Végig mosolyogva, a csapattal azonos tempóban gyalogolták le a távot, minden elismerésünk nekik.
A tegnapi csapat új kísérői Szabó Tomi erdőmérnök, aki Tóni falubeli barátja, és még két jó barát: Matalin István János és Káposztás A. Peti voltak.

A fiúk profi túrázók, teljes menetfelszereléssel érkeztek, és kétfogásos ebédet főztek az erdő közepén, miközben az anyukák pelenkáztak és etették a gyerekeket.

1 / 11

Nagyon jó hangulatú nap volt. Rendhagyó módon az egyik anyuka, Nábrádi Judit beszámolóját szeretnénk megosztani, hogy ezzel is kedvet csinálunk a fiatal szülőknek a túrázáshoz.

Ezen a napon Nábrádi Judit és kisfia, Hegedűs Nimród, Hartlné Kóródy Judit és kisfia Hartl Bálint, Káposztás A. Péter, Matalin István János, Szabó Tamás, Adler János, Gaál László és Friesz Móni kísérték Tónit, pecsételésre Csókakőn és Gánton került sor.

Írta: Friesz Móni

2 / 11

Nábrádi Judit beszámolója
Tónival a Kéken

Még júniusban az egyik batyus túratárs hívta fel a figyelmünket arra, hogy Tóni elindul a Kéken, és ez milyen jó dolog. Mi is így gondoltuk, és már hónapok óta nézegettük, tervezgettük, hogy mikor, melyik távra tudnánk csatlakozni. Egy másik túratársammal ketten csináltuk végig a nyarat, június 4-én túráztunk először a Kéken, és azóta mondhatni függővé váltunk, így heti 1-3 alkalommal vágunk neki az erdőnek. Most 300 km-nél járunk, persze mindezt babákkal a hátunkon tettük meg.

3 / 11

Mivel kisbabás anyukák vagyunk, elsősorban a picik érdekeit nézzük, így 10-15 km-es távokat szoktunk csinálni, ennek nagy részét a gyerekek végigalusszák a hátunkon, de sokat szoktak nézelődni is: fákat, bokrokat, fűszálakat, amikor pedig nyűgösködés kezdődik, megállunk etetni, pelenkázni, játszani velük. Így Tóni kíséréséhez olyan távot akartunk, ami kevesebb, mint 20 km, nincsen túl messze Budapesttől, tehát reggel autóval megközelíthető, és nem utolsósorban még nem jártunk ott. Így esett a választás a Csókakő-Gánt távra.

Tegnap egy kis aggodalom támadt, hogy Tóninak tényleg segítség-e, ha mi babákkal vágunk neki, így figyelmünk megoszlik, sokszor nem rá koncentrálunk. Felmerült, hogy mégis babák nélkül menjünk, de én úgy gondoltam, Tóni napját feldobhatja, ha a kis lurkók kurjongatnak körülötte. A biztonság kedvéért tegnap megcsörgettem Tónit, hogy mit szólna a babusokhoz, vigyük-e őket vagy sem. Tóni nagyon kedvesen köszöntött, és biztosított arról, hogy ő csak örül a babáknak, hozzuk őket nyugodtan, illetve hogy nem gond a több megálló, mert egyébként sem az a lényeg, hogy végigrohanjuk a távot. Ez a telefon, Tóni kedvessége teljesen felvillanyozott, és még nagyobb kedvvel vágtunk neki az utazásnak.

4 / 11

Túratársam 17 hónapos kisfiával nálunk aludt, hogy reggel gördülékenyebb legyen az elindulás. A gyerekek szerencsére nagyon jól aludtak, egymástól függetlenül, pont jó időben ébredtek, így jókedvűen, flottul indult a nap. Reggel 7-kor már kanyarodtuk rá az M1-es autópályára, és startoltunk Csókakőre. Kis késéssel, 8:03-kor már ott is voltunk, mindenki mosolyogva fogadott minket. Kezet ráztunk, majd kicsit „legeltettük” a gyerekeket, akik imádják felfedezni a világot. Nimródka, az én babám még csak 10 hónapos, így ő ezt négykézláb teszi, Bálintka pedig szépen jár már. Kis ismerkedés után felpakoltuk a cuccunkat, és neki is indultunk a 16-17 km-es távnak.

