Az Országos Kéktúra legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros
Bizonyára sokan hallottak már az Tordai-hasadékról vagy a Békás-szorosról Erdélyben, de ha választ kéne adni arra, hogy melyik hazánk legnagyobb szurdoka, nem biztos, hogy mindenki tudná a megoldást. Ahhoz, hogy láthassuk ezt a fenséges csodát, a Bükk „árnyékában” elhelyezkedő Upponyi-hegységbe kell elzarándokolnunk.
Az Upponyi-hegység a Bükk északi szomszédságában helyezkedik el, ezért kevésbé közismert, mint délebbi „nagytestvére”. A terület pedig maga a megtestesült geológiai paradicsom! Az erdőkkel fedett, változatos domborzatú hegység magyarországi szinten is idősnek mondható kőzetféleségekből épül fel, amelyek üledékanyaga a földtörténeti paleozóikum (óidő) ordovícium és karbon időszakai között (450–300 millió éve) rakódott le.
Az őszi Upponyi-szoros az Eszkála-tetőről
Az eredetileg homokos, agyagos és meszes üledékek a földtörténet későbbi szakaszában a földkéreg mélyebb régióiba kerültek, s különböző mértékben metamorfizálódtak, azaz nagyobb nyomáson és hőmérsékleten átalakultak.
Az így létrejött metahomokkövek, agyagpalák, kovapalák és kristályos mészkövek építik fel az Upponyi-hegységet, amelyek több helyen előbukkannak a kéktúra útvonala mentén, többek között az Upponyi-szoros és a Lázbérci-víztároló térségében.
A Lázbérci-víztároló, az Upponyi-hegység, s háttérben a Bükk látképe a Kalica-tető melletti kereszttől
A szűkebb értelemben vett Upponyi-szorost az aljában folydogáló Csernely-patak bevágódása hozta létre az elmúlt pár millió évben, lépést tartva a mészkőrög lassú emelkedésével. A szurdokosodás folyamatát a mészkőben haladó törésvonalak is segítették. A helyenként 50 m mély szurdok a devon időszaki, a geológusok által Upponyi Mészkő Formációnak nevezett képződménybe vágódott bele, amely 400 millió éve rakódott le az itt hullámzó meleg, sekélytengeri lagúna vizében. Itt jegyeznénk meg, hogy az „itt” szó nem a mai földrajzi helyet jelöli, hanem azt a térséget, ahol a területet hordozó kőzetlemez éppen aktuálisan elhelyezkedett, több ezer km-re innen, valahol az Egyenlítő mentén. A szürkésfehér, vastagpados kifejlődésű üledékes kőzetben ne keressünk ősmaradványokat, hisz azokat a későbbi, kréta időszaki metamorfózis teljesen megsemmisítette.
A szurdokosodásnak, a szénsavas víz oldó munkájának, valamint a repedéseket tágító kifagyásos folyamatoknak köszönhetően a szurdok oldalaiban számos barlang jött létre, amelyek közül többen gazdag régészeti leletanyagot is találtak (például Sima-kői-barlang). Ha időnk engedi, érdemes kitérőket tennünk a szurdok északnyugati része felett őrt álló fakereszthez (Kalica-tető gerince), valamint a szemben vele magasodó Eszkála-tetőre is. A szép kilátások a szurdokra mindkét helyen kárpótolnak a szuszogtatókért.
Az Upponyi-szoros látképe a kereszt mellől (Kalica-tető), háttérben az Eszkála-tető
Az Országos Kéktúra útvonala az Upponyi-szoros után az 1967–1968 között létesített Lázbérci-víztároló nyugati partján halad, a környék kőzeteit paleozós bemutató geológiai feltárások mentén.
Forrás: akovekmeselnek.hu
A cikk először 2023 márciusában jelent meg.
A Szomolyai-kaptárkövek rejtelmei
2024.01.04.Bemutatjuk hazánk legtöbb – összesen 117 – fülkével rendelkező kaptárkőcsoportját.
→ Tovább
A biatorbágyi Nyakas-kő titkai
2023.11.29.A Pest megyei Biatorbágy városától délre, a Füzes-patak völgye fölé merész sziklaalakzatok emelkednek, amelyek a környező táj emblematikus elemei. A legnagyobb sziklamonstrum a Nyakas-kő névre hallgat.
→ Tovább
Bepillantás a Mátra „lelkivilágába”
2023.11.18.A Tarjánka-szurdok a természetjárók mellett a geológusoknak is kuriózumnak számít, ők ugyanis természetes földtani feltárások sorozatát tanulmányozhatják a helyen.
→ Tovább
