Ne kerteljünk: ebben a csupasz fákkal teli tél végi, szottyos időszakban az erdők nem éppen a legvonzóbb arcukat mutatják. A hó már nem, a lombfakadás pedig még nem dobja fel az erdős vidékek szürkeségének egyhangúságát. Viszont, mivel a tél a napokban, se szó, se beszéd, tavaszra váltott, úgy éreztük, vége a punnyadásnak, és jöhetnek az első kihívások.

No, azért elsőre, óvatos duhajként, inkább egy könnyebb, kevés szintet tartalmazó, nem túl hosszú, ám annál látványosabb túrát kerestünk. Így adta magát a Zebegényből induló patakvölgyi kirándulás, mely a zöld jelzésen a Malom-völgyi-patak mentén kanyarog, és Törökmező érintésével a piros turistaúton Nagymarosig vezet. További előny, hogy túracélpontunk Budapestről egy órán belül elérhető vonattal.

Zebegény arányos főterével és a Kós Károly álmodta Havas Boldogasszony-templomával mindig meg tud lepni. Most is. Nem sok olyan település van Magyarországon, ahol az embernek a főtéren állva olyan érzése támad, mintha egy erdélyi, vagy alpesi kis faluba csöppent volna.

A főtértől északra indulunk a zöld jelzésen, és Zebegény utolsó házait elhagyva máris az erdőben találjuk magunkat. Pár száz méter múlva a Malom-völgyi-patak is mellénk szegődik, és egészen Törökmező aljáig, a turistaút hol egyik, hol másik oldalán csörgedezik.

Útközben néhány méretes, mohás kőtömb is színesíti a völgyi utat. A patak túloldalán zsombékos részeket láthatunk, amelyek esős időszak után, magasabb vízállás esetén vízzel megtelhetnek. Most szárazon, aranysárga színben kuporogtak a sáskötegek a februári napsütésben.

Majd jön egy patakátkelés a gázlón, amely jelenleg nem jelent kihívást, mivel az átjutást nem nehezíti magas vízállás. Ettől függetlenül nem árt, ha vízálló bakancsban vágunk neki a kirándulásnak, mert a túra során még többször keresztezni fogjuk a patakot. Gyerekeknek ez a „patakozás” már önmagában is jó móka lehet.

A patakon átkelve nemsokára kinyílik a tér, és egy tágas tisztásra érkezünk, amit a térkép sátorozó helynek jelöl. Nyáron hangulatos lehet itt leheveredni a fűre. Ám mielőtt egy kellemes kora nyári nap estéjén sátort bontanánk, mindenképpen érdeklődjünk a terület kezelőjénél, az Ipoly Erdő Zrt.-nél.

Ezután egy újabb gázló, majd egy másik, ezúttal vadregényesebb fás-zsombékos rész következik. Errefelé a legelképesztőbb látvány az ösvény mentén, a közel egy méter magas sáskupacok között égnek meredező, hatalmas ágas-bogas fák voltak.

A patak továbbkanyarog az erdőben, hogy megint megjelenjen előttünk, és átjutva rajta, a fák közül felbukkanjon egy tetőtér-beépítéses erdei házikó, tűzrakó hellyel. A Malom kulcsosház használaton kívülinek tűnt, a Facebook-oldala szerint előzetesen egyeztetéssel azonban az év minden napján üzemel.

Hogy miért kapta a völgy a Malom nevet? Az elmúlt századokban a környéken jó pár vízimalom kerekeit hajtották a Börzsöny sebes vizű patakjai. Az erdei kulcsosház után mintegy 500 méterre az egyik ilyen hajdani malom alig látszó nyomait fedezhetjük fel. A maradványok mellett, az út szélén egy kereszt árválkodik.

Innen alig pár lépés, és a zöld jelzésbe becsatlakozik az Országos Kéktúra. Itt eldönthetjük, hogy a kissé lankásabb zöldön folytatjuk a Törökmezőre vezető utat, érintve a halastavat, vagy a rövidebb, ám meredekebb kék jelzést választjuk. Mi az utóbbin indultunk el, és a patak felett kanyarogva, egy combosabb emelkedőn jutottunk fel Törökmező terebélyes tisztására, ahol pihenőhely (rengeteg paddal és asztallal), turistaház, étterem, játszótér, kaland- és állatpark, valamint kéktúra-pecsételőhely is várja a túrázókat.

Átsüt a fény a csupasz ágakon, melegíti a makacs téli levegőt. A park állatai ketreceikben sütkéreznek a lemenő nap sugaraiban.

De mi köze Törökmezőnek a törökökhöz? A Börzsöny egyik legnagyobb hegyi legelőjét a környező települések lakói a zárt erdő helyén hozták létre, s részben legelőként, részben kaszálóként hasznosították. A hagyomány szerint a magaslaton elhelyezkedő réten a szultán hadai állomásoztak, és az ostrom alatt a visegrádi várat is innen lőtték, később, a hódoltság idején pedig itt legeltették állataikat. Innen a törökökre utaló elnevezés.

Egy kis pihenő és elemózsia elfogyasztása után a piros és a kék jelzésen folytattuk az utunkat, immáron folyamatosan ereszkedve Nagymaros irányába. Majd letérve a piros turistajelzésre az erdei sétánk egyszer csak lelassul, a bámész túrázó bebambul. Az előtte feltáruló megkapó látvány hosszú percekig megállásra kényszeríti. A nagymarosi hegyoldal ösvényéről ugyanis több helyütt a visegrádi vár impozáns alakja, a Salamon-torony és a Duna kék szalagja tűnik fel.

A Zebegénytől Nagymarosig vezető közel 12 kilométeres könnyű túrát nézelődéssel, akár gyerekkel is, nyugisan 4-5 óra alatt kényelmesen végig lehet járni.

Ha Törökmezőn nyitva van a kalandpark és az állatpark, akár egész napos programot is kikerekíthetünk a túrából.

A túrát érdemes az első nagy tavaszi melegek idejére időzíteni, hogy lombfakadáskor már egy zöldebb és látványosabb erdőben, illetve egy megduzzadt, zubogó Malomvölgyi-patakban legyen részünk.

A cikk először 2022 februárjában jelent meg.