Az igazi tanúhegy, a Somló
Bár voltam párszor négyezer méter felett, de a Somló számomra a maga 432 méterével is hegy. Mit hegy! Maga a hegy! S elsősorban tanúhegy. S nem csak az iskolában tanult, földrajzi értelemben vett tanúhegy. Bölcsen tanúsítja az ember és a természet lehetséges együttélését, a föld tiszteletét, a jó bor dicsőségét, az emberi munka erejét, a „kicsi szép” igazságát, a táj értékét, és lélekre való pozitív hatását, a Somló csodáját. Mert csodás ez a hely!
A Balaton déli partján induló (Fonyód, Boglár) bazaltvulkáni sorozat valahol Sárvár közelében, Gérce határában ér véget. Három legfejletteb, legjellegzetesebb tagja a Badacsony, a Szent György-hegy és a Somló. Mindegyik önálló entitás, de a Somló még több, nekem mindenképp. A hegyet, annak szeretetét édesapámtól örököltem. Most megosztom örökségemet.
A Somló az átlagturistának egy napot, az itt élőknek egy életet, életformát jelent. Mert a heggyel együtt kell élni. Az együttélés közvetítője a szőlő, cselekedete a szőlészet és borászat. És ennek lesz végső értéke a bor, legyen az juhfark, furmint, hárslevelű, tramini vagy rizlingszilváni. S ugye e kiváló nedűket csak ünnepnapokon illik inni. De aki somlait iszik, annak a nap máris ünnep. Erről Márai Sándor így ír: „Ez a magyar borok fejedelme. … Ez a bor rábeszél. Ezt mondja: „Élj”. Ezt az egyetlen szót mondja, de olyan következetes erővel, mint a régi latin versek a nagy tanulságokat. … Mert a bornak nem csak íze, illata és szesztartalma van, hanem mindenek fölött szelleme is. Mintha a nép, mely termeli és issza, átadna lelke titkos tartalmából valamit a hazai bornak. A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék, borban és emberben.”
Ezen a hegyen tényleg igaz, hogy nem a célba érés a fontos, hanem maga az út. Az „útonlevés”, mikor meg-megállunk a csodák sokasága mellett, mikor jóízűeket beszélgetünk a gazdákkal, akik, ha kiérdemeljük, meghívnak egy kóstolóra, majd a következőre. És közben magunkba szívjuk, nem, nemcsak a borocskát, hanem a hely örök harmóniáját is.
Induljunk, nézzünk körül a hegyen!
A Somlón nemcsak a szőlőtermelőknek nincs könnyű dolga, de a jégverésnek sem, hiszen három kápolna is védi a kemény munka gyümölcsét: északkeleten a Szent Márton, délkeleten a Szent Margit, míg délnyugaton a Szent Ilona áll őrt. Mi most a Szent Margit-kápolnától indulunk, ahol modern, tiszta nyilvános mosdó is van. A bazalt lépcsősor felé haladva egy szűk ösvényen emelkedünk egyre meredekebben felfelé. Úgy tíz perc után kiérünk az alsó plató rétjére, ahol régen még szőlőt műveltek. Néhány szívós szőlőhajtást mi is találtunk. Érdemes balkéznek (nyugatnak) elindulni, és a bazaltfennsík permén egy óvatos sétát tenni a fentről nagyszerű kilátást nyújtó bazaltorgonák, kőoszlopok tetejéről. Az óvatosság nem árt, de megéri, mert nemcsak az alattunk lévő mélység szédítő, de a látvány is!
Ha a virágokkal díszített kaszálón folytatva utunkat átkelünk, akkor egy rövid, meredek kaptató következik, s már a tetőn is állunk, szemben a fekete bazaltkövekből épült kilátóval.
Szép, tiszta időben nemcsak a Balaton vize csillan ide, de az Alpok határközeli csúcsai is integetnek. Az épület földszintjén hangulatos büfé csábít frissülése. A kilátó melletti parkos részen is meglehet pihenni a fák árnyékában faasztaloknál, vagy a perem felé sétálva fejet hajthatunk a hatalmas kereszt és Szent István szobra előtt.
Innen, szokatlan módon, a várhoz előbb le kell ereszkednünk. A Somló ötszáz éves gótikus vára, romja kevésbé ismert számunkra, nem játszott fontosabb szerepet a magyar történelemben. Talán, a most történő felújítása után? (Az építkezés miatt most csak kívülről fedezhető fel a rom, de így is megéri körbejárni.) Fekvése is egyedi, nem a tetőn van, hanem egy kinyúló, majd letörő hegyvállon áll romjaiban is büszkén, ahonnan pazar a kilátás Celldömölk, Pápa és Ajka felé is.
A vár alatti oldalban bukkanunk rá a Szent Márton-kápolnára, és a közelében lévő forrásra, amelyik a régi kútház közelében alább van. Szép tájképi együttest alkotnak a feszülettel és a szőlőkkel.
Innen az északi oldalon vezet tovább az utunk.
A nyugati oldalra kiérve takaros, vagy épp pénzesebb gazdára váró présházak bújnak meg mandula- és diófák alatt. A Séd-forrása útba esik, megér egy kis kitérőt, mert ez is jóízű. Ennek a „vízkeletnek” is alább szállt az eredési pontja.
A következő megálló és pihenőhely a Szent Ilona-kápolnánál van, melynek aranyozott tornya már messziről látható. Innen is pazar a kilátás, de most nyugat felé tekintünk: Vas megye a lábunk előtt.
Továbbra is kanyargós az utunk egészen a taposómalomig, ami egy országos ritkaság. Ez egy fából ácsolt szerkezet melynek „mókuskerekében” sétálva az ember 80 méter mélyről húzta fel a vödör vizet. A vízre nagy igény van a hegyen, de nem ezzel a módszerrel oldják meg.
Ez már a déli oldal, itt a legjobb adottságú dűlők sorakoznak.
A pár négyzetméternyi helyen bazaltorgonák között vagyunk, ahol csak az a kérdés, hogy a bejöveteli résen kikukkantva, vagy az ég felé ámulva csodáljuk a természet nyújtotta szépségeket.
Lassan zárul a kör. No, most már jöhetnek a pincék, a vincellérek, a borok és a jó ízű beszélgetések. Mert a Somlót nem csak lábbal, szemmel, szívvel kell bejárni, de meg is kell kóstolni! Minden kincsét be kell fogadni!
A leírtak felkeresése belefér egy napba, de a Somló megélésére, igazi befogadására több időt érdemes szánni. Remélem, a fentiek alapján hihető, hogy a Somló több mint egy tanúhegy, az életünkből oly hiányzó harmónia hordozója, tanúsítója.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
