Cipőnk, nadrágunk védelmében - Kamáslikisokos
Az elmúlt napok esőzései nyomán sártengerré alakult az ország, ezért különösen fontos lehet most, hogy száraz maradjon a lábbelink és a nadrágunk szára. Mutatjuk, hogy mire kell figyelni egy kamásli beszerzésénél.
Az outdoor lábszárvédő egy szédületesen egyszerű kiegészítőnek tűnik, amellyel nem kell lelki életet élni. Csak bemegyünk egy boltba, kinézzük a legszimpatikusabb színűt, aztán már mehet is a móka. Majdnem. Ahhoz, hogy megtaláljuk az igazit, tisztáznunk kell magunkban, milyen jellegű kalandok során szeretnénk használni.
A terepfutásra való modellek alapvetően abban különböznek a túrázásra szántaktól, hogy nem a víz, hanem a szennyeződés lábbelibe jutásának megakadályozása az elsődleges feladatuk, illetve jóval kisebb a szármagasságuk.
A túrakamáslik szinte mindegyikére igaz, hogy jobban tolerálják a nedvességet, anyaguk ugyanakkor azt is meghatározza, hogy ez a tolerancia vízlepergetést vagy valódi, lélegzőképességgel társuló vízállóságot jelent-e.
Az olcsóbb modellek szövetei a poliuretán bevonatnak köszönhetően nem engedik át a vizet (befülledésre is éppen ezért hajlamosak), míg a technikai értelemben jóval fejlettebbek a membránjukkal és/vagy a tartósan vízlepergető bevonatukkal (DWR) veszik fel hatékonyan a harcot a nemkívánatos behatolókkal szemben.
Fontos az is, hogy a nagy igénybevételnek kitett helyeken – azaz a bokarészek és a szárak alsó harmadának belső felületén – a mechanikai sérülésekkel szemben kellően ellenálló anyag legyen.
Ez elsősorban az expedíciós, alpesi vagy durvább középhegységi bevetések során szempont. Nem mindegy az sem, hol nyílik egy kamásli, ahogy az sem, hogy cipzárját mi védi. Az elöl nyíló típusok már-már egyeduralkodónak számítanak a standard vagy közepes szármagasságú lábszárvédők világában, és ez nem véletlen.
A mostohább körülmények közé való darabok cipzárját rendre széles tépőzár fedi, amelyhez leggyakrabban egy alsó patentgomb és/vagy egy kisebb méretű hajtóka is kapcsolódik. Mindez a külvilági veszélyek odakint tartását szolgálja.
Nem feledkezhetünk meg a kantárrészről sem, hiszen ez az a kamáslielem, amely a legdurvább bánásmódnak van kitéve: ha nem is folyamatosan, de ez érintkezik a sziklákkal, a kövekkel, a durva talajjal, az ágakkal.
Egyes modelleken „kantárzsinórt” találunk, amelyek nem olyan tartósak, mint például a Hypalon anyagúak, cseréjük viszont filléres mutatvány.
A komoly kantárak fémcsattal rögzíthetők a kívánt pozícióban, ha pedig a végük szépen visszafűzhető a kamásli oldalán kiképzett résbe, akkor teljes lehet a boldogságunk.
És végül, de nem utolsósorban a fűzőkampó és a felső kamásliperem. Előbbinél előny, ha fémből van, a lábszárvédő szövetéhez minőségi szegecseléssel csatlakozik, utóbbinál pedig annyi a lényeg, hogy átmérője oly módon legyen egyszerűen szabályozható, hogy a beállított körméret ne változzon meg attól, hogy léptünk három nagyobbat.
Mecseki menedékélmény ködfátylas hangulattal
A misztikus, téli rengetegben tett kirándulásunkat a Mecsek egyik leghangulatosabb kulcsosházának kipróbálásával koronáztuk meg.
→ TovábbVár-hegyi barangolás, avagy a Déli-Bükk sokszínű bástyáján
Felsőtárkány és a virágkorát élő Noszvaj között egy nem mindennapi bérc magasodik, melynek puszta látványa is felfedezésre hív. A történelmi nyomokat és kilátást sejtető markáns vonulat több mindent is tartogat meghódítóinak.
→ TovábbA Kőris-hegyen innen és azon túl
Az őszi Bakony szépségei, óriási golflabda a hegytetőn, mesebeli birtok a hegyek között és boldog nyugdíjaskorukat élő lovak. Élmények és látnivalók Bakonybéltől Borzavárig.
→ Tovább