Egy nap alatt két szuper élményben volt részem Tatán. Az egyik a délutáni vadlúdles, amelyről itt írtam, a másik pedig egy séta az Öreg-tó körül. A táv nem jelentős, mindössze hét kilométer, de közben hosszan el lehet nézelődni, így minimum két órát érdemes rászámolni a körre. Az útvonal egy része természetesen a belvárosban halad, ahol nemcsak szezonban, de akár egy napfényes téli hétvégén is sokan sétálgatnak.

Az Öreg-tó téli arca

2 / 32

Fotó: Tóth Judit

Vízimalom és vízi vágóhíd

A kört a belvárosban kezdtem, a tópart északkeleti részén álló Pötörke-malomnál, amely a korábbi évekhez képest jelentős átalakuláson ment keresztül. A málladozó sárga falak most már frissek és fehérek. A 17. századi épület mai formáját Fellner Jakab uradalmi építőmesternek, nevét az egykori tulajdonosoknak, a Pötörke családnak köszönheti.

Egy 1830-as feljegyzés szerint akkoriban 15 malom működött a városban, ezeknek egy része ma is megvan, de már nem őrölnek a kerekek bennük. Több épület más funkciót kapott, van olyan, amelyikben szálloda van, másikban csárda működött, és olyan is akad, amelyik hosszú ideje sajnos üresen áll. Biztató azonban, hogy több malom is felújításon esett át vagy a tervek szerint át fog esni a közeljövőben.

A malomtól dél felé indultam, és hamarosan egy újabb érdekes épülethez érkeztem. A tornyos kis házikó az egykori vízi vágóhíd, amely 1780 körül, szintén Fellner Jakab tervei alapján épült barokk stílusban. A jelenleg hajótárolónak használt épület teteje korábban nádfedeles volt, de a tetőt többször is felgyújtották, így most már cserép fedi. Több helyen olvastam, hogy a tetőn régen harcsaszájú pislogónyílások is voltak. Sajnos nem tudtam kideríteni, hogy nézett ki pontosan egy ilyen nyílás, milyen funkciója volt, illetve miért kapta ezt a jó kis nevet. (Ha valaki esetleg tudja, kérem, írja meg kommentben.)

A vízi vágóhídnak ma már a egészen más funkciója van

31 / 32

Fotó: Tóth Judit

Barlang a villa alatt

Nem messze innen, a platánokkal szegélyezett parti sétányon egy különleges, magas kőkerítés mögé rejtőző villán akadt meg a szemem. A Feszty–Ugron-villát 1885-ben építette Feszty Adolf építész, a Feszty-körképet megalkotó Feszty Árpád bátyja. Ő volt az egyik atyja, gróf Esterházy Miklós mellett, annak a nagyszabású tervnek, amely Budapest vízellátását részben Tatáról oldotta volna meg úgy, hogy az akkor még bővizű tatai források vizét egy hosszú vízvezetékben szállították volna a fővárosba. A Feszty-villában gyakran megfordultak olyan prominens vendégek, mint Feszty Árpád, Jókai Mór és Gárdonyi Géza.

Magas kőkerítés mögött rejtőzik a Feszty-Ugron-villa

29 / 32

Fotó: Tóth Judit

Az építész halála után felesége eladta a villát az erdélyi származású Ugron Gábor országgyűlési képviselőnek, akinek családja az államosításig birtokolta azt. A most ismét magánkézben lévő villa kertjében van még egy érdekesség, egy 24 méteres barlang, amely nem nagy, cserébe viszont cseppkőszerű képződményeket is találni benne.

Kapcsolódó cikkek

Az elvarázsolt láperdő – Fényes tanösvény

Tovább

Rekordot döntöttek a vadludak a tatai Öreg-tavon

Tovább

Kis tatai tótörténet

Eddig valahogy úgy alakult, hogy télen nem jártam még Tatán, így most új volt számomra, hogy ilyenkor víz leginkább csak a meder közepén van, amelyet egy széles, homokos föveny ölel körbe. Korábban egyébként a keleti partszakaszon le volt betonozva a meder, a vízminőség javítása érdekében azonban néhány évvel ezelőtt itt is homokos rézsűt alakítottak ki.

Az ország legrégebbi halastavába, Mátyás király idejében állítólag vizákat is telepítettek

5 / 32

Fotó: Tóth Judit

A tatai hazánk egyik legrégebbi halastava, a vár épületegyüttesét is magában foglaló völgyzáró gátja a 14. században létesült. Itt azonban már korábban is mocsaras területekkel körbeölelt tó volt, a környék bővizű forrásainak vize ugyanis ezen az alacsonyabb fekvésű területen gyűlt össze.

