Az Albán-Alpok legszebb őszi túrái Theth környékén
Albániát már régen felfedezték maguknak mind a turisták, mind a hegyvidéki részekre igyekvő, aktív turizmust preferáló utazók. Az Albán-Alpok legkönnyebben elérhető túrái még kora ősszel is egészen zsúfoltak. A technikailag könnyűnek számító trekkingek végén szédületes kilátás várja a túrázókat, az Elátkozott-hegység érintetlensége és vadsága pedig továbbra sincsen veszélyben, miközben remek szállásokon pihenhetünk élvezve a legendás albán vendégszeretet minden pozitívumát.
A Dinári-hegység legdélebbi része, az Albán-Alpok
Nem véletlenül vezettem fel úgy Albániát, mint az outdoor turizmus egyik európai fellegvárát. A legtöbb Albániáról, különösen a hegyekről szóló leírásban még mindig azt olvasni, hogy a vadregényes Albán-Alpok megközelítése nehézkes, az elzárt völgyekbe pedig igazi kihívás eljutni. Talán nem romboljuk le azzal a térség renoméját, ha megemlítjük, hogy mind a tiranai, mindig pedig a podgoricai reptérről néhány óra alatt elérhető az Albán-Alpok kvázi fővárosa, Theth. Bérelt autóval indulva az albán fővárosból 3 és fél, Montenegróból pedig 2 és fél óra az utazás, tehát mindent el lehet mondani a hegységről, csak azt nem, hogy nehezen megközelíthető.
A földtanilag a Dinári-hegységhez tartozó, és ezáltal leginkább mészkőből álló Albán-Alpok szerb eredetű, nemzetközileg is használt neve a Prokletije-hegység, hazánkban viszont elterjedt még ennek fordítása, az Elátkozott-hegység elnevezés is. Az Alpok szó hozzácsatolása helyi elnevezésben (Alpet Shqiptare) jelent meg először, vélhetően marketing okokból, de a történelmi hűségnél maradva a hivatalos albán hegységnév a Bjeshkët e Namuna.
Theth és a közeli Grunas-vízesés
Theth környékén viszonylag sok szállást találni, a busszal érkezőknek technikai okokból egyszerűbb a folyópart mentén, a város központjában szállást foglalni, hiszen a túrák is mind innen indulnak. Ha kocsival érkezünk, akkor viszont a völgy felsőbb részeit is meg lehet nézni, ezekből a szállásokból általában elég csak az ablakból kinézni, a kilátástól máris el fogunk ájulni.
Az ősz kezdete itt már szeptember eleje, bár a jó idő sokszor novemberig kitart, a szállások egy része a nyár végén bezár. A mi szállásunk szintén a völgy fentebbi részén volt, a shkodrai család által üzemeltetett kedves vendégházban mi voltunk az utolsó vendégek, fűtés hiányában a hely a következő nyárig be is zárt miután elmentünk. Theth apró pásztortelepülés volt hosszú évszázadokig, a turizmus által viszont jelentősen átalakult az elmúlt két évtizedben. Van már itt pizzéria, jó minőségű étterem, hangulatos kávézó, ATM és persze egy jól felszerelt bolt. Utóbbi árai elég borsosak, így javasolt idefelé úton valamelyik nagyobb élelmiszerboltban feltölteni a készleteket, és esetleg csak friss kenyeret venni a helyi ABC-ben.
Az egész túra cirka 3 óra, a település központjából indulva alig 7 km. A hétvége miatt elég sokan voltak érkezésünkkor, nyáron a helyzet gondolom sokkal rosszabb, erre lélekben érdemes felkészülni, és korán reggelre, vagy késő délutánra időzíteni a túrát.
Bemelegítés a Peja-hágón
Nem kell sokat keresgélni ahhoz, hogy a vízesésen túl rátaláljunk Theth környékének két másik legszebb túrájára, ami történetesen nem két csúcsra, hanem két hágóra vezet. Észak felé indulva a Peja-hágón (Qafa e Pejës) át léphetünk be az Elátkozott-hegység szívébe, kelet felé pedig a legnépszerűbb túra vár ránk, ami egyenesen az 1795 méter magas Valbona-hágóra vezet. Mi az előbbi hágóval kezdtük, és mivel kifogástalan időjárást jósoltak ottlétünk alatt, könnyed őszi felszerelésben vágtunk neki az egész napos túrának.
