Illatos levendulamezők, visszhang, kéttornyú apátsági templom, strandok, komp. Így már biztosan beugrik: a Tihanyi-félszigeten. „Tihany! De sokat írtak már erről a félszigetről írók is, írogatók is, s mégis olyan keveset írtak erről mind az írók, mind az írogatók...” Eötvös Károly 1905-ben, Balatoni utazás című művében megfogalmazott gondolatai máig érvényesek. Mert mit is tud meg a prospektusokból egy átlagos kiránduló vagy nyaraló a Tihanyi-félszigetről? Ha megnézi az apátságot az altemplommal, megcsodálja az Ófalut, benne a kézművesek gyönyörű alkotásait, szippant a levendulaillatból, és kipróbálja a visszhangot, akkor szinte már mindent látott Tihanyból.

Pedig ez csak az egyik fele a Balaton csillogó ékkövének. A másik feléért, a régmúlt történelmét regélő gyönyörű erdőkért, a fenyőillatú, mediterrán domboldalakért, az aranyló gejzírkúpokért bizony már bakancsot kell húzni. A félsziget felfedezését érdemes egy rövidebb sétára és egy valamivel hosszabb, könnyed túrának is beillő felfedezőútra bontani.

Ha már megcsodáltuk Tihany népszerű turistalátványosságait, és csak egy picit szeretnénk többet látni a szokásosnál, akkor érdemes a Visszhang-dombnál, az Echo étterem mellett a zöld jelzésen felkapaszkodni a Tihanyi Kálváriához.

Az emlékművel a trianoni döntés nyomán megcsonkított Magyarország tragikus sorsát is szimbolizálni kívánták, építésekor a vármegyék 1-1 stáció felállítását vállalták, amelyre címerüket is rávésték.

A keresztútnak otthont adó Attila-dombon még egy kevésbé ismert nevezetesség is feltárja előttünk a titkait. A kálvária 1926-os építésekor ugyanis az egykori, késő bronzkori eredetű földvár hatalmas sáncait is átvágták, így a stációk mellett mindkét oldalon az egykori Óvár több ezer éves maradványai adnak méltó kíséretet a Trianoni Kálváriának is nevezett emlékműnek.

A pazar kilátást nyújtó, meghitt hangulatú domboldalról a stációk mentén ereszkedve pár perc alatt visszajuthatunk az Ófalu forgatagába, de ha van még kedvünk, akkor egy negyedórás sétával az Óvár további, megmaradt sáncaira is kitérőt tehetünk a zöld jelzést követve.

A Tihanyi-félsziget szinte érintetlen nyugati oldalát egy pár kilométeres, könnyű túra keretében érdemes felfedezni. A keleti partszakasz nyüzsgő turistaforgatagával szemben az Apáti-hegyen, a Csúcs-hegyen, vagy éppen a félsziget belsejében megbúvó tavak mentén sétálva a csend, a vízcsobogás, a susogó erdők, a gyönyörű panorámák és a mediterrán vidékeket idéző pazar természeti környezet nyújt felejthetetlen élményeket.

A 71-es főút közelében kialakított Apáti fogadókapu elnevezésű árnyas parkolóból indulva, majd az egykori Apáti falucska hírmondónak megmaradt, kicsiny Árpád-kori templomát érintve kapaszkodtunk fel az Apáti-hegyen, a 216 méteres magasságban pár éve felépített Őrtorony-kilátóhoz.

Az alapvetően fából és helyi terméskőből épült impozáns építmény formavilága azokat az őrtornyokat idézi, amelyek a római időkben álltak itt. Legfelső szintjéről csodás panoráma nyílik az ország első, 1952-ben létrehozott tájvédelmi körzetére, amely azóta már a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Bakony-Balaton Geopark részeként is védett lett.