A tavat ma is halastóként hasznosítják. Az Öreg-tó nemcsak gazdasági és turisztikai jelentőséggel bír, természetvédelmi szempontból is különösen fontos helyszín, telente ugyanis több tízezer vadlúd időzik itt.

Tata jelképei - a vár és a vadlibák - egy fotón

32 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A tó vadregényes arca

Az Építők parkja után nem sokkal már erdőben folytattam az utamat. Ezen a hétköznap délelőttön a tópart városi szakaszán sem volt sok járókelő, a déli, erdei szakaszon meg főleg nem: csak néhány futóval és kutyasétáltatóval találkoztam.

Néhány kilométerre a vártól már egészen más képet mutat a tópart

13 / 32

Fotó: Tóth Judit

A tó körül kialakítottak egy tanösvényt, amely 14 állomáson keresztül mutatja be a tavat és annak környékét. Az útvonalat nem lehet elvéteni, de ha valakinek mégis kétségei lennének, a fákon egy kis jelzés, zöld alapon fehér faág mutatja az utat.

A tavat délről, a Tófarokban, puhafás ligeterdő keretezi, néhol elképesztő méretű fekete nyárakkal. A fekete nyárt sokféleképpen felhasználták és felhasználják, a fája például a tradicionális holland fapapucs alapanyaga, de gitárt és snowboardot is készítenek belőle, a magok repítőszőreit pedig régen párnák töltésére használták toll helyett.

Az Által-ér itt érkezik meg a tóhoz, majd tovább siet a Duna felé

16 / 32

Fotó: Tóth Judit

A tókerülő útvonal egyik legszebb szakasza szerintem az Által-ér környéke. A Vértesben, Pusztavám közelében fakadó vízfolyás 40 kilométer megtétele után éri el a tavat, majd innen még 10 kilométert halad észak felé, ahol Dunaalmásnál ömlik a Dunába.

A tó déli csücske, a nádassal övezett Tófarok

18 / 32

Fotó: Tóth Judit

Ahol a természet és a történelem összeér

A tó déli, délnyugati oldalán széles nádas szegélyezi a medret, miközben itt haladtam, épp nagy csapatokban tértek vissza a vadludak a tóhoz. A madarak napközben a környező földeken táplálkoznak, de dél körül sok lúd bejön a tóra inni.

Ma már nem látszik, de a 18. században itt három mesterséges sziget is volt a part mentén. Ezek – ahogy a mai is látható angolkert – az Esterházyak által kialakított tájképi kert részei voltak. Ezek a kőből rakott kis szigetek a világtól való elvonulást segítették. Bár a szigetek nem látszanak, a századokkal ezelőtt készült, kőből rakott partfalak maradványai még ma is megvannak.

Naplemente idején, míg a tó déli részén vadludak gyülekeznek, itt a várnál sirályok sokasága úszkál

26 / 32

Fotó: Tóth Judit

Hamarosan elértem a sétaút legmagasabb pontját, ahol az erdő sűrűjén túl a Kálvária-domb emelkedik. Sok más mellett ez az egyik kedvenc helyem Tatán, a kedves, fehér kápolnával és az érdekes történetű Fellner Jakab-kilátóval.

A városba visszaérve sorra jönnek a parkok közé ékelődő, nagy múltú épületek. Egy hatalmas sziklán ülve az Eötvös-gimnázium épülete magasodik felém, majd következik a romos uradalmi lovarda, a felújított Esterházy-kastély és természetesen a vár. Keresztelő Szent János mesterséges szigeten álló szobra szárazra került télire. Kovács Mária szobrászművész alkotása 1941-ben készült, de csak 1989-ben került mostani helyére. Közelében áll Tata híres fája, a hatalmas platán, amely 2014-ben az Év Fája lett itthon, majd egy évvel később második helyezést ért el az európai versenyen.

A felújított Esterházy-kastély, amit a járványhelyzet miatt egyelőre csak kívülről lehet megnézni

28 / 32

Fotó: Tóth Judit

A tókör a belvárosban bezárult, s bár kezdett hideg lenni, azért szívesen elnézelődtem volna még, de hamarosan következett a vadludak esti behúzása. Egy csendes téli hétköznap hangos és gyönyörű fináléja.

A cikk 2020 decemberében jelent meg először.