Az Istenek Ösvénye és más álomtúrák a Sorrentói-félszigeten
Sokan hallottunk már a Sorrentói-félszigetről, a híres Amalfi-partról. Ez a vidék leginkább a hangulatos kis városkáiról és gyönyörű tengerpartjáról ismert. A turisták többsége azonban nem is sejti, hogy a félszigetet rengeteg gyönyörű túraút szeli át.
Az igaz, hogy minden egyes kirándulás egy külön kaland, kihívás. Lássuk be, hogy Dél-Olaszországban nem nagy divat a túrázás, ezért nem fordítanak túl nagy figyelmet erre a szektorra. Így a kiindulópontokat gyakran nem egyszerű megtalálni vagy megközelíteni, az ösvények nincsenek jól kitáblázva, illetve az időjárás viszontagságai is gyakran közbe szólnak. Ám, ha ezekkel a nehézségekkel megküzdünk, akkor garantáltan felejthetetlen élményben lesz részünk.
Nyugalomban, csendben, a természetben gyönyörködve, a nagy nyüzsgéstől, a sok turistától elszakadva fedezhetjük fel ezt a vidéket.
A Lattari-hegység végigvonul az egész félszigeten, majd a Punta Campanella pontnál a vízbe bukik. Szinte bármilyen ösvényen indulunk el, a tenger csodálatos kék látványa végigkísér minket utunkon. A magasabb pontokról olykor mind a két öbölre (Nápolyi-öböl, Amalfi-part) ráláthatunk. A hegység karszteredetű, ezért rengeteg mészkőképződményt különleges, szabadtéri cseppköveket, kisebb barlangokat, csodálatos sziklaboltíveket, olykor átjárókat, patakokat fedezhetünk fel a kirándulásunk során.
Mindezt a gyönyörű mediterrán természet, a különböző virágok, fűszernövények, citrom és narancsfák teszik még színesebbé. A hegyekben gyakran előfordulhat, hogy öszvérekkel, kecskékkel is találkozunk. Vezetőik, pásztoraik úgy ismerik a terepet, mint senki más. Tőlük bátran kérhetünk segítséget, saját, ízes dialektusukban szívesen a jó útra terelnek bennünket. Érdemes igazán jól felkészülnünk vagy esetleg helyi túravezetővel elindulni, hiszen rengeteg kulturális értéket is őriz ez a vidék.
Az ókori görögök, akiknek sok provinciája volt itt a csizma déli részén, vagy a rómaiak, a szaracénok és sok más nép öröksége gazdagítja a környék hagyományait.
A mitológia, a különböző anekdoták és legendák teszik érdekessé a hely történetét. Úgy érzem, hogy mindezektől, válik páratlanná, varázslatossá ez a vidék. Az egyik leghíresebb túraút a sok közül, a Sentiero degli Dei, azaz az Istenek Ösvénye. Nem véletlenül kapta ezt a nevet. A mitológia szerint az istenek innen ereszkedtek alá, hogy megmentsék a szirének énekétől bajba jutott hajósokat, köztük Odüsszeuszt is. Ezért nem csoda, hogy a világ minden tájáról érkeznek ide túrázók.
Az ösvény szinte teljesen érintetlen maradt, ugyanis szeretnék megőrizni az eredeti formájában, ezért kevés helyen alakítottak ki korlátokat, lépcsőket. Nem árt óvatosnak lenni, a lábunk elé nézni. Még 2022. második felében volt szerencsém a Varga Jenő Természetbarát és Sportegyesület tagjait és Muzsik Vicát a „Nápoly imádók” bloggerét végigvezetni ezen az álomszép úton. Nem mindennapi látványban volt részünk. "Szó szerint" mintha a kék ég és a csillogó tengervíz között lebegtünk volna.
Sokféle irány, elágazás és kitérő létezik az ösvény végigjárására. Mi végül a klasszikus verziót választottuk, így Agerolából mentünk Nocelle felé. Kis csapatunk a városka főteréről indult, így a kertek mentén hamar eljutottunk az ösvény kiindulópontjához. Ezen a részen kicsit betekinthettünk a helyiek veteményeseibe, ráláthattunk a szépen gondozott, teraszos kertekre, ahol szőlőt, citromot, narancsot és sok más gyümölcsöt termesztenek évszázadok óta.
Utunkat folytatva, egy kőfalhoz értünk, ahol balra fordulva eljutottunk a híres "O cuol sepr" kúthoz. Itt tárult elénk először az "isteni" kilátás. Hosszan beláttuk az előttünk elterülő félszigetet. Innen tovább haladva kisebb erdőkön, mezőkön sétáltunk keresztül. Jobb oldalunkon gyakran magas sziklafalak meredtek az égnek, bal oldalunkon a lábunk alatt pedig a tenger csillogott.
Egy helyen leültünk megpihenni, ahol egy kissé romos állapotú piknikező asztal és pad fogadott bennünket. Itt megfigyelhettük a körülöttünk lévő vadvirágokat, fűszernövényeket, mint a rozmaring, vad rukola és édeskömény. Így magunkba szippanthattuk a finom mediterrán illatokat.
Utunk felénél arra lettünk figyelmesek, hogy valahonnan halk zene szól. A legmagasabb mészkő sziklafal lábánál két fiatal fuvolázott, Mozartot játszottak. Igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ebben a különleges "fogadtatásban" volt részünk. Innen szinte az egész Amalfi-partot beláttuk, Salernotól egészen Capri szigetéig. Lélegzetelállító volt a látvány és hozzá a klasszikus zene, számunkra felejthetetlenné tette ezeket a pillanatokat.
A kis zenés pihenő után újra nekivágtunk az ösvénynek. Itt több részen alacsonyabb sziklákban kialakult lépcsőket kellett megmásznunk. Ez a szakasz nagyobb fizikális megterhelést igényel. Olykor kisebb patakokon keltünk át. Majd szépen, lassan előbukkantak a fák közül Nocelle első házai jelezve, hogy túránk végéhez közeledünk. Ahogy a faluba beértünk, megálltunk egy finom helyi narancsból készített frissítőre. Innen leereszkedtünk a főtérre, a Santa Croce templomhoz, ahonnan pazar volt a kilátás Positanóra. A sok színes házikóval, a kiálló sziklákkal és a kéklő tengerrel meseszerű látványt nyújtottak kis csapatunknak.
Erről a térről lehet tovább lemenni 1700 lépcsőn át a tengerpartra. Mi végül a helyi kisbuszt választottuk, és azzal ereszkedtünk le Positano központjába. Majd egy kellemes fürdőzéssel tetőztük a kirándulásunkat. Ajánlom, hogy aki csak teheti látogasson el a Sorrentoi- félszigetre és lépjen az istenek nyomdokába valamelyik ösvényen!
Szöveg és fotó: Hernád Ildikó
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
