A Visegrádi-hegység rejtett kincse – A Miklós deák völgyi tavak
Ha a Visegrádi-hegységben keresel csendes, kis forgalmú, de annál látványosabb kirándulóhelyet, akkor a pilismaróti Miklós deák völgyet neked találták ki. Árnyas tópart, sütögetőhely, csodálatos panoráma, érintetlen természet vár rád, ha körbejárod a völgyből indítható körtúrát.
A Dunakanyar legnépszerűbb turistacélpontjai, Esztergom és Visegrád között bújik meg Pilismarót település, mely látogatottságával nem vetekedhet szomszédaival. Kétségtelen előnye viszont, hogy gyönyörű természeti adottsága ellenére sem annyira zsúfolt, így teljes nyugalomban élvezhetjük környezeti szépségét. Maga a község nem bővelkedik túl sok látnivalóval, nem úgy, mint közvetlen környezete. A Visegrádi-hegység mélyére nyúló délnyugat irányú Miklós deák völgy és a környező hegyek egysége páratlan túraélményt kínálnak.
A római katolikus templom és a II. világháborús emlékmű mellett találjuk a piros sáv jelzés kiindulópontját. Az aszfalton megtett méterek után hamarosan elérjük az erdő szélét, ahol továbbra is épített úton haladunk tovább. Az őszi kikericstől vidám, lila rét és kopaszodó lucfenyői a Wlassich-park élővilágát gazdagítják. A névadó egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter is szívesen vadászott a pilismaróti erdőkben.
A fák árnyékában találjuk a Millennium emlékére állított obeliszket, melynek napi aktualitása, hogy 1971-ben pont a Vadászati Világkiállításra újították fel. A völgy éke a három tóból álló füzér, mely romantikus szépsége ellenére a Visegrádi-hegység egy kevésbé ismert szeglete. A vonzó turistaattrakcióktól távol eső, méltatlanul hanyagolt Miklós deák völgy a csend és nyugalom szigete.
A római kor óta lakott település jogos igénye volt, hogy a hegyekből lezúduló vizet megzabolázzák, ezért a 19. század végén megépült az első gát és víztározó. Csaknem egy évszázadot váratott magára a másik két tó megépítése, melyek legutóbbi felújítása 2014-re fejeződött be. Az 1999-es nagy árhullám olyannyira megrongálta az elavult védművet, hogy az a tavak kiszáradásához vezetett.
A beruházásnak köszönhetően teljesen megújult a gát- és zsiliprendszer, maximálisan figyelembe véve az ökoszisztéma minden igényét. A kellemes, árnyas pihenőhely kialakítása ellenére a völgy továbbra is a kevésbé frekventált kirándulóhelyek egyike.
Babakocsival, kutyával, kerékpárral is járható, valahogy mégsem tudja überelni a Dunakanyar dominanciáját.
A piros sávval párhuzamosan halad a forrást jelző kör útvonala, melynek alján a Malom-patak mellékága csörgedez. A Kádár-kút és Aranka-forrás vize már kiapadt, felüdülést csak az erdő hűvöse ad. Fokozatos emelkedő vezet a Hirsch-orom alatti kaptatóig, ahol rövid szakaszon, jól meg kell dolgozni a panorámáért. A szintén Millenniumi-emlékművel koronázott csúcson részleges kilátást élvezhetünk. Az obeliszk Hirsch István főerdő tanácsos emlékére is szolgál.
Kis pihenő után az Alsó- és Felső-Ecset-hegy következnek, ahol ismételten szép kilátást élvezhetünk egy köves lejtő tetejéről. Az alattunk fekvő Pilisszentlélekre és a Fekete-hegyre már egy nagyobbacska szeletben látunk rá. Fokozatos ereszkedőnket a Hoffmann vadászház töri meg. Az 1880-as évektől álló kunyhó nem sokkal később a Magyar Turista Egyesület kezelésébe került, és Hoffman Károly geológusról nevezték el.
Száz évvel később Makovecz Imre tervei alapján menedékházzá alakult, 2001-ben pedig ismételt újratervezés révén kapta meg mai formáját. Vadászház funkciója mellett rendezvényhelyszínként is működik, esküvők kedvelt színtere. Pár méterre odébb, a Hoffman-kút rendezett pihenőhelyén érdemes friss vízzel feltankolni, mert a Szakó-nyeregig ismét felfelé vezet az utunk.
A forgalmas elágazódásban már többek megfordulnak, mert Dobogókő és a Rám-szakadék a környék legfőbb látványosságai. Ennek ellenére mi a Szakó-hegy felé vettük az irányt, mely újabb emelkedőt ígért. Az 570 méteren lévő csúcs jutalma egy északkelet irányú, dunai panoráma. A fák által benőtt hegyoldalon korlátozott a kilátás, de ettől eltekintve élveztük a látványt. Feltöltődve vágtunk neki az egyhangú ereszkedőnek, változatos erdőkben tértünk vissza a pilismaróti aszfaltra.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
