A vértesi szellemfalu és a Géza-pihenő nyomában
A Vértes lábánál megbúvó Gánt községet a kirándulók leginkább a felhagyott bauxitbánya téglavörös katlanjáról ismerik, pedig a környék más érdekességeket is tartogat. Ismerkedjünk meg az elhagyott faluval, Kápolnapusztával, majd tegyük fel koronaként túránk csúcsára a Géza-pihenő panorámáját.
A Vértes déli lankái alatt, erdőkkel körülvett Gánt, a hegység tájvédelmi körzetében fekszik. A falu határában 1926-ban nyílt meg Európa leggazdagabb bauxitbányája, melynek helyén ma földtani érdekességeket kínáló tanösvény kalauzolja a látogatókat. A letűnt korok nyomai nem csak ipartörténeti, pozitív emlékekben köszönnek vissza, de tetten érhetőek a II. világháború borzalmai is. Nem csupán a körtvélyesi erdei temető 1945-ös kopjafája őrzi az emléket, de a Gánt felett fekvő egykori Kápolnapuszta is tudna mesélni az áthaladó front eseményeiről.
Mi is nekivágtunk, és egy kellemes vasárnapi túrán, bejárva Gánt északi oldalát, tettünk szert újabb ismeretekre. A 2013-ban módosított Országos Kéktúra (OKT) nyomvonalának vértesi szeletének bejárását terveztük. A színesítő változtatások révén került a nevezetes pontok közül a Géza-pihenő is az OKT-ba. A Gánt és a Hajdúvári elágazás közötti szakasz nagy része így a kék sáv és kereszt jelzések mentén körtúraként teljesíthető.
A település házai mellett, a Széles-földek mentén eleinte délnyugat felé vezető Kék egy lovardánál vált élesen irányt, és elhagyva a lakott területet fordul északkelet felé. A murvás, de szekérrel, vagy terepjáróval könnyen járható széles út Kápolnapusztán is tovább vezet a Rakodón át Szentgyörgyvár-puszta és Mindszentpuszta irányába. Szerencsére a nagy nyári hőhullám lecsengése után, egy túrázásra tökéletesen alkalmas napot fogtunk ki. Mivel ennek az útvonalnak a nagy része árnyék nélküli, nyílt szakaszon vezet, vagy vigyünk magunkkal alkalmas fejfedőt, vagy ne 30 fokban vágjunk neki.
A Gánti-barlangot rejtő nagy, fehér dolomitszikla alján álló takaros kis faház az első menedék, ahová akár a napsütés, vagy az eső elől behúzódhatunk. A pihenőhelyet padok és szalonnasütő teszik egy kellemes piknik helyszínévé. A karsztosodásra nem hajló dolomit révén a Vértes nem éppen a barlangjairól híres, csak kisebb üregek alakultak ki benne.
A második leghosszabb, legnagyobb védett barlangja a gánti, csak vezetővel, engedéllyel látogatható, így egyáltalán nem okozott gondot, hogy szájadékát meg sem találtuk. Nem véletlen, hogy balesetveszély miatt, földrajzi helyét egy ideig nem is hozták nyilvánosságra. Hiányérzet nélkül bandukoltunk tovább, mígnem a bauxitbányát is megkerülő sárga sáv elágazódása után irányváltás nélkül folytattuk utunkat. A Kápolnapusztára vezető, térkép szerinti kék kör jelzés, már ha volt is, lekopott, ezért csak következtetni tudtunk a helyére. Odafelé természetesen már csak a Juh-völgy és az Antal-árok sarkán eszméltünk fel, és döntöttünk úgy, hogy majd visszafelé ejtjük útba a kihalt falut.
