Talán kicsit meglepő, hogy blogom írását pont az év legfontosabb versenye előtt kezdem, de ennek több oka is van. Egyrészt időhiány, másrészt publikálási nehézségek. Mostanra azonban minden akadály elhárult, így lehetőségem lesz megosztani az érdeklődőkkel egy komplett terepfutó szezon felépítését annak minden kudarcával és szépségével egyetemben. Ennek a szezonnak a csúcsa ez a UTMB nevű verseny, ami gyakorlatilag e hét péntek este rajtol. Így most ennek a felkészülésnek a legvégébe pillantunk bele. Bízok benne, hogy érdekes lesz látni, hogyan készül a világ élmezőnye ezekre a fantasztikus megméretetésekre. Emellett úgy gondolom, hogy a kitartó érdeklődők sem fognak semmiről lemaradni, ugyanis a teljes felkészülés kissé unalmasnak tűnő, néha valóban kissé monoton elő részleteit a verseny után ismertetem majd.
Hogy mi kell egy UTMB teljesítéséhez?

Sok-sok terepen lefutott kilométer, nagy elszántság és talán még nagyobb alázat a természet felé.
Az én esetemben az alapot, az idén terepen lefutott közel 5 ezer kilométer adja. E mellé társul 600 verseny kilométer 8 versenyből. De most csak az utolsó heteket nézzük.
Ilyenkor a lehető legtöbb alpesi kilométert futom. Alpok, Magas Tátra, mindenütt sok sok kilométer és nagy szintkülönbségek. A végére már eljutok arra a szintre, hogy ha lecsukom a szemem, köves alpesi ösvények kanyarjait látom magam előtt. Mámorító, de fárasztó érzés. Az alpesi terepfutás kimagasló figyelmet igényel. Elég egy pillanat bambulás és máris a kövek közé ékelődve találjuk magunkat... Az alpesi ciklus után másfél hét itthon a regenerálódásé és a feltöltődésé. Igaz, ilyenkor is teljesítek 150 majd 110 kilométert egy héten. Ez már nem olyan sok, én ennél tudok jól regenerálódni. Persze nagyon fontos a megfelelő táplálkozás. Sok gyümölcs, zöldség, sok folyadék, kiegyensúlyozott józan életvitel. Ebben az időszakban csökken a versenysúlyom az ideális mértékre.
Ahogy regenerálódok és pihenek úgy nő az erőm és az elszántságom. Az önbizalom megerősítésének napjai ezek. Minden összeáll, minden a helyére kerül bennem. Főleg a belső harmóniára figyelek, mert ezek a hosszú versenyek a elsősorban a belső erők harcai. A fizikum csak egy keret hozzá. Persze bennem is vannak félelmek. Félelmek a kudarctól, hogy majd nem bírom, nem futok majd jól. De a félelem a jövőből származik. Csak onnan jöhet. A jövő viszont a kezünkben van, mert a cselekedeteink, tetteink rajzolják meg a valóságot. Így a félelmünk visszaszorul, elmúlik.
Futásunkat pedig a félelem gátja nélkül teljesíthetjük. Felkészülésemnek ezek a legfontosabb elemei. Rend és harmónia a lélekben, erő és szolgálat a fizikumban.
Az apróbb részek, minta magasság hatásai, vagy az edzések intenzitása kérdéseit később fogom majd taglalni.
Holnap repülőre ülök, és kedd este még részt veszek egy az esélyes versenyzők részére tartott fogadáson. Ez egy remek alkalom arra, hogy a "vetélytársak" pohár és tányér terén is megvívjanak egymással. Majd szerdától indul a rajtszámfelvétel és fokozódik a már amúgy is forrósodó hangulat.
Következő bejelentkezésem Chamonixból lesz majd, ahonnan megmutatjuk hogy milyen is ez a forrósodó hangulat...
Addig is terepre fel!