Talán unalmasnak tűnhet a térképen több mint 4 km-en követni a Lumi i Thethit folyót, a szigetszerűen felbukkanó ősi településrészekből, elhagyatott házakból és néhány legelésző csordából álló folyóvölgy igazi fotós paradicsom.
A hágón átkelve érdemes valamilyen nagyobb sziklára felkapaszkodni, innen teljesedik ki igazán a kilátás a minket körülvevő karsztfennsíkra, és az azt koszorúszerűen körülölelő, átlagban 2400 méteres csúcsokra. Ha valaki igazán nagyot akar dobni, és az időjárás, valamint a felszerelései megfelelőek, akkor némi plusz túrával meg lehet próbálkozni a 2218 méteres Maja e Harapit csúcsával is. Nem csak erre a csúcsra, de az Albán-Alpok minden túrájára igaz, hogy ne becsüljük alá se a távolságokat, se a szinteket! Bár a hágótúrák ösvényei jól kijártak, minél bentebb merészkedünk a hegységben, annál inkább szembesülünk a balkáni mészkőhegységekre jellemző, sokszor brutális nehéz tereppel.
A Balkán talán legfelkapottabb túrája a Valbona-hágóban
Az outdoor paradicsom kifejezést nem véletlenül írtam. Thethben egymás hegyén-hátán állnak a német, francia, osztrák és egyéb nyugati rendszámú autók, rengetegen jönnek bérelt autókkal, sokszor hallani amerikai, kanadai, brit túrázókat beszélgetni, így már meg sem lepődtem például egy ausztrál lakókocsin, vagy a coloradói rendszámú járművön. A közösségi média felületein elég csak beírni, hogy Theth, a Balkán túrái között keresgélve pedig szinte minden külföldi oldal a Theth-Valbona közötti átkelést tartja a legszebbnek.
Persze ezzel nem lehet mit tenni, azzal viszont már sokat tehetünk a tömeg elkerülése érdekében, ha nem nyáron érkezünk ide, mert májustól októberig itt bizony a túrázók százait kell kerülgetni. A viszonylag korai indulás persze segíthet, mi is hasonlóan tettünk, és kezdtük meg a Thethtől keletre fekvő hágóra induló túrát, ami az előző napitól eltérően folyamatosan, de nem túl meredeken emelkedik, szinte pihentető szakaszok nélkül kell leküzdeni az 1000 méter feletti szintkülönbséget.
Az ösvény természetesen jól kijárt, kilátásból itt sincs hiány, sőt, félút környékén még egy helyi menedékház is üzemel a szezonban mindenféle hideg üdítőket kínálva.
A Valbona-hágóra felérve a panorámában nem fogunk csalódni, hiszen kinyílik előttünk a Valbona-völgy, ráláthatunk az Albán-Alpok legmagasabb csúcsára, a 2694 méteres Jezerca-hegyre (Maja e Jezercës), a montenegrói határvidék csipkézett csúcsai pedig bástyaként sorakoznak északkelet felé.
Ha esetleg nem kívánjuk végignézni, ahogy japán túrázó hölgyek 40 percig szelfiznek, érdemes délkelet felé felkapaszkodni még egy 100 méternyit. Az itt fekvő kisebb-nagyobb csúcsokról még szebb a kilátás, szinte már senki sem lesz rajtunk kívül, és az itt-ott felszálló drónok se fognak minket annyira idegesíteni.
Utolsó napra jöhet a ráadás: Kék szem-forrás
Ha az eddigi túrákat zsúfoltnak találtuk, akkor a Thethtől alig 15 percnyi autóútra található, Nderlysaj településéhez közeli Kék szem-forrást (Syri i kaltër) egy marokkói bazárhoz lehetne leginkább hasonlítani főszezonban. Mi biztosra mentünk, hétköznap reggel 8 körül már megérkeztünk, így szerencsére a mi autónk volt az első a láthatóan tömegek befogadására is alkalmas parkolóban.
A túra remek program azokra a napokra, amikor a fárasztó hágók után egy kicsit pihenni vágyunk, mi távozásunk napjára időzítettük a Kék szem-forrás felfedezését, és zárásnak tényleg nagyon ideális az alig két órás kirándulás.
