Bájos, retró és szeretnivaló: Zirctől Vinyéig a Bakonyvasúton
Régóta tervezgettük, hogy felkeressük a Bakony egyik gyöngyszemét, a Cuha patak szurdokvölgyét. Számítottunk rá, hogy a hatalmas sziklafalak közt kanyargó patakmeder látnivalói lenyűgözőek lesznek, arra viszont álmunkban sem gondoltunk, hogy legszebb élményeinket a gyermekkorunk vasútjait felidéző, retró hangulatú vonatozásnak köszönhetjük majd.
Nevéhez méltón gördül be a MÁV évtizedek óta hűségesen dolgozó, kiszolgált, dízelmozdonya a zirci vasútállomásra. A Csörgő becenévre hallgató lokomotív mögött somfordáló kopottas kék vagonok ablakaiból kíváncsi tekintetek figyelik az újonnan felszállókat. Ködös novemberi vasárnap délelőtt van, mégis alig találni üres helyet a vörösben pompázó, bőrkárpitos üléseken.
Élményvasutazás a Cuha patak völgyében
Halk döccenéssel indulva vágunk neki a bakonyi erdők rengetegében kanyargó, híres nevezetes Cuha-völgynek. A halkan zakatoló vonaton kirándulók duruzsolása hallatszik, az ablakok mentén szaladó sűrű rengeteg egyre közelebb és közelebb jön, zárnak a hegyek, szűkül a völgy, a csörgő-csattogó kis szerelvényt egyre inkább magába fogadja a téli álomra készülő bakonyi táj. Olybá tűnik az egész, mintha egy álomba csöppentünk volna röpke tíz perc leforgása alatt.
Ezt az érzést fokozta a végletekig, az utunkba eső egyetlen kis megálló évtizedekkel ezelőtti hangulatot árasztó miliője. A téglából épült házikó sárga falaival, büféjével, turistatérképpel, virágágyásokkal, díszes, ujjnyi vastag ablakrácsokkal hamisítatlanul hozta a nyolcvanas éveket. A kis épület homlokzatáról kopott fénycsövekből kirakva a „Porva-Csesznek” felirat kukucskált ránk kíváncsian a vonat ablakán keresztül. Egy filmforgatás díszlete ez csupán, vagy maga a valóság, bizony nem volt könnyű eldönteni.
A Porvától Vinyéig tartó csodaszép, hegyvidéki szakaszon háromszor is elsötétült körülöttünk a világ, de ez már nem az áhítatnak, sokkal inkább a remek mérnöki munkával kialakított vasúti alagutaknak volt köszönhető. A jó öreg Csörgő itt már magasan a patakmeder felett, töltéseken, alagutakon, hidakon és viaduktokon haladva küzdötte le a Cuha patak függőlegesen leszakadó sziklafalak által övezett, ide-oda kanyargó medrének magashegységeket idéző terepviszonyait. Az élményvonatozás Zirctől Vinyéig alig húsz percig tartott, mégis, ha itt véget ért volna a kirándulás, már akkor is azt mondhattuk volna, hogy megérte elindulni. A visszaút azonban még hátra volt, várt ránk a Cuha-völgy, immár gyalogosan!
A vadregényes Cuha-szurdokban
A „Vinye pont hu” elnevezésű kis büfé ikonikus pontja az aprócska bakonyi településnek, gyakori kiindulópontja a Magas-Bakony felé szervezett túráknak. A meglepően jó kávé, forralt bor és székely kézműves csoki mellé a körülöttünk sertepertélő aranyos négylábúak is szorosan hozzátartoznak. Van itt borzas fehér puli, tarkabarka macskák, és még borzasabb szőrű fekete puli is, ízlés szerint lehet választani, melyiket simogatjuk meg. Megdögönyöztük a cicákat, megsimiztük a kutyákat, és már indultunk is.
