A szurdok szó hallatán legtöbb olvasónknak általában egy meredek falú, gigászi méretű, vakítóan fehér mészkövekből álló „hasadék” jut az eszébe (pl. Tordai-hasadék, Túri-hasadék, Szádelői-völgy, Upponyi-szoros). Vannak azonban ez utóbbiaknál kisebb méretűek, rövidebbek, melyek kőzetanyaga is igen változatos lehet (pl. homokkő, bazalt, andezittufa). Az előzőekből következik, hogy ezek ismertségi foka is jóval elmarad nagyobb „testvéreik” mögött. Egy ilyen kevésbé felkapott és járt, de annál látványosabb szurdok a Magas- és a Déli-Mátra kistájak peremén húzódó vadregényes Tarjánka-szurdok is, amely a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (Mátrai Tájvédelmi Körzet) egyik féltve őrzött földtudományi/geoturisztikai értéke. Mindez nem csak a földtani, hanem a védett botanikai és zoológiai értékei miatt is, hisz a közel észak–déli irányultságú völgy fontos ökológiai folyosó.

1 / 3

Fotó: Veres Zsolt

A Domoszló községtől északnyugatra húzódó Tarjánka-szurdok geológiai szemmel nézve nem más, mint természetes földtani feltárások sorozata, amelyek a Mátrát felépítő vulkanikus kőzetek „lelkivilágába” nyújtanak betekintést. A Mátra fő tömege a földtörténeti miocén kor közepén, az ún. bádeni korszakban épült fel, kb. 16–15 millió évvel ezelőtt. A vulkáni „anyagszolgáltató” kitörési központ az innen légvonalban pár kilométerre található Első-hegy–Közép-hegy térségében volt. A hatalmas rétegvulkán andezites jellegű kőzetféleségeket produkált, amelyek között vannak a „csendesebb” vulkáni működést képviselő lávakőzetek éppúgy, mint robbanásos jellegű vulkáni törmelékesek (idegen kifejezéssel piroklasztikusok, pl. andezittufa). Ezen kőzetproduktumok váltakozása építi fel a Mátra fő tömegét, amelyek vastagsága helyenként a több ezer métert is elérheti. A Mátra rétegvulkáni szerkezetét felépítő kőzeteket olyan helyeken tanulmányozhatjuk, ahol például kőbányák vagy vízfolyások megnyitották azokat a kíváncsi emberi szem számára.

Ezek között találunk keményebb és tömörebb andezites lávakőzeteket, különféle szemcseméretű piroklasztikus kőzeteket (pl. durva és finom tufa; összesült, salakos lapillis tufa; agglomerátum; durvább, nagyobb szögletes blokkokból álló kaotikus összlet; hialoklasztit, azaz víz alatti kitörések üveges, törmelékes anyaga) is. Az árnyas és hűs, kb. 4–5 m szűk, meredek falú hasadékban barangolva a különféle vulkanikus kőzetek nyitott tankönyvként mesélnek a Mátrát létrehozó vulkáni működés lefolyásáról. A szurdok elején feltáruló tufás rétegeken kiválóan tanulmányozható az a 8–10°-os délies kibillenés is, amely a hegységet érte a vulkanizmus után, kb. 13 millió évvel ezelőtt.

2 / 3

Fotó: Veres Zsolt

A földtani képződményeket gyakran a vulkánossággal egyidejűleg vagy azt követően átalakító hatások is érték: a kőzetek vörös elszíneződése a repedések mentén feltörő forró gőzök oxidáló hatásának terméke. A völgyben sétálva barlangszerű üregekkel, ún. nemkarsztos barlangokkal is találkozhatunk, amelyek közül a 7,5 m széles, 3 m mély és 1 m magas Görgeteges-eresz a legnagyobb, amelyet a Tarjánka-patak oldalazó eróziója hozott létre.

További szakmai érdekességek a szurdokban az ún. „szemeskövek”: a forró andezites láva hűlése kintről befelé történt, amely során a kőzet egy hagymahéjszerű szerkezetet vett fel. A későbbi mállási folyamatok hatására a kőzet „burkai” kintről befelé hántolódnak le, amely egy gömbhéjas kinézetet kölcsönöz a szurdok falaiban ülő „kőgombócoknak”. A „szemesköveken” kívül a Tarjánka-szurdok falaiban szépen megfigyelhetjük a növényi gyökerek kőzetrepesztő hatását is, amely a fizikai mállás (aprózódás) egy fajtája. A szurdok déli kijáratánál lévő felhagyott kőfejtőben a tömör, kemény, kissé hólyagos andezit-lávakőzetet fejtették annak idején.

3 / 3

Fotó: Veres Zsolt

A csodálatos természeti jelenség, a Tarjánka-szurdok a fokozott balesetveszély (kőpergés) és a védettség miatt csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetésével látogatható, amiről ide kattintva lehet többet megtudni.

Forrás: www.akovekmeselnek.hu

A cikk 2021 februárjában jelent meg először nálunk.