Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor
„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.
A Kőszeg-Hegyalján gyöngysorként sorakozó látnivalók egyik legszebb ékköve a közel ötven esztendeje műemléki védettség alatt álló cáki pincesor a forgatás idején, 1979-ben csupán alig két kilométerre volt az Országos Kéktúra nyugati végpontjától. Akkoriban ugyanis a vasfüggöny közelsége miatt nem engedték fel a turistákat az Írott-kőre, de még annak a közelébe sem, ezért Kőszeg felől a Király-völgyön át, a Borha-forrás és a Szent-Vid-hegy érintésével Velemig kanyargott a nagy kék út.
Az Országos Kéktúra nyugati végpontja 1977-1989-ig a velemi Szent-Vid hegyen volt
Rockenbauer Pált valami titokzatos, megmagyarázhatatlan vonzalom fűzte a szelídgesztenye-fákhoz, éppen ezért szinte tálcán kínálta magát a sorozat befejező epizódjaként az akkor alig pár éve védetté nyilvánított, öreg gesztenyefák árnyékában megbújó közeli, mesebeli kis pincesor. Sinkó László meleg csengésű baritonja több mint négy évtized távlatából is barátságosan invitál minket egy kis sétára a hegyalján, Velemtől Cákig:
„Elfogyott lábunk alól a kék ösvény. Lenn járunk a Kőszeg-hegyalján, körülöttünk hangulatos kis falvak, fölöttünk a Kőszegi-hegység egyre ősziesebb lombruhát öltő tömbje,.. De úgy érezzük, hogy innen nem mehetünk el anélkül, hogy még két kilométerrel meg ne toldjuk az utat, mert van Cák falu határában egy gesztenyés..."
Őshonos gesztenyeerdők, évszázados pincék
Kevesen tudják, de a Cák és Velem határában ma már csupán hírmondóként fellelhető, óriási szelídgesztenyefák a Dunántúl, azon belül is a Kőszegi-hegység egykoron hatalmas kiterjedésű, természetes gesztenyeerdőinek utolsó mohikánjai. A Kőszeg-Cák-Velem-Bozsok-Rohonc vonal felett, a hegység délkeleti lejtőin széles sávban, évszázadokon át hatalmas erdőket alkotva uralta a tájat a gesztenye, és nyújtott megélhetést a hegy lábánál elterülő falvak számára.
Évszázados gesztenyefa őrzi a Cseke-forrás csobogóját
Fája kedvelt, és gyakran használt építőanyag volt – a boronafalú pincék többsége is ebből készült – termése finom eleséget és kiváló bevételi forrást szolgáltatott a helybélieknek. A hatalmas gesztenyések legnagyobb része az emberi tevékenység és a betegségek miatt sajnos mára már elpusztult, csupán kisebb területeken, foltokban fedezhetőek fel az egykori maróni-erdők maradványai.
A legendás filmsorozat utolsó képkockáin bemutatott, Velemtől Cákig kanyargó, széles szekérúton, az egykori sárga, ma sárga körút jelzésen, alig fél órás sétával magunk is felfedezhetjük a környék néhány öreg gesztenyefáját, továbbá a Kőszeg-Hegyalja településeire oly jellemző boronafalú, zsúpfedelű kis pincék legszebb, fennmaradt példányait.
Amilyen ismertek a cáki pincék, talán éppen annyira ismeretlen a turisták előtt az a tény, hogy egykoron minden hegyaljai falunak volt a cákihoz hasonló pincesora. Velem határában még ma is áll két ilyen fehérre meszelt falú kis épület, melyeket a Dózsa György utca felé tett rövidke kitérővel könnyedén felfedezhetünk. Pár perc séta után két kőből épült házikó omladozó romja mellett haladunk el, melyek után különösen szívmelengető látványt nyújtanak a szépen rendben tartott, aprócska műemléképületek.
A velemi pincesor omladozó épületei mellett két pince épségben megmaradt
Ezek egyike magántulajdon, a másik pedig a velemi önkormányzat tulajdonában van, szép állapotban, tökéletesen felújítva. A hangulatos út mentén csörgedező kis patak partján, a közeli Cseke-forrásig felkapaszkodva több évszázados gesztenyefát is megcsodálhatunk, melyek az Alpokalja déli és keleti lejtőit egykoron uraló hatalmas gesztenyések utolsó hírmondói.
