Pomáztól alig hat kilométerre található a Pilis legromantikusabb helyeinek egyike, a Holdvilág-árok. A Dobogókő felé vezető úton már számtalanszor elmentünk egyik kiindulópontja mellett, csakhogy Csobánka csúcsai minden alkalommal elterelték a figyelmünket. Kiskovácsi kórháza mellett parkolva gyalogosan könnyen elérhető a szurdok bejárata. Az autók számából ítélve sejthető, hogy nem mindenki jött beteglátogatóba.

1 / 20

A piros kereszt jelzést követve nem tévedhetünk el. Kellemes meglepetésként, egy becsületkasszával működő, önkiszolgáló büfé fogadja az erre járókat. A palacsinta mellett limonádé és egy termosznyi kávé a vendéglátó-asztalkán heverő választék. Tetszetős az ötlet, többen fogyasztanak is. Mi tovább siettünk, egérutat remélve az indulók sokasága előtt, mely később kiderült, hogy lehetetlen vállalkozás.

2 / 20

A patakmeder mentén vezető ösvény most könnyen járható volt, a csordogáló víz nem nehezítette érdemben az utat. Esőzések idején bizonyára jól jön a gázlókon átívelő fapallók és kövek segítsége, melyeken átbillegve elkerülhetjük, hogy a sárba merüljünk. Néhol csinos fahidak is könnyítik a járást. Első pihenőhelyünk lehetne akár a szépen foglalt Domini-forrás környezete is, melynek frissítő vize főleg nyáron jöhet jól.

3 / 20

A szurdok egyre szűkebbé válik, óriási kövek kísérik a kanyont. A tömegtől távolabbi, csendesebb szakaszokon igyekeztünk elmerülni az árok hangulatában. Egyes történeti források szerint egykor Attila városa, más feltételezések szerint Árpád fejedelem temetkezési helye. Első írásos említése alapján végzett kutatásokat a témában Sashegyi Sándor régész a múlt században. A kezdeti vizsgálatok folytatása révén előkerült újabb leletek igazolták a Holdvilág-árokbeli középkori település létét. A teóriák valóságalapját nem vonva kétségbe, a Pilis hazánk egyik legszakrálisabbnak tartott vidéke. A dobogókői szívcsakra jótékony sugárzásáról nem csak az ezotériában járatosak hallottak már.

4 / 20

Hamarosan hatalmas sziklafal szorítása zökkentett vissza minket a legendák világából. A felső szakaszon a hivatalosan jelölt turistaút kitér, a hegyoldalban folytatódik egy meredek lépcsővel. Nem érdemes kihagyni azonban a szurdok legizgalmasabb részét, ezért javasolt egy vargabetűt tenni. Ha a völgyben maradunk, akkor az ominózus Meteor-létra áll majd előttünk. A kőkatlan önmagában is számtalan érdekes látnivalót kínál, a koronázó létra a bátrabbaknak csak ajándék. A Remete-barlang főleg a gyerekek játszótere, de az elemlámpával érkező felnőtteknek is érdemes benéznie.

5 / 20

A létra mögötti vízesés sajnos csak időszakos, pedig a több méterről alázúduló víz, vagy annak befagyott verziója télen csodálatos lehet. A száraz idő a szurdok bejárását megkönnyítette ugyan, de a páratlan kaszkád látványa elmaradt. A függőlegesen emelkedő vaslétra biztonságosságáról a sorban álló gyerekeknek valószínűleg kétsége sem volt, csak nekem remegett meg a lábam, amikor a mögöttem mászók miatt esélyem sem maradt visszafordulni. Megizzadva ugyan, de abszolváltam a nehezebb utat. Megkönnyebbülve másztam át azon a hatalmas kövön, amit a természet még nehezítésképpen az utunkba görgetett. Az utolsó fahíd rávezet a balról kerülő piros keresztre, ahol egy kis szusszanás után már a jelzett úton folytathatjuk tovább a kirándulást.

6 / 20

Magunk mögött hagyva a legnehezebbnek vélt szakaszt, feleleveníthetjük az árokhoz kötődő rémtörténeteket. A nyolcvanas években a megáradt patak egy egész iskolás csoportot és egy fahidat sodort el, amit azóta sem pótoltak. 1999-ben az idős bükkös egy részét pusztította el az ár. Ha valakinek nem volt még elég az izgalmakból, akkor az kerülgesse csak tovább az árok sziklaköveit, később az út úgyis becsatlakozik a jelzettbe. A három ággal induló Holdvilág-árok legjelentősebbikén, a Karolina-árkon haladtunk tovább. Izzasztó emelkedő vezet a Pörgelóci-hegyre, ahonnan a Lajos-forrás irányába is elindulhatunk.

7 / 20

Mi délkeletnek vettük az irányt, a Csikóvárak felé kanyarodtunk, mely nevét a 15. században élt Chyko nemzetségről kapta. Az 556 méteres Nagy-Csikóvár kaptatója hab volt a tortán. A zöld háromszög mentén vezető út kissé egyhangúnak bizonyult, annak ellenére, hogy közben két csúcsot (Nagy-Csikóvár, Kis-Csikóvár) és a köztük lévő nyerget is érintettük.

8 / 20

A Holdvilág-árok nyüzsgése csendre váltott, maradt a monoton erdei menetelés, azzal a gondolattal a fejemben, hogy miért is jöttünk erre? A Csikóvárak tetején csak sejteni lehet a panorámát, a várva várt kilátás sehol sem tárult elénk. Egyetlen - tévedésből megközelített - vadászles fatornya kínált csak lehetőséget arra, hogy szélesebben kémleljük a látóhatárt. Az egykori földvár maradványait kőrakás jelzi. Már majdnem a lejtő alján jártunk, amikor némi alamizsnaként felvillantott egy szeletkét a szemközti ormaiból is a Pilis. Mire az újabb útelágazáshoz értünk, már kivertem a fejemből a negatív gondolatokat, és elkezdtem élvezni az őszi erdő szépségét. Még boldogabbak lehettünk volna, ha rálelünk arra a jelzetlen szakaszra, mely a zöld körön vezet egy sziklaszirtig, ahonnan állítólag belátni egész Pomázt. Utunk utolsó állomásaként maradt a Gyopár-forrás, de mivel azon is fürtökben lógtak a kirándulók, tovább siettünk.

A volt csikóváraljai turistaház és parkoló jelezte a kirándulás végét, ahonnan már csak „toronyiránt” vágtunk át a kórház mellett parkoló autónkig.

9 / 20

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!