A büfétől nem messze egy igazi kuriózum vár a kirándulók ölelésére. Nem vicc, a 450–500 év körüli öreg tölgyfa előtt felállított kis tábla felirata szerint a fél évezredet megélt matuzsálem kéri, hogy mindenféle fizikai és lelki eredetű szeméttel tartózkodjék mindenki minél távolabb tőle, ellenben nagyon szereti az érintést és az ölelést, cserébe örömöt és békét nyújt az alatta megnyugvást keresőknek. Kedves és aranyos körítés egy védett, matuzsálemi korú fa bemutatásához annyi bizonyos.
Pár perces kényelmes sétával hamar elérjük a legendás Cuha patak szurdokvölgyét. Mindjárt az elején egy esküvői fotózásba botlunk, mi tagadás, a fotók hátteréül szolgáló pazar természeti környezeten nem fog múlni a mosolygós, fiatal pár boldogsága.
A Porva-Csesznek vasúti megállóig tartó alig öt kilométeres szakaszt több mint két óra alatt tettük meg, lépésről lépésre álltunk meg fotózgatni, nézelődni. Útközben fotóztunk csodaszép erdőket, gyönyörű, susogóan selymes, avar borította erdei utakat, viaduktot, alagutakat, gyönyörű tájakat, pazar színeket, de kattinthattunk volna több száz fotót, akkor sem tudnánk visszaadni azt az élményt, melyet a Cuha patak völgye adott ezen a sejtelmesen ködös, mesebeli őszi napon.
A megállóhoz közeledve slusszpoénként egy megfaragott törzsű, kidőlt fára lettünk figyelmesek. Hódok! Sajnos a kis állatok nem mutatták meg magukat, de különös élmény volt az erdő kis fanyűvő munkásainak friss nyomait látni élőben, itt a Cuha patak medrében.
Kakasnyalókás nosztalgiavonatozás a Bakony fővárosáig
Jó hangulatban érkeztünk meg a vonat ablakából már látott, mesék világát idéző, romantikus kis erdei megállóhoz. Az aprócska vasútállomás nyitva tartó büféjének kínálata mintha direkt rájátszana a 80-as éveket idéző életérzésre.
A vonat érkezéséig volt még egy kis időnk, és megnéztük a szomszédos helyiségben kialakított, igényes és informatív vasúttörténeti kiállítást, amely a Cuha-völgyében is kanyargó 11-es számú Veszprém–Győr-vasútvonal, azaz a Bakonyvasút hányatott sorsát hivatott bemutatni.
Hihetetlen hogy az ország talán legszebb vasútvonalát hányszor próbálták már meg bezáratni „fentről”, mely törekvéseket szerencsére a „lentről” szerveződő civil összefogás erejével eddig még mindig sikerült megakadályozni. A vonalért tevékenyen aggódó és tenni is akaró Bakonyvasút Szövetség munkája előtt le a kalappal, és hálás köszönet illeti őket azért, hogy ez a csodálatos és nagyszerű vasútvonal máig aktívan üzemel a Bakony szívében, a kirándulók nagy örömére.
A kellemes erdei séta után a kakasnyalókákat majszolgatva még jobban élveztük a vonatozást Porva-Csesznektől a Bakony fővárosáig, Zircig. A lelkesedést jól mutatja, hogy komolyan felmerült az igény még egy kör vasutazásra, de abban maradtunk, hogy majd legközelebb. A jól sikerült kirándulás záróakkordjaként öröm volt látni, hogy Zircen egy komplett iskolás csoport készült felszállni az amúgy is már félig megtelt kis szerelvényre.
Akár ez is lehetne egy jelzés a döntéshozók felé: fel sem szabadna merülnie annak, hogy ezt a gyönyörű vasútvonalat valaha is megszüntessék, sokkal inkább fejleszteni, modernizálni kellene, mert megérdemli, van múltja, van jelene, és jövője is lesz, ha törődnek vele, és nem hagyják elkallódni elődeink pazarul megalkotott épített örökségét.
A cikk először 2021 novemberében jelent meg.
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
