Abaújdevecseren a mini Coop közelében szálltam meg a Lábatlan Vendégház szépen karban tartott épületében. Reggel itt csatlakozott hozzám Klaudia, akivel együtt jártuk be a kb. 12-13 kilométeres, 4-5 óra alatt kényelmesen teljesíthető szakaszt. Először a temetőnél lévő templomhoz sétáltunk el a Fő utcán, majd benéztünk a Csoma-kúriához.

Innen hosszú egyenes út vitt végig először Abaújdevecseren, majd a (nagy forgalmú!) 3-as utat keresztezve Encs főutcáját jártuk végig. Rövid kitérővel elnéztünk a kéttornyos, „EU-s pályázati pénz”-stílusban emelt katolikus templom és parókia épületegyütteséhez. Érdemes benézni a Gault & Millau ajánlású, egészen magas minőségű „Anyukám mondta” étterembe is – mi sajnos zárva találtuk.

A főutcán érdemes még megnézni a pénzégetés egészen különös műfajának tekinthető kovácsoltvas kerékpártárolót is. A piac után – ahol válogatott káromkodásokat lehet tanulni – elhagytuk az utolsó házakat is, és az aszfaltút mentén, részben kerékpár- és gyalogúton sétáltunk át Gibártra. A pár fa nem felénk vetette árnyékát, így már itt is erős napsütésben sétáltunk. Közben több patakot is érintettünk, a jókora nyárfák között pedig már a Zemplén hegyei is feltűntek.

Gibártra átérve először a kék kútnál vizes palackot töltöttünk, majd a házak mentén besétáltunk. A kútnál Táncsics Mihály domborművével találkoztunk, a híd előtti kocsmánál Kossuth Lajos nézett ránk, majd leültünk kicsit a Hernád partján. Itt feltétlenül vessünk egy pillantást a Makovecz Economy stílusú, organikusan minimalista esőbeállókra, és a hozzájuk szervesen illeszkedő szemetesekre.

A hídon átkelés előtt, miután köszöntünk Petőfinek, menjünk el a folyó mentén a vízerőműhöz. Az országban másodikként épült, 1903-ban adták át, és berendezése, gépei ma is nagyrészt az eredetiek! (Csak előzetes bejelentkezéssel, csoportosan látogatható, e-mail: csaba.kozak@sinergy.hu)

A bélyegzőt könnyen megtalálod az út végén, a piros villámokkal ékesített vaskapun. Visszatérve a Kékre, átkeltünk a hídon.

Feljebb a kanyargós úton jelzőlámpára (értsd: villanyrendőr, ld. még: csanál, furik, kellesz stb.) találtunk. Az út innen jobbra tartva elemelkedett a Hernád völgyétől. Megkezdődött a hosszú-hosszú, úgy 5 kilométernyi egyenes gyaloglás a földek között. Balra lent a Hernád völgye, jobbra napraforgó táblák és drótkerítéssel körülvett gyümölcsösök váltották egymást. A tűző napon ez elég gyilkosnak bizonyult, csak a kis légmozgás és a magunkkal vitt víz segített át a 33 fokos hőségen.

Egy vízműtelep után, az adótoronynál értünk be a piciny Hernádcécére. Ahogy beérsz, rögtön balra az első faldarabnál lesz a bélyegző, majd beljebb két kis templom. Igazából ez Alsócéce, amit egyesítettek az északabbra található Felsőcécével. A két résznek együtt kb. 200 lakosa van, úgyhogy itt ne keress boltot – már az Aba vendégház is bezárt.

Ahogy a kéktúrás tábla is jelzi, innen egy jobb kanyarral el kell indulni a vasútállomás felé. Először fel a templom oldalában, majd felérve jobbra, a fehér vaskorlátnál egy nehezen észrevehető kis ösvényen át lehet kijutni ismét a földek közé – ez a földút vezet el a vasútállomásig.

Innen már jól látszik a vár. A vasútállomáson már nincsen személyzet, de ott van a bélyegző, ezért érdemes kitérni 20 métert oda. (Van bélyegzési lehetőség a vár pénztáránál is.)

Innen kb. 200 métert mentünk az aszfaltút mentén, majd jobbra letértünk a falu bekötőútjára, és azon sétáltunk be - még mindig erős napsütésben – az első házakig. Az egyik egy étterem, de az zárva volt éppen. Így enni a Kossuth utca kanyarulata után található Tekerjes Étteremben tudtunk. Egészen nívós hely, az árak is magasabbak, de nagyon jó a konyha. Van szállásuk is, sok jó ember elfér benne.

Visszasétáltunk a faluba, és felnéztünk a várhoz. Először a temető mentén próbáltunk meg felmenni, de arra az út idővel elveszett a szúrós bozótban. Így maradt az aszfaltút. Fent van egy büfé-étterem a parkolónál, majd a várba betérve a pénztár.

Fentről nemcsak a vár helységeit járhattuk végig a kovácsműhelytől az ásványkiállításon és a szárazmalmon át a szuvenírboltokig, hanem a csodás panorámában is gyönyörködhettünk. Különösen szép a falura és a Hernád völgyére a kilátás az Oroszlán-szikla nyúlványán kialakított fatetős kilátópontról.

A vár alapos körüljárása – csak a benti étterem maradt ki – után egy kicsit elücsörögtünk még a vár tövében, több száz fecske társaságában. Innen Klaudiáért autóval jöttek, így engem is levittek a vártól a postáig. Annak közelében, a Vár-Lak vendégházban szálltam meg. Egyszerű, de kényelmes, jól berendezett szálláshely, kedves vendéglátóval, a kertben sütögetési lehetőséggel.

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.