Mintha nem is a budai hegyekben lennénk – ez volt az első gondolatom már a Budajenő feletti hegyoldalban megtett első kilométeren, pedig ezen a szakaszon még nem is tapasztaltam azt a sokszínűséget és egyediséget, ami a hegység északnyugati vidéke tartogatott számomra. Korábban még nem jártam erre, és ez alkalommal is csak a társaság vett rá, hogy felfedezzem az ismertnek hitt Budai-hegység ezen részét. Ugyan, mit szalasztottam el, mit nem láttam még ezen a környéken ez idáig, hogy most sátorral a hátamon indulok a budai hegyekbe? Volt bennem némi kétely az indulás előtt, de úgy voltam vele, hogy a tábortüzes szabad ég alatt alvás, a társaság és a fotón mutatott festőien szép panorámás táborhelyünk már önmagában megéri, hogy kimozduljak, s ha igaz, amit túratársam állít a környék hegyeiről, akkor tényleg csak nyerni fogok a dolgon.

A Budai-hegység nyugati részén több felfedezésre váró élmény is vár

19 / 20

Fotó: Lánczi Péter

A fehér háromszög
Ez a számomra fehér folt a Telki, Nagykovácsi, Tinnye településekkel háromszögelt terület volt. Talán mert ez a rész a Budai-hegység turistatérképéről is lelóg, talán mert általában a fővárostól minél távolabbi úti célt keresek, de tény, hogy korábban semmi figyelmet sem szenteltem ennek az igazán egyedi vidéknek.

Elsőként a Budajenőtől keletre fekvő Vasvári-erdőbe vetettük be magunk – ahová az Öreg tölgy tanösvény zöld jelzései is vezetnek –, majd a 434 méteres Zsír-hegyet és a vele nem csupán névrokonságban álló Zsíros-hegyet (452 m) másztuk meg, hogy a főváros környéki erdőkre nem jellemző hangulatú tölgyerdőben elmerülhessünk a nyugalmat árasztó atmoszférában. Jelzetlen erdészeti utakon és vadcsapásokon is haladtunk reménykedve, hogy már ezeken a magaslatokon is fellelünk egy-két titkos panorámapontot, de ezeken a hegyoldalakon a sűrű növényzet még nem engedett kitekintést.

Bejártuk az Öreg tölgy tanösvény egy részét is

1 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Utunk során a meredek partfalakkal körbevett Bükk- és a Cseresznyés-völgy is más tájak hangulatát idézte, és még ha nem is vadregényes vidékről beszélünk, mindenképpen látványos és részleteiben már-már érintetlen természeti közeget tapasztalhattunk. A helynevek errefelé igen árulkodók, de van egy erdőrész, ami még az évszázados múltat idéző német nevén van feltüntetve a térképen: Kronherschafts Wald (koronázási erdő). Valami oknál fogva ezt a földrajzi nevet elkerülte a 19. század második felében jellemző tükörfordítás, illetve az átkeresztelés, amitől csak még misztikusabb, miért is hívják így ezt a területet.

Jelzett és jelzetlen utakon bejártuk az egész környéket

2 / 20

Fotó: Lánczi Péter

A helynevek magukért beszélnek

A jelzetlen ösvényekről ráfordultunk a sárga turistaútra, ami Nagykovácsit és Perbált köti össze a hegygerincen álló régi határkövek mentén. Ezt az utat Fehér-, vagy Római-útnak is nevezik, ami két dologra is utal: az egyik a kikoptatott, köves és murvás út színére, még pontosabban a meszes kőzet jelenlétére, a másik pedig arra a tényre, hogy itt már római időkben is út vezetett. Nem is értem, miért nem jártam erre korábban, a kilátás már ezen az útszakaszon is kimondottan megkapó volt.

Már a sárga jelzésű „Fehér úton” is szép kilátás tárul elénk

3 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Az igazán lenyűgöző panorámák viszont még hátra voltak, és ezt a tudnivalót útitársam több alkalommal is nyomatékosította, nehogy azt gondoljam, hogy csak ennyiről volt szó, amikor reklámozta nekem ezt a környéket. Számomra már az eddig látottak is tetszettek, mondhatni új dimenzióba helyezték a Buda-hegységet, de ami igaz, az igaz, az élmények java, illetve a katarzis még valóban hátra volt.

Kapcsolódó cikkek

Kristályos tájseb, avagy pilisi Nagy-Somlyó idillje

Tovább

Budai Térképkör - Avagy, ami a térképen kifér!

Tovább

Egy igazi budai kuriózum
Perbál felé haladva, északnyugati irányban lefordultunk a sárga jelzésről, és egy benőtt ösvényen némi kaptatóval felkapaszkodtunk a Budai-hegység legnyugatibb csúcsára, a mindössze 341 méter magas, de igen meredek oldalakkal bíró Zajnát-tetőre. Alig hittem a szememnek, amikor a hegycsúcs panorámájában egy merőben új szögből szemlélhettem az egyébként jól ismert Pilis hegyeit, a Gerecse vonulatát, az elterülő Zsámbéki-medence, valamint a budai hegyek egy részét, ráadásul mindezt egy képbe foglalva. Oly régóta járok-kelek kishazánkban bakancsos turistának nevezve magam, hogy kicsit szégyeltem is, amiért eleddig nem ismertem ezt a csodás kilátópontot, amelynek perspektívája valóban látványos módon tárja elénk a fővárostól északra és nyugatra fekvő vidéket. A Zajnát-tető egyébként nem csupán a kilátása miatt páratlan hely. Feltételezések szerint itt állt egykoron a 13. században épült Aynard vára, bár a szondázó ásatások ezt nem erősítették meg.

Kilátás a Zajnát-tetőről a Pilis irányába

5 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Jól járható, de turistajelzés nélküli úton benéztünk a Mária-völgybe, ami feltehetőleg az itt álló Mária-szobor után kaphatta nevét, és ahol két felhagyott dolomitkőfejtőt is látni. Innen, változatos faállományú erdőben a szintén árulkodó nevű és meredek hegyoldalú Meszes-hegyre emelkedtünk fel, hogy jellegzetes, kereszttel koronázott tetejéről egy újabb fantasztikus panorámát élvezhessünk.

Lenyűgöző körpanoráma tárul elénk a sziklagyepes Meszes-hegy tetejéről

8 / 20

Fotó: Lánczi Péter

A kopasz és meglehetősen szeles hegytetőn bámulatos körpanoráma fogadott, és ismételten csak azt a kérdést tudtam feltenni magamnak: miért nem jártam még erre idáig? Teljesen a hatása alá kerültem a minket körülvevő tágas térnek, ahol a hegytetőn leheveredve legalább fél órán keresztül élveztük a zavartalan kilátást.

Köröttünk a Budai-hegyek nyugati őrszemeinek meredeken leszaladó gerincélei tarkítják a tájat, alattunk a Zsámbéki-medence pompás laposa, a távolban a tornyosuló Gerecse, a Vértes elnyúló platója és a sík tájból kimagasló Velencei-hegység vonulata látszik.

Az omladékos hegyoldalak mediterrán tájakat idéznek

10 / 20

Fotó: Lánczi Péter

A látvány tényleg megkapó, főleg annak, aki először jár itt, és nem is számított arra, hogy milyen fantasztikus panorámával bír ez az alig 380 méteres dolomitkúp. Ráadásul a Meszes-hegy különlegessége nem merül ki a csodás panorámában. Kopár dolomitsziklagyepén különleges növényeket pillanthatunk meg, köztük az egyik legszembetűnőbb az árvalányhaj, de évszaktól függően apróbb ritkaságokat is láthatunk.

Végighaladtunk a Meszes-hegy molyhos tölgyesekben vezető ösvényén, majd egy újabb, sziklapárkányos kilátóponthoz érkeztünk. Ez a hegy déli, meredek partfalú pereme, ahonnan kapaszkodós ereszkedéssel jutottunk le a Cseresznyés-völgybe. Innen szinte azonnal felhágtunk következő kilátópontunkra, a Bükkös-völgy feletti kis kopár magaslatra, ahol már kevesebb időt szántunk az egyébként pompás kilátás kiélvezésére, hiszen igen csak közel jártunk már a hasonló panorámával bíró táborhelyünkhez.

Szokatlan szögből látunk rá a Nagy-Kopaszra és a tetején álló Csergezán Pál-kilátóra

11 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Az Ilona-laki pihenőnél
Bár a túránk hossza egyáltalán nem indokolta a kint alvást, az élmény és a hangulat fokozása miatt mi sátrazással koronáztuk meg ezt a felfedezésekkel teli napot. Kint aludni a szabadban számunkra természetes dolog, és ha van rá apropó, rögtön élünk is a lehetőséggel. Az Ilona-laknak nevezett, térképen is feltüntetett kis erdészház panorámás padokkal ellátott idillje pedig tökéletes volt az ilyesfajta kikapcsolódáshoz, aminek roppant látványos helyszíne – hála a túratársamnak – a budai táj újabb izgalmas színfoltját tárta fel előttem.

Az Ilona-lak közvetlen közelében fantasztikus kilátás tárul a Zsámbéki-medencére és a távoli hegyekre

12 / 20

Fotó: Lánczi Péter

A hegygerincen és feketefenyvesben álló kis erdei lak környezete több szempontból is tökéletes a pihenéshez. Jelzett út ide nem vezet, így kevesebb kiránduló jár erre, nyugatra néző lejtőjén pedig csodás kilátás tárul elénk a Zsámbéki-medence hegyvonulatokkal körbezárt síkjára és a mindezt megfestő lemenő nap izzó korongjára. Az erre néző kényelmes padokon hátra dőlve gyorsan elszaladt az idő, és kisvártatva felragyogtak a távoli települések fényei, majd ránk ereszkedett a holdsarlóval díszített csillagos ég.

A kis erdei lak környezete kimondottan idilli táborhelyül szolgál

14 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Másnap már csak Perbál volt az úti cél, befejezve a terepezést a hegyek közül kivezető sárga úton, de az egyre laposabb, szántóföldekkel tagolt tájban is lenyűgöző látványban volt részem. Az előző nap bejárt panorámás dolomitkúpok hegylábai, különösen a Meszes-hegy látványos sziklagerinces szoknyája festői képet nyújtottak, méltó módon lezárva egy felfedezésekkel teli és látványos túraélményt, amit számomra különös módon a Budai-hegységben élhettem át, pedig innen már aligha számítottam bármilyen meglepetésre. A tanulság az, hogy mindig van új a nap alatt, ismertnek hitt tájon is érdemes jobban szétnézni.

A cikk 2020 szeptemberében jelent meg először.