Ahol 10 perc a különbség nyár és tél között
Kánikulában indultunk, amiből viharos havas eső lett, a csúcson aztán megint hét ágra sütött a nap. This is Tatraaa!
Vili után középső fiam is csúcsot döntött a hétvégén: a Nagyszalóki csúcs (2452 m) után a jóval combosabb, meredekebb, és a csúcsán mászósabb Kriván (2494 m) állt előtte.
Hárman mentünk ki szombaton délelőtt Amerika kollégával, és úgy terveztük, alszunk egyet Nová Lesnán (Alsóerdőfalva) a Magas-Tátra lábánál, majd másnap nekiszaladunk a hegynek. A meteo viszont aznapra még jó időt jósolt, másnapra 10 mm esőt. Ezért ahogy megérkeztünk, egyenesen a Tri Studnicky parkolóhoz hajtottam a Kriván alá, és hajrá, délután háromkor megindultunk felfelé.
Az úttal, részletekkel, érdekességekkel most nem untatom a blog olvasóit, két évvel ezelőtti utunkon alaposan leírtam mindent, ide kattintva elolvasható. Akkor is tikkasztó, szaunát idéző kánikulában indultunk el, most is. Akkor sem úsztuk meg gatyáig ázás nélkül, most sem. Akkor lefele, az út végén kapott el a monszun, most viszont felfelé, 1800 méternél jött a sztereó mennydörgés, majd a vihar és a jégeső.
A jégesőt egy szikla alá bújva vészeltük át, és én komolyan vissza akartam fordulni. A cipőmben cuppogott a zokni, és az esőkabát ellenére bőrig áztam. Amerika kolléga riadt sünszemekkel pislogott ki lebernyegének kapucnija alól, és elindult lefelé.
Leó viszont roppant eltökélt volt abban, hogy fel akar menni. Addig meresztettem a szemem a felhőkbe, amíg lassacskán oszladozni kezdtek, és elállt az eső. Azt mondtam, legyen, menjünk tovább, legfeljebb ha megint fordul az idő, akkor visszafordulunk mi is.
A nap viszont egyre jobban előbújt, a szél elállt, sőt a csúcson egyenesen jó időnk lett újra. Még meg is száradtunk közben. A csúcson mi voltunk aznap az utolsók. Csak mi ketten álltunk a csúcskereszt mellett.
Ahogy néztem, 4 óra alatt értünk fel, 3 óra alatt le. Leó a végére rettentően elfáradt. Küzdeni akarásból meg kell emelnem előtte a kalapom, 14 évesen 1350 méter szintkülönbség nem semmi.
Konklúzió: A Magas-Tátra rendkívül kiszámíthatatlan, pillanatok alatt jöhet a vihar. Esőkabát mindig kell, és nem árt az óvatosság. A Kriván nem könnyű hegy, az utolsó száz méter szinte igazi, kezet-lábat igénylő hegymászás a sziklalabirintusban el-eltünedező turistaúton. Az út oda-vissza egy tank benzin, a szállás 10 euró fejenként (Nová Lesnán lakik egy magyar panziós, Retteghy Imre, őt szoktuk előnyben részesíteni.) A helyi Koliba vendéglőben ketten 15-20 euróból bőségesen be lehet vacsorázni.
Az Adria tetőterasza olyan, mint egy bizarr bolygófelszín
A makarskai riviéra felett 1500 méterrel különleges formavilágú, kopár, sziklás fennsík terül el: a Biokovo. Fel lehet jutni kerékpárral és autóval is, de igazán megismerni csak túrázva lehet. Pontosan ezt tettük.
→ TovábbSivatagi túra a berber sziklavárosokból a Star Wars-univerzumba
Kicsit vakartam a fejem, amikor lehetőségünk támadt Tunéziába utazni az ország idegenforgalmi hivatalának jóvoltából. A kétségkívül olcsó, de turistákkal teli tengerpartra nem voltunk túlzottan kíváncsiak, a sivatag pedig... Hát, nem kecsegtet sok látnivalóval. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat. Az ország belső régiójában fura elegyet alkot az ősi hagyomány és a hollywoodi sci-fi, a terület pedig 2022 óta gyalog is bejárható az ország első hosszú távú túraútvonalán.
→ TovábbBudapest rejtett ösvényein: a Sas-út
Kevesen ismerik ezt az utat, pedig van itt minden: panorámák, orom, barlang, szakadék, sőt bunker és labirintus is. A Széchenyi-hegyről induló, az Ördög-orom panorámagerincén és a Sas-hegy rezervátumán át a BAH-csomópontig tartó útvonal az egyik leglátványosabb fővárosi sétaút, ideális egy őszi napra.
→ Tovább