Ha valaki nagyon ráér, még egy kávét is ihat a panorámás kávézók egyikében, sőt, az innen kiinduló túrával egy újabb hágó felé vehetjük az irányt.
Megéri elutazni idáig?
Ahogy a bejegyzés több részében is kitérünk rá, az Albán-Alpok legfelkapottabb részei az egész szezonban zsúfoltak. Ez persze nem kell, hogy elvegye a kedvét senkinek sem attól, hogy felfedezze a környék hegyeit, szóval természetesen a hegyek szerelmeseinek megéri idáig elutazni. Az ismertebb túrák által immáron mindenki számára elérhetők Albánia legszebb magashegyi panorámái, ám a Prokletije-hegység albán, montenegrói és koszovói részei is hűségesen őrzik az alig felfedezett részeket, ahová szó szerint a madár sem jár.
Ha érdeklődünk a Balkán hegységei iránt, és nem félünk leküzdeni esetleges előítéleteinket a térség iránt, akkor maradandó élményben lehet részünk. Ha pedig úgy érezzük, hogy a most bemutatott túrák nem ütik meg az ingerküszöbünket, akkor viszont érdemes lehet egy pillantást vetni a térség hegyvidékét alaposan bejáró, tíz napos Peaks of The Balkans hosszú távú túraútvonalra.
A Mondolo eredetileg egy utazásokkal, világjárással és fenntarthatósági témákkal foglalkozó aktív közösségként indult 2016-ban. A spontán szerveződő baráti kollektíva 2019-től vált hivatalosan Mondolo Egyesületté, azóta pedig civil szervezetként projektjeink sok területen futnak egyszerre: foglalkozunk környezeti neveléssel, ismeretterjesztő előadások szervezésével, országos hírű környezetvédelmi street art projektekkel, illetve ehhez kapcsolódó workshopok lebonyolításával is. Élménybeszámolókat írunk utazásinkról, mindeközben pedig azon dolgozunk, hogy a fenntartható turizmus legfontosabb alapelvei mentén járjuk be hazánkat, a szűk környezetünket, és persze alkalomadtán Földünk más szegleteit is.
A Mondolo Egyesület weboldala ide kattintva érhető el, de megtalálod őket a Facebookon és az Instragramon is.
Albánia / Theth / Albán-Alpok / Valbona-hágó / Peja-hágó / Kék szem-forrás / Dinári-hegység / túrázás
Az istenek lakhelyén jártunk Bulgáriában
2024.10.30.Van egy olyan ország – tőlünk nem is olyan távol –, ahol nem a legmagasabb csúcs a leghíresebb. A 2925 méter magas Muszala ugyan Bulgária, valamint az egész Balkán-félsziget legmagasabb hegycsúcsa, mégis, ha megkérdeznénk a bolgár túrázókat, legtöbbjük azt válaszolná, hogy bizony a balkáni ország nevezetes csúcsai közül a Vihren örvend nagyobb népszerűségnek. Arra, hogy ez miért is van így, illetve, hogy milyen nehéz felmászni a 2914 méteres márványpiramis tetejére, most megpróbálunk válaszolni.
→ Tovább
Így szerettem bele a Retyezátba
2024.10.21.Éves kárpátokbeli gerinctúráinkat ezúttal úgy alakítottuk, hogy a Királykő mellett nyár végére még belefért egy másik három napos túra is, de sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy vajon merre is menjünk. Végül arra a Retyezátra esett a választás, ahol ugyan viszonylag sokszor voltam már, mégis mindig volt bennem valami hiányérzet a túrák után. A mostani vándorlás során viszont a Retyezát kegyes volt hozzánk, így szinte túlcsordultunk a hegység csodálatos világával. A hegységhez fűződő különös kapcsolatom tehát végre egyensúlyba került, és ezúttal úgy érezhettem, hogy igen, végre beleszerettem Erdély egyik legizgalmasabb hegységébe.
→ Tovább
Kína egyik legszebb túrája Jünnanban: a Tigrisugrás-szurdok
2024.09.10.A bejegyzés egy évekkel ezelőtti különleges túra visszaemlékezése, amikor a Mondolo Egyesület társalapítói kínai tanulmányaik alatt járták be az ország legkülönbözőbb szegleteit, jelen esetben Jünnan tartomány északi részét és a Tigrisugrás-szurdok túraösvényét.
→ Tovább
