Csak hogy aki ilyesmit vásárol, az nem csak birtokolni akarja azt, hanem használni is! És itt kezdődnek a gondok a természetvédők, a technikai sportok kedvelői és a gyalogos turisták között. Nem tartom magam illetékesnek, hogy pálcát törjek, bármelyikük felett is. Inkább közre adok egy történetet:

 

Amikor az első túramozgalmamat szerveztem, nem gondoltam arra, hogy ezt az illetékes nemzeti parkkal is egyeztetnem kell. Ebből adódtak aztán a gondok. Így mikor a „Várak a Mátrában” mozgalomhoz hozzá kezdtem, elmentem a Tájvédelmi körzet vezetőjéhez és egy fél óra alatt minden apró részletben megegyeztünk. Ő mesélte el, hogy a terepmotorosokkal hogyan járt.

 

Már jó féléve borzolta a környék kedélyét a hétvégeken felbőgő motorok hangja, a kitaposott védett növénytársulások, s a hátrahagyott szemét. Végül összefogtak a természetjárók, erdészek, természetvédelmi őrök és rendőrök, és amikor hétvégén az első három motoros neki indult, működésbe lépett a riadó lánc:

- Patáról északnak tartanak!

- Hallom, már a Tót-hegyes alatt járnak...

- Keresztesről még négyen csatlakoztak hozzájuk!

 

Végül jó három órával később a Szlovák csárdába tértek be sörözni. Már emelkedett volt a hangulat, amikor egy erdész, egy rendőr és egy természetvédelmi őr lépett be és igazoltatta a vendégeket. Végül megkérdezték, hogy a parkolóban lévő motoroknak kik a tulajdonosai. Aztán, hogy nem érkezett válasz, közölték, hogy akkor a terepjáró platójára felrakják a motorokat, és a tulajdonosok a szabálysértési bírság és a szállítási költség megtérítése után átvehetik gépeiket a gyöngyösi rendőrségen.

 

Ezek után természetesen jelentkeztek a tulajdonosok, akiket a természetvédelmi őr tájékoztatott, hogy szabálysértést követtek el, amikor útvonal engedély nélkül járművel behajtottak az erdei útra, majd tovább a védett területekre. Ismertette a kiszabható büntetések mértékét és felhívta figyelmüket arra, hogy 60 napon belül idézést fognak kapni a megyei bíróságtól. Célszerű elmenniük, mert a második tárgyalásra már a rendőrség vezeti elő őket, és az lényegesen költségesebb.

 

A tárgyaláson a nemzeti park képviselőjének nem a megfélemlítés, hanem a megegyezés volt a célja. Így a bíróság szóbeli figyelmeztetésben részesítette a fiatalokat. A nemzeti park illetékese pedig elmondta, ha sport egyesületet hoznak létre, az már jogi személy, s így a nemzeti parkkal együttműködési megállapodást köthetnek.

 

Nem szaporítom a szót. Három hónappal később írásba foglalták a megállapodásukat:

1. Védett területen NEM!

2. Lakott terület környékén, halló távolságon belül NEM!

3. Viszont kijelölték részükre Gyöngyössolymos határában a Kis-hegy északi oldalát.

 

 

"Úgy gondolom, ez a megállapodás példaértékű lehet valamennyi technikai sport szerelmesének"

 

A déli oldalon a Lila-bánya van. Az északi oldal erdészetileg kevésbé értékes. Itt kijelölhettek maguknak  gyakorló pályákat. Ugratókat építhettek. De nekik kell arról gondoskodni, hogy idegen ne kerülhessen az útjukba és baleset esetén a mentést nekik kell megszervezni.

 

Úgy gondolom, ez a megállapodás példa értékű lehet valamennyi technikai sport szerelmesének, s a tanulságok adaptálásával közelebb hozható a békés egymás mellett élés. Végül még egy személyes megjegyzés:

 

Nem örülök az erdőkben a motorosoknak, és a kerékpárosoknak, de el kell ismernem: Inkább ebben éljék ki magukat, mint hogy a meccseken randalírozzanak, vagy kábítószerezzenek!