Ausztria „ismeretlen” Holt-hegysége
Bár egy-két hazai utazásszervező már felfedezte magának a Totes Gebirgét, legtöbb honfitársunk még nem hallott a hegységről, pedig több szempontból is ideális túraterep. Mi egy laza hótalpas túra keretei között hódítottuk meg.
Amilyen egyszerű elugrani Ausztriába síelni egyet, olyan nehéz lehet egy ideális hótalpas túrát választani nyugati szomszéduknál. A menedékházak nyitvatartása változó, a felvonók sem járnak mindig, így alapos utánajárást igényel minden téli túra megszervezése, nem beszélve az aktuális időjárásról, hóhelyzetről, vagy épp lavina veszélyről.
Egy január közepi hétvégén azonban minden összejött: a Totes Gebirge hegységben csodálatos idő várt ránk, az éjszakázásra kiszemelt Zellerhütte az egyik legjobb menedékház élményt adta az elmúlt évekből, a Warscheneck csúcsáról elénk táruló panoráma pedig minden várakozást felülmúlt.
A hegység, amelyet nem sokan ismernek
A Totes Gebirge, magyarosítva a “Holt-hegység” az Északi-Mészkő-Alpok részeként, a Dachstein és az Ennstali-Alpok között emelkedik Ausztria középső részén. A szomszédaihoz hasonlóan mészkőből és dolomitból álló Totes Gebirge neve arra utal, hogy a hegység 1700 méter feletti nagy kiterjedésű része egy kopár, halottnak tűnő mészkőfennsík.
A hegycsoport legmagasabb pontja a 2515 méteres Großer Priel, ám célunk ezúttal nem ez volt, hanem a 2388 méter magas Warscheneck.
Bár egy-két hazai utazásszervező már felfedezte magának a Totes Gebirgét, legtöbb honfitársunk még nem hallott a hegységről, pedig ideális túraterep ez több szempontból is. Budapestről indulva kevesebb mint 5 óra alatt elérhető a hegység északi lábánál fekvő bájos település, Vorderstoder, ami kiváló kiindulás lehet az egész évszakban elérhető magashegyi túráknak.
Irány a Zellerhütte!
Autópályán közeledünk a Totes Gebirge felé, a legtöbb mellettünk elsuhanó autón tetőcsomagtartó van, a téli síszezon közepén járunk. A mi csomagtartónkban végül csak 1-1 hótalp kapott helyet, így szombat késő délután amikor kiszállunk a Vorderstoder melletti parkolóból, egy rövid készülődés után már el is tudunk indulni első napi szakaszunkra.
Sokat nem kell túrázni, a szombati cél ugyanis az 1575 méteren fekvő Zellerhütte.
A parkoló 870 méter környékén fekszik, így egy kellemes 700 méternyi szintkülönbség és nagyjából 4 km vár ránk a következő 2 órában. Mivel január közepén 16:30 körül már sötét van, a fejlámpák a zsebben, egy-egy bemelegítő pálinka után pedig megkezdődik a túra első szakasza, hátunkon a nem túl megpakolt, de így is legalább 12-13 kg-os hátizsákokkal. A jól kijárt és letaposott turistaúton a hótalpak nem kerülnek elő (ezeket végül nem vittük fel a hegyre). A biztonság kedvéért a hómacskákat (apró fogakkal rendelkező, bakancsra rögzíthető csúszásgátló) viszont felcsapjuk, a botokat kihúzzuk, és monoton menetelés veszi kezdetét egészen 1200 méteres magasságig, amikor az első pihenőnket megtartjuk.
A lemenő nap ezúttal is gondoskodik a pazar színekről: először a környező csúcsokat festi vérvörösre, majd naplemente után a lila összes árnyalatát felvonultató égalja biztosítja a fotótémákat. Sokszor nem tartunk megállókat, hiszen -10 C fok alá esik a hőmérséklet, az utolsó, egyre meredekebb szakaszon szinte már felrohanunk, hogy végül 17:30 körül elérjük az érintetlen vörösfenyők között, festői helyen megbúvó Zellerhüttét.
Az a klasszikus menedékház hangulat
Aki járt már tél idején a környező magashegységek valamelyik menedékházában, ismerős lehet neki az a klasszikus menedékház hangulat. A kinti hőmérséklet -17 C fokra esik, bent viszont ég a tűz a cserépkályhában, a kedves helyi személyzet épp kihozza az első italokat, a szomszéd asztalnál pedig osztrák fiatalok gitároznak, énekelnek, a másiknál cseh túrázók beszélgetnek.
