Az Írott-kőtől Kőszegig

Az Országos Kéktúra is az első lépéssel kezdődik. Az enyém Kőszeg felett, az Írott-kő kilátójától indult. Ez a túra egyik látnivalókban leginkább bővelkedő szakasza, kedvcsinálónak kiváló: források, kilátók és pihenők is akadnak bőven.

Az Országos Kéktúra (OKT) nyugati végpontjától, az Írott-kő kilátójától négyesben vágtunk neki a kb. 15 kilométeres szakasznak. Mivel előtte felmásztunk a 883 méteres csúcsra, a túra lefelé folytatódott a magyar-osztrák határvonal mentén. Ezen a részen együtt halad a K és a Z jelzés. Jó két kilométer után értük el az első megállóhelyet, a Hörmann-forrást. Itt megtölthettük vizespalackjainkat. Ez a Kőszegi-hegység legmagasabban fekvő forrása, 713 méteren. Korábban Csarmas-kútnak hívták, mai nevét a 18. században kapta Hörmann Mihályról, Kőszeg várnagyáról. Hörmann 1620-ban titokban beengedte a várba a Bethlen Gábor oldalán küzdő felkelőket, amiért a bécsi erők bosszút álltak rajta. A legenda szerint a kútnál levő barlangba menekült, itt fogták el, majd elevenen megnyúzták. A két világháború között már vidámabb hely volt: turistaház is állt itt. Ennek a működése a második világháború után végleg ellehetetlenült, ma már falai sem állnak.

1 / 38

Miután ittunk a remek vízből, haladtunk tovább lefelé. Úgy három és fél kilométerrel később elértünk a következő pihenőhelyre, az ún. Stájer-házakhoz.

2 / 38

Amit illik tudni a Stájer-házakról

„Mária Terézia [...] 1769 december 22-én adott ki erdőrendtartást, melynek végrehajtása a szabad királyi városok számára kötelezően végrehajtandó parancsot jelentett. [...] Az 1770-től hatályba lépő rendtartás előírásait tehát be kellett tartani, de akkoriban még nem volt Magyarországon erdészképzés, így külhonból, jelesül a szomszédos Stájerországból szerződtetett két erdészt Kőszeg városa. Számukra építették fel 1770-től kezdődően az e helyütt álló erdészházakat, és alakítottak ki megélhetésük biztosítására illetményföldet. Megtelepedésük után a kőszegiek róluk nevezték el a helyet Stájer-házaknak (Stájeroknak, Stejereknek), amely elnevezés napjainkig is fennmaradt. A stájer erdészeket már kőszegiek követték, akik 1954-ig lakhattak e házakban. [...] Az erdőgazdaság 1996-ban a Stájer-házak nyugati épületében erdészeti múzeumot hozott létre, melyben részletesebb információ található a hely és az erdőgazdálkodás történetéről, valamint a Kőszegi-hegység élővilágáról. A keleti épületben 2002-ben erdészeti erdei iskola létesült, majd ezt egészítette ki a gazdasági épület helyén kialakított erdei szálló 2004-ben. A két erdészház között álló haranglábat az 1902-ben elhunyt Kayszrál Károly főerdőmester hagyatékából, végrendeletének megfelelően, a város állíttatta 1910-ben. Az eredeti harangot jelenleg Szombathelyen, a falumúzeumban őrzik, ezért a Szombathelyi Erdészeti Rt. új harangot öntetett, melyet új haranglábon helyezett el, s 2005 május 15-én került sor felszentelésére. A harang szava napjainkban az iskolacsengőt pótolja az erdei iskolai programban részt vevő tanulók számára.” (Részletek az erdészet tablójáról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)

Az erdészházak mellett, a rét sarkában forrás is található (egykor itatónak is használták, ezért két részre osztották egy elválasztó fallal): ha kifogyott a vized a Hörmann-forrás óta, akkor itt, a Ciklámen-forrás vizével újra megtöltheted a palackodat. Ide egyébként autóval is fel lehet jönni, s egy 1 napos piknikhez is remek helyszín lehet.

Utána az aszfaltúton mentünk tovább, majd a Z jelzést elhagyva letértünk az erdőbe. Kellemesen kanyargó úton értük el nemsokára azt a kereszteződést, ahol hat irányból futnak össze az utak: Kőszegről és a környék falvaiból erre vezetett a legrövidebb út a búcsújáró helyként ismert Rőtfalvára (Rattersdorf) - ennek egyik pihenőhelyén a zarándokok állították a vörösre festett keresztet. A mellette levő padoknál megállhatsz egy rövid pihenőre, felfrissítheted magad, és a kullancsokat se árt elriasztani néhány jól irányzott szprépisszentéssel.

3 / 38

A keresztúttól meglepően keveset kellett sétálnunk, és az Irány-hegy túloldalán már el is értük az írott-kőinél is magasabbra épített kilátótornyot az Óház-tetőn.

4 / 38

Az első várat a 12-13. század fordulóján építhették, első fennmaradt okleveles említése az 1242-es ostromáról tudósít. A 13. század végére már elvesztette hadi jelentőségét, Kőszeg várának felépülése után használaton kívül maradt. Előbb Óvárnak, majd csak Óháznak (Altes Haus) hívták. A 16. században már szellem járta helyként emlegették a romjait. A Magyar Turista Egyesület kőszegi szervezete 1896-ban emelt itt kilátót, amely 1917-ben összedőlt. Újjáépítésére több évtizedet kellett várni. Kőszeg város finanszírozásában 1996-ra, a millecentenáriumra készült el az új kilátótorony, amely ma is szabadon látogatható. Innen pazar a kilátás a városra, a fotók nem is adják vissza az elénk táruló térség valódi látványát.

