Boszorkányos medvesi panorámák
A Medves-fennsík bazaltjának kiemelkedő sziklaszirtjét koronázó Salgó vára a közeli Boszorkány-kő csipkéihez hasonlóan páratlan panorámát ígér.
Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltplatója az Észak-magyarországi Medves-fennsík. A vulkánosság és a feltörő láva bizonyítékaként törtek a magasba a többnyire oszlopos szerkezetű csúcsok, melyek tanúhegyként őrzik keletkezésük titkait. A felszíni változatosság előnyeit nem véletlenül használták ki elődeink, több, máig megmaradt - háborús menedékként szolgáló - várral koronázták sziklaormait.
A légvonalban alig pár kilométerre eső két erőd (Salgó vár, Somoskő vára) történelme a 13. századi Kacsics nemzetségével fonódik össze. A 625 méteres kúpra épült Salgó várából az idők viharai miatt mára csak egyetlenegy torony maradt épen, melyet kilátószerűen újítottak fel. Káprázatos panorámája és könnyű megközelíthetősége az év minden szakaszában rengeteg látogatót vonz. A Palóc Olimposzként elhíresült Karancs és a fennsík minket is érdekelt.
Eresztvény, Salgótarján régi kiránduló-övezete lett túránk kiindulási pontja. A Novohrad-Nógrád Geopark felépítése mellett számos fejlesztésnek köszönhetően nyerte vissza a környék turisztikai vonzerejét. Az egyedi földtörténeti, geológiai kincsek, a palóc vidék történelmi és tájképi gazdagsága alapozta meg a Geopark-hálózat létjogosultságát, mely 64 magyarországi és 28 szlovákiai értéket ölel fel.
A látogatóközpont mellett szépen kialakított játszótér, több állomásos tornapálya és tanösvény gondoskodik arról, hogy mindenki találjon magának kedvére való programot. A kikapcsolódás mellett érdekes tudással is gazdagodhatunk az információs táblákról. Az áthaladó piros sáv mindkét irányban tartogat látnivalókat, ezért a Somoskőújfalu felé vezető pár kilométeres szakaszt se hagyjuk ki.
A térkép szerinti Ökör-kő és a régi bányavasút nyomai felkeltették az érdeklődésünket, ezért a vár meghódítása előtt nekiindultunk a könnyű sétaútnak. A Bányász-körút néven elhíresült szakasz legfőbb látványossága az alagút, mely a keskeny nyomtávú vasút átjárója volt. A hatvanas évekig üzemelő, medvesi bazaltot szállító iparvasút sínpárját felszedték, de az átjáró emlékeztet az egykori országos jelentőségű bányászatra.
A 150 méter hosszú, hat méter magas, homokkőbe fúrt járat talán az egyetlen magyarországi turistaalagút. Kivilágítatlansága és a nyomvályútól egyenetlen talaja ellenére biztonságos, a helyiek még kisebb traktorral is átjárnak rajta. Az eresztvényi szakaszon a töltés megkerüli az úgynevezett Ökör-követ, mely nevével ellentétben különösebb látványossággal nem szolgál.
A Hotel Salgó épületétől délre, csodálatos erdőben bandukolva értük el a Dornyay turistaház maradványát. Az álló csupasz falak alapján képzelhetjük magunk elé a negyvenes évek hangulatát. Az épületet az akkori polgármester építtette, aki Trianon előtt Poprád első embere is volt. Az I. világháború után felértékelődött északi-középhegységbeli üdülőhelyeink téli sportolásra, síelésre is alkalmas helyszínt biztosítottak. Ennek köszönhetően élte fényes mindennapjait az 1965-ben Dornyayról átnevezett menedékház is. A főleg a környékbeli országokból érkező kirándulók számának fokozatos csökkenésével, a kilencvenes évek után végképp bezárta kapuit.
A pusztuló falak mellett, a piros várrom jelzésen folytattuk tovább az utat a Salgó tetejére. A tanösvénnyel egybeeső szakaszon, az interaktív táblákról fontos tudnivalókat olvashattunk le. A Medvesre jellemző tölgyes helyett itt, a hűvösebb északi oldalon idős bükkerdővel találkoztunk, melynek jelentősége felértékelődik annak tudatában, hogy a végvárak építéséhez és az üveggyártáshoz számtalan erdőt pusztítottak ki.
A legszebb bazaltcsúcsra épített vár rövid kaptatóval érhető el. A vulkáni működés oszlopos tömbjeire emelt építmény sokáig állta az idő vasfogát. A belépő nélkül látogatható maradvány legfőbb értéke a kilátójából élvezhető pazar panoráma. A négy égtáj felé kilátást biztosító teraszáról beazonosítható a távoli Tátrától kezdve az összes környékbeli hegy, köztük következő állomásunk, a Kis-Salgó is. A Két vár köze nevű nyeregben a tornapálya és a meseutat jelző famókus találkoznak. A faragott állatfigurák felbukkanása a kisebbeknek is élvezetesebbé teszik a gyaloglást.
A Boszorkánykő, amellett, hogy remek kilátóhely, számos geológiai megfigyelésre ad lehetőséget. Nevének eredetére csak néhány monda utal, és születtek arról is történetek, hogy nem is ez a sziklacsipke az eredeti Boszorkánykő. Elnevezés ide vagy oda, az biztos, hogy amit látunk, az boszorkányos. A hosszan elnyúló sziklaperemnek és a déli kiszögellésnek köszönhető a csodálatos, széles látóhatár.
A 13 ismertető tábla útmutatása alapján a szirt körbejárható, miközben a vulkánosságról is teljes képet kaphatunk. Kihasználva a napsütést és a magával ragadó látványt, némi uzsonnaszünetre letelepedtünk a szikla tetején. A várrom jelzésen maradva ereszkedtünk le a Salgó lábához. Ezt az útvonalat különösképpen nem ajánlom, mert a meredek lejtő leküzdése nem túl kellemes formája a kirándulásnak, és a visszafelé vezető piros sáv ezen szakasza sem tartogat az erdő szépségén túl különösebb látnivalót.
A Talár-árok felől érkező zöld négyzet kereszteződésében újabb mesefigura, egy fanyúl színezi csak a képet. Az egykori sípálya mellett kanyarodhatunk vissza a menedékház romjához. A nagy füves lejtőt az utóbbi időben újból megtisztították, és szánkópályaként funkcionál. Szerencsére, idén talán először nem állt utunkba az időjárás furfangja, csodálatos napsütésben túrázhattunk, majd kellemes befejezésként piknikeztünk az eresztvényi tavacska partján.
Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Örményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ TovábbDolomitok – a túrázók paradicsoma
Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább