Az Északi-középhegység legnyugatibb tagja ezerféleképpen tudja elvarázsolni a természetjárót. A Börzsöny legmagasabb, egyben legelzártabb részén pedig igazi vadonélményt is átélhetünk, amennyiben nem riadunk vissza a hosszabb kaptatóktól és a helyenként nehezebb haladást, patakátkeléseket is tartogató tereptől. Ezek a kisebb „kihívások” azonban csak fokozzák a táj szépségét, melynek bejárását mi a nagy múltra visszatekintő és számos felfedeznivalót tartogató Nagybörzsönyből kezdjük meg. Innen majd a hegység egyik panorámás ékkövét érintve beereszkedünk egy legendás völgykatlanba, ahonnan az elsősorban kisvasútjáról neves Kemencén fogjuk befejezni a túrát.

A látnivalókban gazdag Nagybörzsöny
A Börzsöny nyugati lábánál fekvő település egykor aranybányáinak köszönhetően kiváltságokkal rendelkező város volt. A festői fekvésű település múltja egészen az államalapításig nyúlik vissza. Maga Szent István királyunk ajándékozta a községet az egyháznak, így nem meglepő, hogy a település nyugati határában tündöklő román stílusú templomot neki ajánlva szentelték fel. Az impozáns épület ma is szertartásoknak ad otthont, illetve kérésre bárki belülről is megcsodálhatja.

A gyönyörű környezeten túl számos nevezetesség hirdeti Nagybörzsöny egyedülállóságát. Régmúltat idéző takaros házai, a vízimalom és a tájház, a bányásztemplom és a horgásztó, továbbá a kisvasút is mind-mind páratlan kincsét képezik a településnek, amely a közelmúltban egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az elmúlt években egyre több vendéglátó is csatlakozott a nagybörzsönyi élménypalettához, aminek köszönhetően a helyi ízek a község külön vonzerejévé váltak.

Számos turistaút érinti Nagybörzsönyt, köztük a hegységet megkerülő Börzsönyi kék, a tájat bebarangoló Honti Piros, illetve innen indul útnak a sárga út is a hegység belseje felé. Mi a település határában leágazó kék négyzet jelzésen kezdjük meg a kaptatózást a Tilalmas-erdő gyertyános-tölgyesében. Az erdészet által használt széles földút a történelmet rejtő Rustok-hegy hosszan elnyúló földhátára hág fel, melynek mesés panorámapontjára a kék háromszög jelzésen lehet kis kitérőt tenni. Innen a Börzsöny egyik legszebb kilátását élvezhetjük a hegyekkel tagolt táj zárt völgykatlanjaira és egybefüggő rengetegére.

A 483 méter magas Rustok-hegy fenséges panorámáját követően visszatérünk a kék négyzetre, ami immáron szintben, emelkedő nélkül, az erdészeti munkálatok látványával szegélyezve halad a hegység belseje felé törő földúton. A hegynyergen kényelmesen vezető útról ismét egy rövid leágazás következik. Az alattunk felkapaszkodó Kereszt-völgy felső részén – ahová a kék kereszt, majd kék kör jelzései vezetnek el – remek piknikezőhelyre lelünk, ahol a bővizű Fagyos-kút (János-forrás) szolgáltat felfrissülést.

Táborozó idill a Fagyos-kútnál
A völgyszorosba zárt Fagyos-kút zavartalan környezetében nem is oly rég még egy hangulatos erdei házikó állt, padlásán bivakszállással. A hamuvá lett kunyhó helyén szomorú üresség tátong, ugyanakkor a sátorállításra tökéletes helyszínen ma is találunk tűzrakót, padot és asztalt. Az itt fakadó forrás hűs vize nyáron sem szokott elapadni. Bár a kunyhó hiányát semmi sem pótolja, a bükkös hegyoldalakkal körbeölelt Fagyos-kút így is remek pihenőhely.

Kis kitérőnk a Kereszt-völgyi-patakon átkelve, a forrásjelzést követve tér vissza az eredeti utunkra, ami a völgyfőtől már meredeken kapaszkodik az erdei kisvasút és egykori bányák emlékét őrző Kammerhof, illetve Rózsa-hegy pompás bükkösében. Lehet, hogy szuszogós a feljutás, de cserébe egy szemetgyönyörködtető rengeteg ezüstös oszlopcsarnokában járunk, ami minden évszakban lenyűgöző látvány.

A Kammerhof hátán már pihentetőbb menet vár, ugyanakkor a Nagy-Hideg-hegyre még további emelkedésre számíthatunk, ami a Gács-nyereg előtti fenyves hegyoldalban izzasztónak mondható. Feljutva a nyeregbe már az Országos Kéktúra nyomvonalát követve jutunk el a Nagy-Hideg-hegy tetejére, ahol hazánk egyik legszebb fekvésű turistaháza áll.

Páratlan börzsönyi menedék
A 865 méter magas Nagy-Hideg-hegyet panorámája és az 1940-es évek elején épült turistaháza teszi kultikussá. A jelenleg is üzemelő turistaszállás sípályával is rendelkezik, igaz, az elmúlt évtizedek ingadozó, sokszor elmaradó csapadékmennyisége egyre ritkábban teszi lehetővé a sízést, ez a tendencia pedig sajnos stagnálni látszik. Ettől függetlenül a hét minden napján nyitva tartó (felújítás miatt 2024. május 1-től fél évig zárva tart), a legközelebbi településtől is 7 km-re fekvő turistaház nagyszerű kényelmet és kikapcsolódást nyújt a túrázóknak, legyen szó egy rövid pihenőről vagy többnapos itt-tartózkodásról.

A börzsönyi főgerincre és a Csóványosra is rálátást engedő hegytetőt a Rakodó irányába hagyjuk el. Túránk közel féltávjánál, 10. kilométerénél járunk, s innen már csak lefelé gyalogolunk: következik a táj egyik legizgalmasabb részlete.

A Rakodótól immár a kék kereszt meredeken levezető jelzéseit követjük északi irányba, helyenként részleges rálátással a fák törzsei között feltűnő nyugati kaldera pompás gerincére. Beereszkedünk a Hangyás-bérc és a Nagy-Hideg-hegy közé ékelődött Fekete-patak völgyébe, ahol mohos sziklákkal szegélyezett ösvényen kísérjük a csörgedező patakot. Hajdanán itt kis nyomtávú erdei vasúton szállították a kivágott fát. A völgyfő felső szakaszára már lóvontatással jutott fel a szerelvény, innen megrakodva a gravitáció, és persze a fékező személyzet segítségével juttatták le a nyersanyagot.

Ezen a részen a vasút egykori jelenlétére csupán a patakon átívelő hidak romjai emlékeztetnek. Minden más nyomot már rég visszafoglalt a természet, s csak lejjebb, a Hajagosi kulcsosház környékén tűnik fel ismét a vasúttörténelem. A völgyek és patakok találkozásánál álló Hamuháznál már a pályamegsemmisülés után fent ragadt csilléket is láthatjuk. Innentől már a börzsönyi kék jelzéseit követjük egészen Kemencéig.

A híres Csarna-völgyben
A Fekete-, illetve a Csarna-völgy különleges atmoszférájához hozzátartozik a napjainkban utópisztikus látványt nyújtó, a patak által elmosott kemencei kisvasút felső pályaszakasza, ami húsz évvel ezelőtt még egészen a Halyagosi kulcsosházig vezetett. Az eredetileg 1913-ban faszállításra létrehozott, később turistákat is szállító vasúti pálya felső szakasza a 90-es években ment tönkre, miután a patak áradásai több alkalommal is megrongálták. Ennek az elmosott pályaszakasznak a közelmúltban tervezett, de végül elvetett felújítása kapcsán vált igazán közismerté a Csarna-völgy.

A víz munkája láttán a terep egyszerre látványos és kalandos, ugyanakkor kissé apokaliptikus is. Ide tényleg csak lábon lehet eljutni, ami nagyban hozzájárul a völgyszoros háborítatlanságához. Ennek köszönhetően többek között olyan ritka és fokozottan védett állatfajok találtak itt menedékre, mint a fekete gólya, a parlagi sas vagy az uráli bagoly, illetve a rejtőzködő életmódú hiúz, amit a kutatók is csak ritkán tudnak lencsevégre kapni. A Csarna-patakban Petényi-márna, kövi csík, fenékjáró küllő és fürge csele is él, továbbá a kövek között gyakorta látni foltos szalamandrát. Ha csendben és figyelmesen járjuk a völgyet, akkor nagy eséllyel fogunk találkozni állatokkal.

Kőgörgeteges patakmeder mentén vadregényes környezetben követjük a sínroncsokat, mígnem a Feketevölgy Panziónál egycsapásra megváltozik körülöttünk a táj. A természet pusztító munkájának innentől kezdve nyoma sincs. Rendezett és igényes környezetben szálláshelyet, felújított síneket, illetve aszfaltutat találunk, amire jelzésünk is rátér. Ezen a műúton fogunk betrappolni Kemencére, miközben a patakot és a kemencei kisvasút napjainkban is üzemelő pályáját kísérjük.

Hamarosan leérünk a Kemencei-Nagy-völgybe, melynek útkereszteződésénél két méretes kőtáblát láthatunk, ami az erdészeknek és favágóknak állít emléket. Ettől a ponttól már kempingek, iskolai táborhelyek sorakoznak az út szélén. Elhaladunk a kemencei strand mellett, végül már lakóházak jelzik az erdei hangulat végét, illetve a végállomásunkra való megérkezést. „Manófalvánál” (egy gyerekek által megfestett kőkertnél) átkelünk a Kemence-patakon, s innentől csak rajtunk áll, hogy a buszmegálló vagy Kemence valamelyik látnivalója, avagy vendéglátóhelye felé vesszük az irányt.