5 / 38

A város látványától megrészegülve azt hittük, hogy most már mindjárt vissza is érünk a szállásunkra, pedig még akadt néhány látnivaló! Még egy kilométert se kellett menni, és a Stájer-házak után elhagyott Z jelzés újbóli becsatlakozását követően el is értük a Hét-forrást.

Amit illik tudni a Hét-forrásról

„A Hét-forrás a Rőtfalvi-völgyfőben található, tengerszint feletti magassága 424 m [...] A millennium tiszteletére, 1896-ban, a honfoglaló hét vezérről nevezték el az egyes kifolyásokat, amelyeket külön-külön elhelyezett tábla is jelöl. Helyénvaló lenne ezért azóta Hétvezér-forrásnak nevezni, s ezt gyakran meg is tesszük, de a hét megnevezés már a XVI. századi német névben is felbukkan (Siebenbrunnen), s a Kőszeg város erdejét ábrázoló, 1800-ban készült térképen is Sieben Brunn a forrás megírt neve. A Hét-forrás a Kőszegi-hegység északi oldalában fekszik, így bükkerdő öleli körbe, melynek kezelését a Szombathelyi Erdészeti Zrt. végzi, a hatályos erdőterv és a Kőszegi Tájvédelmi Körzet természetvédelmi előírásai alapján.” (Részletek az erdészet tablójáról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)

6 / 38

A forrásnál újra közel kerültünk az osztrák határhoz. Ezt jelzik azok a romos, kiürült épületek is, amelyeket a turistaút feletti domboldalban lassan visszavesz a természet: a rendszerváltás előtt a helyi határőrs használta ezeket. Innen továbbhaladva nagyon kellemes erdei úton sétálhattunk a Hercegi-erdőben, amíg el nem értük a Pintér-tetőt, 507 méterrel a tengerszint felett. (Már több mint 300 métert vesztettünk az Írott-kő óta!) E pontról valamikor nagyon szép kilátás nyílt, mára a fák kitakarják a látványt. 1898-ban még kilátó építését tervezték ide is, évek alatt össze is kalapoztak 3300 koronát, de 1914-ben kitört a világháború és az azt követő nyomor, így a Jurisics-kilátó sosem épült meg. Ezután újra lejteni kezdett az út, amíg el nem értük a kálváriatemplomot. A templom oldalában, a falon is végigfut egy kálváriás kőtáblasor, de az igazi kálvária csak ezután jön, a templom alatti meredek lejtőn.

7 / 38

Amit illik tudni a kálváriatemplomról

„1686-ban állítottak itt először keresztet Jézus halálának és feltámadásának emlékére, melyet 1726-ban ledöntött egy vihar, ezért Ráthy Györgyné adománya révén kőből építettek újat. 1727-ben deszkából ácsoltak Szent Sír-kápolnát, majd templomépítés céljából gyűjtésbe fogtak. [...] A helyi történet szerint 70000 téglát a hívek vittek fel, kettő darabonként, egymásra kereszt alakban fektetve. A követ helyben bányászták, vizet csapadékból fogtak fel a hatalmas árkokban. Az épületet 5 év alatt húzták fel, a berendezést esztendőkön keresztül egészítették ki különböző felajánlásokból. [...] Két nagyobb tűzeset rongálta az épületet, 1870-ben villámcsapás következtében a tetőzet sérült, 1947-ben gyújtogatás pusztította el barokk berendezését. Ezt a jáki temetőkápolnából pótolták, az új képek Molnár C. Pál alkotásai.” (Idézetek a templom előtti tablóról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)

Mivel fentről indultunk lefelé, a stációkon visszafelé nézhettük végig a szenvedéstörténetet, a temetéstől a keresztre feszítésen át az elítélésig. Miután leértünk, oldalt, a vastag téglafalazat ölelésében egy vasrácsos kapura lettünk figyelmesek. Ez a koronaőrző bunker bejárata.

8 / 38

Ezen a helyen őrizték a koronát 1945 március 18-a és 27-e között, 33 éves száműzetése előtt. Sajnos nem juthattunk be, mivel csak szombati napokon nyitják meg néhány órára. [Nyitvatartás 2015-ben: március 29 és október 24 között, szombatonként 13.00 - 17.00, a teljes árú belépő 2015-ben 300 forint. További infó, 15 főnél nagyobb csoportok bejelentkezése a (94) 563-120 telefonszámon.]

Ekkor már tényleg beértünk Kőszegre. Besétáltunk az óvárosi részig, ott még fotóztam egy kicsit, mielőtt visszatértem az előző posztban említett szállásomra. A város látnivalóinak jelentős része két tér, a Jurisics tér és a Fő tér köré szerveződik.

9 / 38

Ha nyitva van, bélyegeztessük be füzetünket a Postamúzeumban. Ha zárva a kapu, a Fő téren, az Írottkő Hotel recepcióján érdeklődjünk, ők is tudnak segíteni! A Fő tér végén álló templomot mindenképpen ajánlom, gyönyörű festésű belső terei miatt.

10 / 38

A két tér között a Jurisics-torony alatt sétálhatunk át, a tér felőli oldalon be is juthatunk a toronyba. Érdemes felmenni, szép onnan a tér és a város látványa, és 600 forintból meg is úszható (2015-ös áron). A várba én nem mentem be, csak körbesétáltam, így is érdekes volt bekukkantani abba a bástyába, amelyet Forintos Mátyás tűzmester védett meg a török aknászoktól az 1532-es nagy ostrom idején.