Az utolsó pillanatban menekültek meg a pusztulástól a cáki pincék
A széles szekérúton kanyargó turistajelzésre visszatérve, szántók és szőlők mentén lépdelve alig húsz perc alatt érjük el az egykor lényegesen nagyobb területen elnyúló cáki gesztenyés határát. A házak közül a kertekből innen is, onnan is kandikál egy-egy jellegzetes kis fehér kunyhó, melyek arról árulkodnak, hogy a műemlék pincesor megőrzött épületeinek száma csupán töredéke lehet a település peremén, a Gesztenyés-oldalban egykoron összefüggő sorokat alkotó pincék számának.
A megmaradt, több mint kétszáz éves kis épületek megmentése Bárdosi János nevéhez köthető, aki a szombathelyi Savaria múzeum néprajzi osztályának vezetőjeként szívügyének tekintette a népi építészet eme egyedülálló értékeinek megőrzését az utókor számára. Eredetileg több mint húsz épületet szerettek volna megóvni, az előzményekről így ír a Művészet című folyóiratban 1976-ban:
A dokumentumok szerint az 1962-ben még álló 33 pincéből 22 volt boronafalú, tíz kőből épült, egy pedig sövényfallal rendelkezett. A megvásárolt területen eredetileg nyolc pince állott, a két elpusztult kis épület pótlására további két veszélyeztetett pincét vásároltak meg és telepítettek át a múzeum tulajdonába került védett területre. Jelenleg a Bárdosi János és a Savaria múzeum munkatársai által megmentett nyolc zsúpfedeles kis kunyhó alkotja az országos hírű Cáki Műemlék Pincesort.
Az 1800-as évek elején gesztenye-, vagy tölgygerendákból épült, boronafalú, döngölt aljú, egy légterű kis helyiségekben korabeli használati tárgyak, padok, asztalok, díszesen faragott szőlőprések láthatóak, melyek közül a legrégebbi 1778-ból származik. Bár a berendezések a borászathoz köthetők, ezek a talpgerendás, előreugró, csonkakontyos tetőszerkezetű, rozsszalmával (zsúppal) fedett kis épületek eredetileg nem is igazán bor, inkább gesztenye és egyéb gyümölcsök tárolására, továbbá présházként szolgáltak.
Közösségi térként működik a funkcióval ellátott műemlék pincesor
Azt, hogy milyen sokat számít néhány jó ügyért tenni akaró ember munkája egy közösség életében, jól látható ebben az alig háromszáz fős kis kőszeg-hegyaljai községben, Cákon. A Bárdosi János és csapata által elszánt munkával megmentett műemlékegyüttes közösségi színtérként és számos rendezvény helyszíneként ma már
meghatározó szerepet tölt be a település életében,
gyermekprogramoknak, helybéli borász rendezvényeknek éppen úgy otthont ad, mint például a harmadik éve megrendezésre kerülő retróautós felvonulásnak. A szezon február utolsó vasárnapján a télkergető-tavaszváró ünnepséggel indul, ezt követi az április elsejei pincenyitogató, a húsvéti tojáskereső, a népi játékokat is felvonultató gyermeknap, majd a majális és a pünkösdi nyitott pince napok.
A Cáki Pincesor talán legjelentősebb rendezvénye a Cáki Gesztenyeünnep a kőszeg-hegyaljai hagyományokra épülő kézműves vásárával, a helyi kis közösségek és nemzetiségek bemutatkozásának teret adó táncos, zenés műsoraival évek óta próbálja felépíteni saját arculatát. Az országos hírű Velemi Gesztenyenapok előtt általában egy héttel megrendezésre kerülő cáki „gesztenyézés” szervezői a Vas megyei népi hagyományok őrzésével és a helybéliek előnyben részesítésével igyekeznek oly módon színesíteni a rendezvényt, hogy az sokak számára érdekes legyen, mégse nőjön túl a falu keretein, őrizze meg hagyományőrző, családiasabb, helyi értékeken alapuló jellegét.
Aki kedvet kapott a környék falvainak felkereséséhez, ám gyalogolni kevésbé szeret, annak kiváló lehetőséget nyújt a Kőszeg-Hegyalja felfedezéséhez az áprilistól októberig közlekedő, Kőszegről induló gumikerekes kisvonat. A Szabó-hegy, a Borha-forrás és a Szent-Vid kápolna érintésével, jóformán a Kéktúra 1977-től 1989-ig létező útvonalát követve a Cáki Pincesorig közlekedő kis szerelvény erdei utakon, mesés tájakon, számtalan látnivalót felfűzve mutatja be a Kőszegi-hegység délkeleti lejtőin megbújó kicsiny falvak kincseit.
A cikk 2023 áprilisában jelent meg először.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