A vacsora nagyjából egyszerre, este 7 körül érkezik, rajtunk kívül így összesen kb. 10 fő fogyasztja el a finom fogások egyikét az egyébként kb. 50 fős menedékházban.
Az osztrák Alpenverein által üzemeltetett hüttébe persze így is érdemes előre foglalni a ház online foglalási rendszerében, hiszen hétvégente szinte mindig tele van. A téli időszakban általában csak jó időben nyitnak ki, így mindenképp érdemes az utazás előtt tájékozódni az aktuális nyitvatartásról. Az 1901-ben épült Zellerhüttét egyébként néhány éve teljesen felújították és kibővítették, de szerencsére az eredetileg menedék kunyhónak épült hütte megőrizte azt a rusztikus hangulatot ami az előző évszázadban volt rá jellemző.
Indulás a csúcsra
Amíg a kinti hőmérséklet -20 C fok környékére esik, mi mit sem sejtve töltjük el kellemes éjszakánkat a menedékházban. Másnap reggel egy kiadós reggeli vár ránk, 7:30 körül pedig már készen is állunk a túra következő részére. A legtöbb helyi túrasível vág neki a csúcsnak, néhányan hótalpakat vesznek fel, mi viszont ezek híján továbbra is csak a hómacskáinkra hagyatkozunk.
Az elmúlt napokban nem esett friss hó, a síelők és túrázók pedig megfelelően összetömörítették a túraösvényt fedő 40-50 cm havat, így bármennyire is furcsán néznek ránk, nem érezzük azt, hogy szükségünk lenne a hótalpakra.
Tervünk igazából szinte végig működik, egy-két szél által összehordott hókupac kivételével nem süllyedünk el a hóban, így egy nagyon kellemes, közepesen gyors tempóban tudunk haladni a csúcs felé. Amíg nem érnek el minket az első napsugarak -10 C fok körüli a hőérzet, igaz még így is elég egy vékony felső a merinói póló fölé. A pihenők alatt persze előkerül egy-egy pehelykabát, a közelgő napsütés miatt pedig a naptejet is felvisszük a megfelelő helyekre.
360 fokos panoráma a Warscheneck csúcsáról
Végül aztán kicsivel több mint 3 óra kemény menetelés, 850 méter szintkülönbség leküzdése után, szinte szélcsendben érünk fel 2388 méter magasra, a Warscheneck csúcsára. Valami ilyesmit kerestünk amikor Ausztria felé vettük az irányt.
A Kárpátokhoz szokott szemünknek szinte felüdülés, hogy tényleg bármerre is nézünk, 2000 méter feletti hegyvidékek vesznek minket körbe.
Legközelebb a Totes Gerbirge főgerincének túlsó oldalán a Großer Priel emelkedik ki, de szinte karnyújtásnyira van tőlünk az Einstalli-Alpok több nagy hegye is, sőt, a horizont legvégén még Ausztria legmagasabb, 3500 méter feletti csúcsait is látni véljük. Leülünk a csúcskereszt mellé, és jó 40 percet maradunk még, pásztázzuk a környéket, és feltöltjük a lemerült készleteket a lefelé útra.
Az egész úton összesen 20 fővel találkozunk elszórva, így a csúcson sem kell kerülgetnünk senkit. Lefelé jövet aztán keresztezi utunkat egy fiatal srác, aki szintén hótalpak nélkül vágott neki a csúcsnak, a közös köszönés után pedig gyorsan kiderül, hogy honfitársunkról van szó.
A Zellerhütte vasárnap délben is csak szellősen üzemel, ugyan páran feljöttek ebédelni egyet a csodás időben, de így is könnyen kapunk helyet a benti melegben. A háztól alig 45 perc alatt visszarobogunk az autóhoz, átöltözés után pedig már az autópályáról nézünk vissza a szelíden ránk mosolygó Warscheneck csúcsára. Természetesen már a következő túránkat tervezzük, hiszen egy tökéletes téli túra után ki ne akarna visszatérni az osztrák hegyek közé.