Mögöttük a kettős tornyú apátsági templom emelkedik, melynek a Balaton keleti medencéje nyújt pompás hátteret Balatonfüreddel és a déli part fővárosával, a távoli Siófokkal.

Innen fentről némi fantáziával könnyedén elképzelhetjük, hogyan is nézhetett ki a félsziget a régi időkben, amikor nem csupán félig, hanem teljes egészében sziget volt. A Balaton vizének a mainál 6-7 méterrel magasabb szintjén kívül az őrtornyokat építő rómaiaknak is szerepe volt ebben, ugyanis ők voltak azok, akik csatornával vágták át a félsziget „nyakát”, teljes, jól védhető szigetté alakítva Tihanyt. Ennek a csatornának a nyomai máig fellelhetőek.

Az Apáti-hegytől a Nyereg-hegyen át a Csúcs-hegyig a túra talán legszebb szakasza következik, hamisítatlan ciripelős, fenyőillatú, mediterrán hangulatú ösvényen trappolunk.

A lenyugvó nap aranyló sugarai egyre merészebben törnek át a mesebeli táj fölött méltóságteljesen vonuló felhőpaplan résein. A vizet pásztázó kósza aranycsóvák lassan egybefonódnak, szikrázó fényükkel szinte felperzselik a Balaton lágyan hullámzó víztükrét: kész az aranyhíd!

A 232 méter magas Csúcs-hegy a Tihanyi-félsziget legmagasabb pontja. Szeretem ezt a titokzatos, ismeretlen történelmű hegyet, már akkor is megfogott a hangulata, amikor először erre jártam, egy téli túra keretében.

Tihany három várából a másik kettőről, az Óvárról és az apátság helyén állt egykori középkori végvárról sok minden tudható, erről szinte semmi. Egyes kutatók római őrtorony alapfalait sejtik benne, mások szerint a középkori tihanyi vár egyik figyelőtornya lehetett. Megint mások szerint ez volt az első tihanyi vár, a félsziget egyetlen vára az Árpád-korban.

A Csúcs-hegyről lassan ereszkedve fentről csodálhatjuk meg a Szarkádi-erdőt, azt az érintetlen, maga nemében egyedülálló, ősi balatoni partszakaszt, ahol az erdők még a nádas borította partokig érnek. A Csúcs-hegy és a Gurbicza-tető nyergében széles szekérútra fordulva indulunk a Belső-tó és a mellette magasodó hévíz alkotta gejzírkúp, a híres Aranyház felé. Az erdőt hamarosan szőlők, legelők, levendulamezők váltják, a távolból az apátság tornyai integetnek felénk. A Tihanyi-félsziget szívében járunk, mesebeli tájon, rajzolni sem lehetne szebbet.

Lassan esteledik, sietni kell, hogy lássunk is valamit az Aranyház csipkéiből és az onnan nyíló kilátásból.

A Tihanyi-félszigeten száznál is több kisebb-nagyobb gejzírkúp állt valaha, azonban amíg védelemben nem részesültek, bontották őket, kertek díszítésére, útépítésre használták a köveiket. Mára csupán 70-80 maradt belőlük.

Egyre alkonyodik, ideje indulni. Az Aranyháztól az Ófaluig vezető legrövidebb út a Belső-tó partján vezet. Visszanézünk a magunk mögött hagyott vidékre. Mi tagadás, pazar látvánnyal búcsúzik a táj. Az őrtornyok hegyei mögött lenyugvó, vörösen izzó napkorong utolsó sugarai egyetlen fényes aranygömbbé állnak össze a kicsiny tó nyugodt víztükrén.

Tihany Ófalujába már sötétedéskor értünk vissza. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, de még mindig nem láttunk mindent. A Kiserdő-tető, az Akasztó-hegy, az Újlaki templomrom és az érintetlen Szarkádi-erdő felkeresése egy újabb izgalmas túranapot ígér a Tihanyi-félszigeten.

A cikk először 2018 augusztusában jelent meg.