Első megállónk Csókakő vára volt. Nagyon magasan van, meredek lépcsősor vezet fel. Lógott a nyelvünk, mire a babákkal felértünk. Tóni játszi könnyedséggel vette az akadályt - persze lelkes navigátorok és a botja segítségével. A végén egy magasabb szikláról leugorva lehetett megközelíteni a várat, melyet ügyesebben csinált, mint mi, akik jól látunk. A vár csodálatos volt, munkálatok még zajlanak benne, így ingyenesen be is mehettünk. Maga az épület is impozáns, többemeletes, és a kilátás is csodálatos a tetejéről. Itt elidőztünk, majd a babák megetetése után a várat hátrahagyva neki is vágtunk egy hosszabb kaptatónak, mely a Vértes egy fennsíkjára visz fel. A babák szerencsére elaludtak a hátunkon, Tónit pedig terepszínű barátai ügyesen navigálták, így jó tempóban haladt a csapat.

5 / 11

Sajnos a gyerekek nem sokat aludtak, így pár rövidebb megállót is tartottunk. Bálintka elhagyta a cumiját, amit két kísérő - nagy batyuját ledobva - azonnal visszaindult megkeresni. Közben jókedvű beszélgetések zajlottak, mindenki nagyon nyitott volt.

A cumi meglett, indultunk tovább. Nimródka az én hátamon nyűgös lett, melyet egyféleképp tudtam orvosolni: énekeltem neki. Így a társaság meghallgathatta az egész Ringató CD anyagát az én hamiskás hangom tolmácsolásával, de gyerekek szempontjából hatásos volt. Tóniék pedig udvariasan azt nyilatkozták, még szórakoztatta is őket.

Szusszantunk egy nagyobbat a Géza-pihenőnél, a gyerekek ettek, majd „legelésztek”. A kísérők táskájából előkerültek a különböző praktikus túracuccok: ételmelegítő, konzervek, kávé. Teljes összkomfortban falatozunk. A babák gyűjtöttek egy kis port, koszt, csak hogy erősödjön az immunrendszer, gondosan megvizsgáltak pár fát, falevelet, fűszálat. Tóni szőlővel kínálta Bálintkát, sétálgatott Nimródkával, a kezecskéjét fogva. Jól telt az idő!

6 / 11

Ezt követően a babusok hamar elaludtak a hátunkon ringatózva, és az út végéig fel sem ébredtek. A táj változatos volt, mentünk erdőben, mezős völgyben, köves úton, poros úton. Aztán egyszer csak feltűntek Gánt házai. Megkerestük a pecsételőhelyet. Délután 2-re készen is voltunk az aznapi távval, elégedetten foglaltunk helyet a gánti pecsétet őrző vendéglőben. Ki-ki evett vagy csak ivott, Tóni hívott meg minket, amiért ezúton is köszönet. Tóni pedig megköszönte nekünk, hogy jöttünk, és azt mondta, a kicsik bearanyozták a napját. Ez rettentően jól esett!

7 / 11

Másfél órával megérkezésünk után viszont el is kellett köszönnünk, mert jött a buszunk, mely átszállással vitt minket vissza a Csókakő elágazáshoz, ahonnan 2-3 km-t kellett volna még gyalogolnunk, ezúttal már csak babás túratársammal vissza a kocsihoz. Éppen pelenkázni készültünk a buszmegállóban, mikor egy fiatalember megállt autóval, és felajánlotta, hogy felvisz minket Csókakőre, mert tudja, ritkán jár erre a busz. Nem sokat gondolkodtunk, be is pattantunk a kocsiba, és fent is voltunk a csókakői templomnál, ahol az autót hagytunk. Az autópálya hazafelé forgalmas volt, mintha mindenki elém akart volna kisorolni, és engem bosszantani, de szerencsére ennek ellenére biztonságosan hazaértünk.

Remek volt a mai nap, nagy lendületet adott, köszönjük Tóninak, hogy ilyen szívélyesen fogadott minket, a szervezőknek pedig, hogy ezt lehetővé tették számára és számunkra is. Remélem, még találkozunk!

8 / 11