Kalkulációink szerint ugyanis így pont odaérkezünk Brennbergbányára, ahol tízig lehetett rajtolni a SopronTrailen. Na jó, kicsit csaltunk is: a hivatalos nyolcas időpont előtt jó fél órával korábban megérkeztünk, és hamarosan el is indulhattunk.

1 / 15

Városi szakasz, aszfalt, polgári házak és miliő. Hamar elérjük az első ellenőrző pontot, a Zenepavilont. Innen aztán már kék háromszög: fel a Károly-magaslatra. Jó párszor bejártam már, csak mindig fordítva, lefelé. Hát, így egy kicsit más. A szépsége azonban hasonló, a reggeli, délelőtti napsütés pedig még varázslatosabbá teszi az egyébként novemberi Lővérek 40 TT-ről ismert útvonalat.

2 / 15

Kilátó- és pihenőhely jön, aztán a Dalos-kő. Megcsodáljuk a Fertő-tó víztükrét, készítek pár fotót, és mehetünk tovább. Mellőzzük a TV-tornyot, majd keresztezzük a sípályát immár másodszor is, most már visszafelé, északnak.

3 / 15

4 / 15

Még egy kevés emelkedő, és felbukkan a Károly-kilátó jellegzetes tornya, tövében a pontőrökkel, ez a 2. EP. Kedves kislány adja a szép pecsétet, gondosan ügyel a szép nyomatra, anyja büszkén mosolyog. Említették a rajtban, hogy ellátás is lesz itt, de hozzátették, hogy majd csak kilenctől. Ezt nyilván bevállaltuk (kilencre majdhogynem a célban szeretnénk lenni), így mehettünk is tovább.

5 / 15

Játszótér sok-sok játékkal, és a Kőhalmy Vadászati Múzeum nagyon szép épülete. Ereszkedünk a rövid aszfaltos szakaszon. Aztán a parkolóban, a pavilonnál meglepetés: hát mégiscsak ideértek a frissítőt kínálók. Igaz, első vendégek vagyunk, de hamar zsír kerül a kenyérre, hagymát, csalamádét tesznek elénk, és vizet töltenek.

6 / 15

Zöld sáv, sokáig. És lejtő, szintén sokáig, majdhogynem a városig. Igen jól futható, kicsit meghúzzuk hát a tempót, bár az már jól látszik, hogy nem lesz gondunk az idővel. Nagyon szép szakasz ez is, élmény haladni lefelé a hatalmas fák és hívogató tisztások között. A jelölés - mint az egész túrán - több, mint remek, kifogástalan. Minden kereszteződést, letérést fehér nyilak és vonalak jelölnek, sőt, azt is, ha nem kell letérni. Ilyenkor „lezárják” a kis keresztutakat, nehogy valaki esetleg betévedjen oda.

7 / 15

Balról felbukkan a Deák-kút, piknikre készülő vidám fiatal társasággal. Vizünk van még, időt sem akarunk vesztegetni, így hát folytatjuk utunkat. Igen hamar itt a Lővér körút. Átmegyünk a túloldalra, de még mindig fák között, ösvényeken. És meglátjuk a Sörházdombi kilátót: nem nehéz, merthogy igencsak magas építmény. A körülötte felnőtt, szép szál fák ezt indokolttá is teszik, szerencsére nem azokat bántották.

8 / 15

9 / 15

Jókedélyű pontőr a tövében, megismerem tavalyról, biztat, hogy érdemes ám bevállalni a négy emeletet. Lacit már előre felkészítettem erre, egy pillanatig sem kérdéses, hogy szeretnénk felmenni. És hát mennyire megéri! Körkilátás, lenyűgöző panoráma, bármerre is nézünk. Visszapörgetem az imént bejárt utakat a fejemben, miközben nézem, keresem a tekintetemmel odalent. De jó! A hátralévő szakaszt még könnyebb megfigyelni. Igen kevés maradt, neki is rugaszkodunk. Innen már aszfalt jön, végig, újra a jellegzetesen soproni, barátságos környék. Elmegyünk a Szent Margit-templom mellett, majd megcsodálhatjuk a plébánia míves kapuját is.

10 / 15

A suli előtt elkanyarodunk, és máris itt a söröző, lehet leállítani az órát. Több mint kilencven fotóval, három megállással, beszélgetésekkel és frissítéssel, kilátókkal együtt sem kellett másfél óra a 7,3 km távhoz. A kapott italbónt beváltjuk, miközben - az utolsó pillanatban - megérkeznek az ügyes kezű rendezők, akik a kitűzőket készítik. Így hát szinte még meleg, amit kapunk, frissiben, nekünk készült. Pecsételés több helyre is, aztán (a még javában a túrára érkezők között) szedelőzködünk, megköszönünk és elköszönünk: jöhet Brennbergbánya!

11 / 15

12 / 15

Képek és szöveg: Gombos Kálmán

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!