- Mikor? A Totes Gebirge a szelíd emelkedői miatt télen is biztonságban járható, persze minden túra előtt érdemes ellenőrizni az időjárás-előrejelzés, ez igaz az év többi részére is.
- Hova? Budapestről indulva az egyszerűség kedvéért érdemes összesen 1000 km-es utazással számolni, ami a jelenlegi benzinárakkal, 7 literes fogyasztással és az autópálya matricákkal együtt kb. 50.000 Ft-os útiköltséget jelent. A hegység kvázi központja Hinter-, Mitter- és Vorderstoder, de minden irányból indulnak túrák, így korántsem biztos, hogy érinteni fogjuk valamelyik települést. A hegyvidéki hüttéket ezen az oldalon lehet ellenőrizni.
- Milyen nehezek a túrák? Ha egy napos túrára indulunk és 2000 méter fölé vágyunk, számolni kell az Osztrák-Alpokra jellemző, 1000 méter feletti szintemelkedést jelentő, fizikailag megterhelő túrákkal. Ha esetleg fent alszunk a hegyen, akkor lehet könnyíteni a szinteken, ha pedig több napos túrákra vagy technikásabb csúcsokra indulunk, a nehézség is fokozódik.
- Veszélyek: Nyáron a nyílt gerincen gyorsan lecsapó viharok és a sokszor heves villámtevékenység jelentik a legnagyobb veszélyt. Télen vigyázni kell a leszakadó hópárkányokkal és a gyakran váltakozó, szeszélyes időjárással.
- Amit semmi esetre se hagyjunk otthon egy téli túrán: a megfelelő, réteges öltözködés és a vízálló bakancs mellett a legfontosabbak: napszemüveg, naptej, kamásli, termosz, hómacska (vagy egyéb, kisebb fogakkal rendelkező csúszásgátló), nagy és friss hó esetén pedig hótalpak.
- Mennyibe kerül? A Zellerhütte menedékházban a 20 fős matraclágerben egy éjszaka 38 euró/fő reggelivel, két ágyas szobát pedig 50 euró/fő környékén lehet kapni. A hüttében egy korsó sör 5 euró körül van, egy kiadós vacsora pedig 15-20 euróba kerül. Attól függően, hogy valaki bérel-e hótalpakat (szintén elérhető a menedékházban, árakat sajnos nem tudunk), a két napos túrát megúszhatjuk nagyjából 100 euróból, amihez persze még hozzá kell számolni az útiköltséget
Patagónia természeti kincsei El Chaltén környékén
2024.12.04.Patagónia neve szinte már egybeforrt az érintetlen, vad természettel, a számtalan outdoor lehetőséggel, na és persze azzal is, hogy a világ végére kell utaznunk ahhoz, hogy mindezeket átéljük. A következő cikksorozatban arra vállalkozunk, hogy bemutassuk Patagónia argentin és chilei részének leghíresebb látnivalóit, és egy átfogó képet kapjunk a dél-amerikai kontinens egyik legizgalmasabb vidékének természeti kincseiből.
→ Tovább
Az Albán-Alpok legszebb őszi túrái Theth környékén
2024.11.22.Albániát már régen felfedezték maguknak mind a turisták, mind a hegyvidéki részekre igyekvő, aktív turizmust preferáló utazók. Az Albán-Alpok legkönnyebben elérhető túrái még kora ősszel is egészen zsúfoltak. A technikailag könnyűnek számító trekkingek végén szédületes kilátás várja a túrázókat, az Elátkozott-hegység érintetlensége és vadsága pedig továbbra sincsen veszélyben, miközben remek szállásokon pihenhetünk élvezve a legendás albán vendégszeretet minden pozitívumát.
→ Tovább
Az istenek lakhelyén jártunk Bulgáriában
2024.10.30.Van egy olyan ország – tőlünk nem is olyan távol –, ahol nem a legmagasabb csúcs a leghíresebb. A 2925 méter magas Muszala ugyan Bulgária, valamint az egész Balkán-félsziget legmagasabb hegycsúcsa, mégis, ha megkérdeznénk a bolgár túrázókat, legtöbbjük azt válaszolná, hogy bizony a balkáni ország nevezetes csúcsai közül a Vihren örvend nagyobb népszerűségnek. Arra, hogy ez miért is van így, illetve, hogy milyen nehéz felmászni a 2914 méteres márványpiramis tetejére, most megpróbálunk válaszolni.
→ Tovább
