Ezen a szép vasárnapon Becskére autóztunk ötösben, egyelőre négy igazolófüzettel, mert Hanna még nem jogosult a pecsételésre. Mivel a helyközi közlekedés nem éppen egyszerű, dél körüli buszraszállást terveztünk, hogy Becskéről átzötyögjünk Kétbodonyba. Több család is velünk tartott, nagyon jó kis társaság jött össze!

2 / 10

Fotó: Nábrádi Judit

Felszálltunk a buszra, amiről a menetrend szerint át kellett volna szállni egy másik járatra, de a sofőr volt olyan kedves, megkérdezte, hova megyünk, és kiderült, ő lesz a következő járat is, csak közben Nógrádkövesden számot vált. Így ücsörögtünk egy fél órát a buszon, gyerekek és felnőttek is egyaránt csicseregtek, olyan volt, mintha osztálykiránduláson lettünk volna.

Kapcsolódó cikkek

Két Kéktúra a Balaton-felvidéken kilátóban alvással

Tovább

Piliscsabától Dorogig a Potyautasokkal

Tovább

Kétbodonyban nem pont a pecsétnél szálltunk le, így egy kis távon újrajártuk a múltkori túrát, mire elértük a pecsételőhelyet. Ami egy kocsmánál volt, itt legutóbb tavasszal jártunk a szülinapomon, és mivel egyikünk sem vezetett, még koccintottunk is akkor – a gyerekeket pesztrálva. Ezúttal a koccintás elmaradt, de amíg mi pecsételtünk, addig a gyerekek ugyanúgy tudtak hintázni, mászókázni a kocsma udvarán.

Nagyon vártuk már, hogy az erdőben legyünk, valahogy a messzi úticéloknál mindig megváltás az, amikor zöldbe ér az ember. Egyből egy jó kis kaptató következett, egy vízmosáson át vezetett az út felfelé, így a nagyobb gyerekek a víz által kimélyített, csúszós szélű félcsőben ugrabugráltak jobbra-balra. A domb tetején egy kilátópont volt a térkép szerint, így a nagy pikniket ide terveztük.

4 / 10

Fotó: Nábrádi Judit

Le is pakoltuk a piknikpokrócokat, előkerültek ételtermoszaink, és finom meleg lecsót fogyasztottunk az erdő közepén. Persze volt nálunk szendvics és sok-sok zöldség, gyümölcs is, mert mostanában olyanok a gyerekek – főleg a két fiú – mint a sáskák. Mindent felfalnak és állandóan éhesek.

Nem sokkal azután, hogy továbbmentünk, a nap is kisütött, igazi kellemes, őszi kirándulóidő lett. A sok kisiskolás, akik velünk tartottak, remekül játszottak az erdőben, fogócskáztak, fára másztak, megmásztak mindent, ami csak útba esett.

Akkora volt, amekkorát még életemben nem láttam, nagyobb, mint a fejünk! Itt nagyon lelkesek lettek a gyerekek, előkerültek a táskákban levő zacskók, és mindenki gombát kezdett gyűjteni. Barnus többször letért az útról, és betakarított még 3 óriás pöfeteget, de szedett őzlábgombát is, azzal is tele volt az erdő. Az egyik anyuka gévagombát szüretelt, így a túra végén megosztoztunk, több család, és jó sok gombával tértünk haza. Természetesen valamennyire ismerjük a gombákat, így mertük őket leszedni, de fogyasztás előtt megmutattuk szakértőnek, hogy biztosan ne a gombavacsora legyen az utolsó.

8 / 10

Fotó: Nábrádi Judit

A gombászás kitartott szinte Becskéig, jókedvűen telt az út. Hanna azért elfáradt kicsit a végére, de Gáborral kedélyesen beszélgetett, és végül ő is saját lábon gyalogolta le mind a 12 kilométert, ami egy négyévestől szép teljesítmény szerintem. Napnyugta környékén értünk Becskére, ahol az egyik túratárs apuka édesanyja megvendégelte a csapatot egy kis üdítőre és harapnivalóra, nagyon kedves volt tőle.

9 / 10

Fotó: Nábrádi Judit

Haza már sötétben autóztunk, de nagyon szép napunk volt, és a gyerekek izgatottan várták, mi készül majd a gombából. Vacsorára gombás tojásrántotta volt, éjjel megfőztem a másfél kilós pöfeteg felét gombapaprikásnak, hétfőn pedig rántott gomba volt a vacsora. 4 napig ettük a gombaételeket, megérte ennyit cipelni a termést (az utlsó 4 km-en végig a gyerekek vitték). Máskor is fogunk gyűjteni!