akár egy litert is megittam volna, iszonyú érzés volt! Másik alkalommal pedig éppen csúcstámadás közben szakadt a nyakunkba az évtized jeges zivatara, amely órákon át gondoskodott arról, hogy érezzük a természet erőinek tréfás kedvű törődését. Mindkét élmény mélyen bevésődött emlékeimbe, komoly tanulságként szolgáltak a jövőre nézve.
Ezúttal ilyen jellegű megpróbáltatásokról nem lehetett szó, hó és jég uralta a tájat, a déli oldalakon volt csupán némi olvadás. A Gyepes-völgy árnyékos jégvilágának félhomályába óvatosan kukucskáltak be a felkelő nap első sugarai. A kristályköpenybe burkolózott, fagyott néma csendet csupán a lépteim nyomán roppanó hó zaja törte meg. Egy szó jutott eszembe: léleknyugtató.
A Keserűs-völgyi vadászház mellett elhaladva hamarosan a Remete vadászház következik, a nyáron is lelkesen csobogó Remete-forrással, amely két éve szinte az életemet mentette meg. Meg is látogattam a vidám kis csobogót, felidézve az akkori emlékeket megveregettem a foglalatát.
A Remete-völgy felett, egy régi úton, vastag hóban lassan, de biztosan kapaszkodtam fel a Szarvaskő-nyeregbe, az ötszázas csúcsok tövébe. Egy villám sújtotta öreg fa mellett megpihenve érdekes dologra lettem figyelmes: az egykori rimai vadaskert régi-régi drótdarabja került elő a villámcsapás által, mélyen a fába nőve.
A környék legmagasabb pontja az 541 méter magas Ökör-hegy, melyen a '90-es évek elejéig egy öt emelet magas fakilátó állt, pazar panorámát nyújtva a Kárpát-koszorú észak-nyugati ívére és a Mátra gerincére. A kilátó mára már sajnos a múlté. Jelenleg csupán a szomszédos Vajdavár-csúcsra és a Bükk felé nyílik korlátozott kilátás, ez is szép, de azért nem bánnám, ha az a fakilátó újra felépülne.
Továbbindulva a nemrég felújított kék jelzések nyomán hamarosan a Szarvaskő impozáns tömbje emelkedik közvetlenül a széles szekérút mellett. A hegy kettős csúcsára turistajelzés ma nem vezet fel. A gerincre felkapaszkodva régi kék jeleket találunk, egykoron a gerincutat követve itt fent vezetett a kék. Kidőlt fák keresztezik a szűk ösvényt, ősöreg hagyástölgyek, villám sújtotta magányos fák kísérik lépteimet. A Pataj-völgyi-erdőrezervátum területén járunk, az erdő emberi beavatkozás nélkül éli életét lent a Pataj-völgyben, és fent a gerinceken egyaránt. Elhagyott, ritkán járt, éppen ezért a végletekig természetes állapotban lévő Kárpát-medencei őserdő alkotja a Vajdavár-vidék változatos flóráját és faunáját.
Január van, hamar esteledik, ideje visszafelé indulni, a nyári kalandok után ezúttal nem szeretnék újabb, téli tanulságokat, nem kívánt tapasztalatokat szerezni. A kék jelzésen ereszkedve egy jó óra elteltével ismét a Gyepes-völgy havas-jeges útját taposom. Egy kicsiny fatábla mutatja az utat: Dobronya-tanya 4 km.
Van időm elgondolkozni azon, ami már régóta furdalja az oldalam: vajon miért nevezik ezt a vidéket Heves-Borsodi-dombságnak? Az Ökör-hegy, a Szarvaskő, a Vajdavár, a Köbölvár és még öt, együtt összesen kilenc csúcsa emelkedik jóval ötszáz méter fölé.
Kárpátokat idéző hangulatával, bérceivel, szűk völgyeivel és jókora területével több magyarországi hegységet utasít maga mögé a rangsorban ez az elfeledett hegyvidék. Morfondírozok, hogy ha rajtam múlna, inkább nevezném akkor már Vajdavár-hegységnek, vagy ahogyan a környékbeliek is legtöbben: Óbükknek.
Erősen alkonyodik, mikor visszaérek Dobronyapusztára. Amíg az autó melegszik, addig az őrrel beszélgetünk, megmutatom a fotóimat, sőt a kedves idősebb úr még egy jó kávét is főz nekem, majd bejegyzi a füzetbe: belépett. Hogy hova? Magyarország legnagyobb egybefüggő erdőségéből, az Óbükk érintetlen őserdejéből vissza a civilizációba.
A cikk először 2018 januárjában jelent meg.
Ha te is szeretnéd megosztani a túrázás közben szerzett élményeidet, küldd el írásodat e-mailben a szerkesztoseg [kukac] turistamagazin [pont] hu-ra!
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