A Kék új nyomvonalán céloztuk meg a Géza-pihenőt. Rövid, könnyebb erdei szakaszt követően egy irtott tisztásra érkeztünk, melynek mélyén állva úgy magasodott körénk a Vértes, mintha egy amfiteátrum apró gladiátorai lennénk. A Juh-völgy mély árkából a fennsíkra kapaszkodtunk fel, amikor egy háromszög jelzés adott bizakodásra okot. A sötét hasadékból felérve szép kilátást reméltünk, de csak egy szolid kiszögellést találtunk, benőtt növényzettel. Hangulatunkon jelentősen javított a ligetes platóra beáradó napfény, és az emelkedő leküzdése. Hamarosan belefutottunk a zöld sáv vonalába, amiről már sejteni lehetett a Géza-pihenő kínálta panorámát. A 400 méter magas pihenőhelyről kilátás nyílik az alatta húzódó, buján zöldellő Horog-völgyre. Dr. Göblyös Géza emlékére állított a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség 1973-ban obeliszket, aki a megyei kéktúra bizottság vezetőjeként elsőként járta be az országos útvonalat, és sokat tett a természetjárás fejlesztéséért.
Rövid pihenő után a kék és zöld sáv közös szakaszán folytattuk az utat. A négyes kereszteződésnél jobbra tértünk le a kereszt jelzés irányába. A Hajdúvári erdészháznál majdnem elkapott minket egy vihar, de a sötét felhők hamarosan továbbálltak. Az Antal-árok lejtőjén egy dagonyázó várja az erdő vadjait, ahol szerencsére éppen egy disznó sem használta ki a fürdés adta felfrissülés lehetőségét. A Kék és a kereszt találkozása által határolt területen bújik meg valahol a Redl-emlékmű, aminek felkutatására már nem maradt időnk. Ugyan az elágazódástól csupán 600 méterre jelzi a tábla, de további információ hiányában feladtuk a keresését.
Az Antal-árokból kiérve tettünk egy balos kitérőt Kápolnapusztára. Az említett kék kör jelzés hiányában csak saccolni lehetett az irányt, de mivel ez a Gántról érkező útnak szinte a folytatása, könnyűszerrel találtuk meg. A Vértes erdejében fekvő párházas falucska az 1930-as években még 62, többségében sváb lakost számlált. Mire 1979-ben Rockenbauer Pál filmje révén egy ország figyelt fel rá, addigra már a csak három házból álló településnek egyetlen lakója maradt. Mi történt a két évszám között? A II. világháború borzalmai söpörtek végig a Vértesen, és pecsételték meg Kápolnapuszta sorsát is. Miután a szovjetek elfoglalták Fejér megyét, az itt élő családok szörnyűségeket voltak kénytelenek átélni. A kegyetlen mészárlás kiindulásáról mindenki másként emlékezik meg, de az bizonyos, hogy túlélő alig maradt. Kápolnapuszta egyetlen és utolsó lakójának halálával a falu teljesen elnéptelenedett. A temetőben, 1993-ban emelt kereszt azóta is a tragédiára emlékeztet. A nyughely melletti ismertető táblákról további részleteket is olvashatunk.
Ha kicsit tovább sétálunk, akkor az utolsó épület romos maradványait is meglelhetjük, ami az egykori falu mementójaként árván roskadozik. A kiapadt Vörösmarty-forrásig megtett út újabb érdekességeket már nem tartogat, ide csak akkor sétáljunk el, ha meg szeretnénk pihenni, vagy az eső elől menekülünk. Visszafelé a gánti barlang szikláját is megmásztuk, ami tényleg csodálatos rálátást kínál a völgyre. A hófehér kövek keretezte panoráma méltó befejezése lett ennek az emlékekben gazdag kirándulásnak.
Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
A cikk először 2018 júliusában jelent meg.
Kapcsolódó cikkeink:
Nem a Mars, csak Afrika: séta a gánti bauxitbányában
Vándorváró a Gánti-medencében - A Gránás turistaház
Gánti-medence, a legkisebb kistájunk
Örményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ TovábbDolomitok – a túrázók paradicsoma
Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább