Babia Góra, a Tátra árnyékában
Lengyelország 23 nemzeti parkja közül a Tátrai Nemzeti Park mellett a magyarok körében nehezen rúg labdába bármely tájegység. Szintén Kis-Lengyelország területén, Zakopanétól csak pár kilométerre találjuk a kevésbé ismert Babia Góra Nemzeti Parkot, mely ha adottságaival nem is, szépségével biztosan vetekedhet a Tátráéval.
Lengyelország déli részén, Zakopánétól nyugatra, a szlovák határ mentén találjuk az ország egyik legkisebb nemzeti parkját. Babia Góra masszívuma a maga 1725 méterével a Nyugati-Kárpátokban a Beszkidek legmagasabb csúcsa. Természetesen a Tátra mellett magasságát és népszerűségét tekintve csak második lehet, de a lengyelek körében így is közkedvelt kirándulóhely. Nevének jelentése Öreganyó-hegy, de a monda szerint Boszorkány-hegynek is hívják, mert a gorál hiedelmek szerint csúcsi fennsíkján lovagoltak seprűnyélen a boszorkányok.
Első írásos említése a 15. századból való, de a róla szóló legtöbb információ csak két századdal későbbi. A jelenlegi határon fekvő vármegyék lengyelek lakta települései az I. világháborút követően kerültek Lengyelországhoz. A szemközti 1396 méteres Polica csúcs pedig a történelmi Magyarország legészakibb pontja volt. A lengyel nemzeti parkok közül 1976-ban a Babia Góra Nemzeti Park került fel elsőként az Unesco Bioszféra-rezervátumok listájára, melyről későbbi lekerülése után 2001-ben ismét felvették.
A nemzeti park igazgatósági épülete a hegység északi lábánál, Zawoja község erdőterületén épült fel. Nehezebb megközelíthetősége miatt a magyar turisták körében nem vált túl ismertté, de a lengyelek már az 1800-as évektől előszeretettel látogatják. A Wadowicéban született Karol Wojtyla fiatalként is sokszor túrázott a Babia Góra lejtőin, és fizikai munkásként még a környékbeli útépítésben is részt vett. II. János Pál pápa emléke több ponton is tetten érhető, mind a Krowiarki-nyeregben, mind a csúcson emléktáblán olvasható neve.
A hegységet átszelő turistautak vonalvezetése és száma nem túl bonyolult és sok, éppen elég ahhoz, hogy a legfontosabb látnivalók könnyedén bejárhatóak. A legtöbben a Krowiarki (Lipnicka)-nyereg felől indulnak. Az itt lévő parkolóban pár złotyiért egész napra biztos helyen tudhatjuk az autónkat. A határon magasodó csúcs, melyet más néven Diablaknak neveznek, mindkét ország felől megközelíthető.
Ha látványos, panorámagazdag útvonalat szeretnénk, akkor a piros sávot válasszuk. Az útjelző táblákon helyi szokás szerint nem kilométerben, hanem órában adják meg az adott távolságot. Az első jelzések alapján, a Sokolica, avagy Sólyom-szikla (1367 m) egy óra alatt érhető el. A középhegységekre jellemző tengerszint feletti magasságzóna ellenére igazi tátrai hangulat uralkodik már a kaptató elején.
A colos örökzöld fenyőfák között nagy kőtömbökön, lépcsőzve emelkedhetünk felfelé. Lombhullató erdő ezen az oldalon nincs, így az ősz derekán járva sem taposhatjuk az avart. Útközben a kilátás szegényes, viszont a fáradó combizmaink jelzik az erőteljes emelkedést. Ha kiszámoljuk a nyereg és a Sokolica szintkülönbségét, akkor hamar rájövünk, hogy az első óra nehézségét a kb. 350 méter magasságkülönbség adja.
Fáradozásunk jutalma az első sziklakiszögellés panorámája. Őszintén szólva ettől ugyan nem estünk hasra, mert a Tátrára jellemző kétezres magaslatok helyett kellemesen hullámzó erdőhatár és az előttünk magasodó Babia Góra tömbje látható. A kaptató erőssége miatt akkor is érdemes pár percet szusszanni, ha a kilátás nem is tátrai. A következő etap csak kevésbé szelídül, viszont a hatalmas fákat törpefenyők váltják, lehetővé téve, hogy most már ne csak a célt lássuk, hanem magunk mögé pillantva a panoráma is szélesedjen.
1521 méteren a Kepa-csúcs hozta meg az igazi rácsodálkozást. A kilátás iránya is kissé megváltozott, délkelet felől megjelent a tekintélyt parancsoló tátrai vonulat, melytől teljesen felvidultunk. A korláttal védett pihenőplacc alkalmas hely egy kis ejtőzésre, de a látványtól megtáltosodva tovább emelkedtünk. Ösvényünk egyre „lankásabbá” vált, ráadásul egyre többször élvezhettünk mindkét oldalra szélesedő látóhatárt. A gerincvándorlás egyre izgalmasabb lett, miközben észrevétlenül kopárabb, sziklás terepen haladtunk. Minden egyes előttünk magasodó púpnál azt reméltük, hogy az a cél, de ezt legalább öt alkalommal éltük át a teljes érkezésig. A Gówniak magasságtáblája adott egy kis útmutatást, de az utolsó méterek így is türelmetlenül teltek.
A Babia Góra sziklás, köves fennsíkja már tele volt pihenő turistákkal, de ez mit sem rontott a csúcshangulat élvezeti értékén. A magasságjelző táblán kívül a kirándulók által terméskőből épített szélfogó fal a legszembetűnőbb. Természetesen a Lengyel-Tátra csipkés magaslata überel minden egyéb látnivalót, de azért szakítsunk időt az épített obeliszkek értelmezésére is.
A fennsík keleti oldalán áll II. János Pál pápa látogatásának emléke, az egykori egyházfő képmásával. Ellenkező oldalon pedig József nádor 1806-os túrájára emlékezik egy olvashatatlan feliratú kőoszlop.
Miután a látvánnyal és némi elemózsiával feltöltődtünk, érdemes a visszafelé vezető útra koncentrálni. Mi az úgynevezett Akadémikus utat választottuk, mely egyszerűbben a sárga sávot jelenti. Erről az ereszkedőről is elmondható, hogy alig másfél kilométeren legalább 500 méter szintkülönbséget tesz meg, mely a meredekségén egyértelműen kitűnik. Kezdetben északnyugat felé a csúcs letörésén szerpentinezik, majd a sziklák között láncok, létrák segítségével ereszkedik. A magyar hegyi viszonyokon (kivéve Rám-szakadék) edződött turistáknak ez kissé szokatlan kihívás, de némi ügyességgel gond nélkül teljesíthető.
A vonalvezetésében barátságos, szintben haladó kék (Górny Plaj) útvonal lehetőséget ad élményeink összerendezéséhez. A sudár fenyőfák övezte sétány sima felülete a mögöttünk álló útvonaltól eltérően alkalmas akár babakocsis sétára is. Amikor már teljesen belefeledkezünk a monoton bandukolásba, akkor a Mokry Stawek tavacska szolgáltat még egy kis búcsúzó látnivalót. A parkolóba érve az autók száma már csökkent, de így is egyértelmű, hogy a Babia Góra népszerűsége tátrai.
Ha ti is szeretnétek megosztani az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival, küldjétek be az írásotokat a szerkesztoseg@turistamagazin.hu-ra!
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
