A Visegrádi-hegység egyik legjobb Dunára néző panorámapontja
Innen nyílik a Visegrádi-hegység keleti peremének legteljesebb panorámája, és nem túlzás azt állítani, hogyha felmegyünk a Vörös-kőre, soha nem felejtjük el, amit onnan látunk. A Tahiból induló körtúra különlegességét az emelkedők és lejtők parádés váltakozása adja, amihez azért kell a kondi. Nem sétagalopp, de mindenképpen megéri.
A Vörös-kő több irányból is megközelíthető, mi a Tahitótfaluból induló, helyenként combizmokat is megmozgató, meredekebb emelkedőket és lejtőket tartogató útvonalat választottuk, hogy az erdei sétában legyen egy kis kihívás is. Tahi hídfőnél szálltunk le a Budapestről érkező távolsági buszról, és kezdtük meg a túrát először pár száz métert gyalogolva a főúton, majd a Bercsényi utcától egy kellemes ösvényen kanyarodtunk be az erdőbe.
A sárga sáv jelzés hosszú, elnyújtott emelkedővel vezet fel a Vörös-kő kilátópontjához
A sárga sávon a könnyed sétát viszonylag hamar felváltotta egy hosszan elnyújtott, folyamatos emelkedő, amely a Vörös-kő közelében csapott át leginkább lihegős kaptatóba, valahogy ugyanis csak fel kell jutni az 521 méter magas hegy tetejére. De ne rohanjunk ennyire előre. A kezdeti részen az Ugró-patak mentén haladunk felfelé, majd amikor elérkezünk az első elágazásig, ahol balra a sárga kör jelzés meredeken „mászik fel” a Hétvályús-forrást érintve a csúcsra, a combos hegymenetet meglátva, úgy döntünk, inkább a visszaúton jövünk itt le, és a lankásabb felvezető utat választjuk tovább a sárga sávon.
Innentől a turistaút már a Nyulasi-patakot kerülgeti hosszan felfelé, íves kanyarokkal tűzdelt szerpentinnel.
Elérve a hegytetőt azonban még nem vagyunk a csúcson. A Vértesi-hegyet a Vörös-kővel összekötő gerincútra jutunk, ahol a zihálós emelkedők után végre nyugodtabban lehet levegőt kapni. Innen már nem meredek az emelkedő, és feltűnik a fák között a csúcs közelében található tágas esőkunyhó, amely nyári éjszakákon remek alvóhelyként is szolgálhat a nomád körülményeket kedvelő turisták számára.
A szerpetin után a gerincúton már majdnem szintben megyünk
A Prédikálószék után a Visegrádi-hegység valószínűleg második legszebb dunai panorámáját kínáló ormáért azonban az esőháztól további 50 métert kell menni. A Vörös-kő tetején az emlékműnél olyan látvány fogad, amiben elgyönyörködne az ember élete végéig.
A Vörös-kőtől lélegzetelállító panoráma nyílik a Szentendrei-szigetre, a Naszály tájsebére és a kanyargó Dunára
Szépen kirajzolódik a Duna Naszály előtti kettős íve. Tiszta időben a Mátra és a Karancs kiemelkedései is feltűnnek. Ott állva a Vörös-kő csúcsán, azért megéreztem a saját kicsinységem ennek az időtlen szépségnek a kellős közepén.
A kőből készült emlékművet a Természetbarátok Turista Egyesülete emelte 1946-ban az erdők felszabadulása tiszteletére. 1946-ban az addigi magánerdőket államosították, egyúttal megnyitva ezeket a látogatók előtt. A Felszabadulási emlékművön ma már nincs vörös csillag, hanem egy vörös róka mosolyog ránk, jelezve az 521 métert.
Az egykori Felszabadulási emlékmű a Vörös-kő csúcsán
A Vörös-kő csúcsától visszaindulunk az esőbeálló felé, majd a piros és sárga sáv jelzésen elmegyünk a sárga kör becsatlakozásáig. Aki bevállalós, az lemászhat a meredek hegyoldalon a Hétvályús-forráshoz.
A sárga kör jelzés a Vörös-kőtől meredeken vezet le a Hétvályús-forrásig. Kell a lábizom az ereszkedéshez
Tipikusan az a fajta lejtő, amelyen akármennyire megerőltető is, fölfelé kaptatni kellemesebb élmény, mint lefelé tartani. Ráadásul ez az a terep, amely meredeksége miatt minden évszakban nehéznek bizonyul, sőt, veszélyes is lehet, és igényli a fokozott óvatosságot, mert nyáron a szárazság, esős időszak után a sár, ősszel a nedves avar, télen a hó és fagy miatt csúszhat a talaj.
Az ereszkedést a lejtőn gyökerek és fatörzsek, illetve nagyobb kövek segítik, de a szakadatlan fékezést igénylő, combizomszaggató lejtmenetet akkor sem tudjuk megúszni.
Nem egy lejtőn ereszkedtem már le, köztük elég meredeken is, de a Hétvályús-forráshoz vezető combizomgyilkos ösvény sokáig kísérteni fog. Sose akart vége lenni. A legnagyobb öröm volt a túra során, amikor megláttam a fák között felbukkanó pihenőt a forrás mellett. Jól esett megpihenni csobogó, hűs vizénél az árnyat adó fák alatt. Nevét állítólag onnan kapta, hogy a forrás hét vályún keresztül folyik. Mondjuk, én csak ötöt találtam:-(. Innen már nem lesz nehéz a visszajutás. Ugyanazon a sárga sáv jelzésen megyünk Tahitótfaluig, amelyen érkeztünk.
A Hétvályús-forrás igazi matuzsálem. A foglaláson található tábla szerint 1817-ben foglalták be
Az erdős részeket helyenként tisztások szakították meg
A tahi körtúra hossza 9,3 km, 430 méter szintemelkedéssel, ami nagyjából 3 és fél óra alatt bejárható. Van benne minden, ami egy jó kiránduláshoz kell: gyönyörű erdős részek, csobogó patakok, turistatömegtől mentes ösvények, felejthetetlen dunai panoráma, a komolyabb emelkedők, lejtők miatt pedig kihívás is. És a combizomremegtető részeken még szenvedni is jó volt kicsinyt, már csak azért is, mert így biztos, sokáig nem felejted el az élményt.
Kisebb gyerekkel, 5 éves kor alatt, és 70 pluszos nagyival a sárga kör jelzésnek a Hétvályús-forrástól a Vörös-kőig tartó szakaszát a meredeksége és csúszásveszélye miatt nem ajánljuk, de egyébként átlagos edzettséggel remek program lehet.
A börzsönyi kaldera csúszómászói
2024.12.16.Végigjártuk a Börzsönyi Vulkántúrát, képes beszámolónk következik.
→ Tovább
Így tört ránk a tél a Kopárokon
2024.11.14.Napsütéses kirándulásnak indult, a végén már erősen vacogtunk, és a kilátásunk is teljesen elfogyott a felhőben.
→ Tovább
Varázslatos túra a mátrai „köderdőben”
2024.10.18.Szakadó eső, tejfehér köd, vadregényes patakvölgy, gombák, szalamandrák és egy híres rom; ezen a mátrai túrán minden volt, ami izgalmassá tehet egy kirándulást. Egy dolgot kivéve: kilátásban ezúttal sehol nem gyönyörködhettünk. A ködös erdő hangulata azonban minden elmaradt gyönyörű panorámáért kárpótolt bennünket.
→ Tovább
