Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. április 21.

Csak két hétig volt Balážové Ďarmoty a hős palóc főváros, Balassagyarmat

Civitas Fortissima, a legbátrabb város, Balassagyarmat polgárai 1919. január 29-én ritkán látható, hősies összefogással verték ki városukból a megszálló cseh csapatokat, ezzel mutatva példát hazaszeretetből a széthullóban lévő magyarságnak. A régi nógrádi megyeszékhely hősökről regélő emlékművei, archaikus kis utcái, pazar műemlékei a palóc gasztronómia élményeivel kiegészülve egy nagyszerű városnéző kirándulást ígérnek mindenki számára.

Civilek, vasutasok, katonák maroknyi lelkes hada átírja a történelmet

A 22-es főúton, Budapesttől egy jó órányi autóútra fekvő álmos kis Nógrád megyei városba érve nehezen hiszi el az ember, hogy az autentikus műemléképületek által övezett, szépen rendben tartott utcákon alig több mint száz esztendeje véres harcok folytak a várost önkényesen elfoglaló cseh csapatok ellen. A honvédő harc emlékét mára csupán emléktáblák, utcanevek és egy szép emlékmű őrzi. Azonban van még valami, ami nehezen mérhető, ám annál nagyobb közösségépítő erő: a nagyapák, dédapák összefogásának máig ható, történelemformáló hősiessége tartást és büszkeséget adhat minden balassagyarmati ember számára.

Mert mi is volt a tét valójában? A palóc főváros hovatartozásánál sokkal több. Ma már nehéz elképzelni egy Vác-Aszód-Gyöngyös-Miskolc vonalon húzódó magyar-szlovák határvonalat, melynek létrejöttével szinte nem is maradtak volna még középhegységi nagyságú hegyvidékeink sem, csak a magyar Alföld és a Dunántúl. Ez volt a csehek igazi célja.

Azt, hogy mindez nem így lett, kis túlzással pár tucatnyi balassagyarmati vasutasnak, politikai ellentéteit félretevő hazaszerető polgárnak, továbbá a kormány tiltása ellenére is Balassagyarmat védelmére siető hősöknek, Vízy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosok első világháborús veterán honvédeinek köszönhetjük.

A harcot az erőltetett menetben a város segítségére siető iglói géppuskások döntötték el végleg a mi javunkra.

Győzelmükből erőt és bátorságot merítve sorra verte ki az addigra az Ipoly bal partját is megszálló cseh csapatokat a kis ipolymenti falvak lakossága, Dejtár, Drégelypalánk, Őrhalom, Szécsény, Ipolytarnóc és Litke. A cseh légió csapatai visszavonultak.

No, de ez már történelem, amennyit mi, magyar emberek, és egyben turisták tehetünk így száz esztendő elteltével, az az, hogy felkeressük legalább egy félnapos városnéző séta erejéig a legbátrabb várost, Balassagyarmatot.

Történelmi séta a palóc hagyományok városában

A városháza mögött található, tágas parkolóból indulva pár lépés után egy erős „in medias res” kezdéssel azonnal szembejön velünk a 20. századi történelem. Az egykori Magyar Királyi Szálló átépítésével 1915-ben átadott, majd 2006-ban szépen restaurált városháza épületének Madách utca felőli falán egy hatalmas emléktábla hirdeti az 1919-es „csehkiverés” dicső emlékezetét és sorolja fel a harcok során elesett hős vasutasok, polgárok és katonák neveit.

A patinás városháza legszebb oldala a főútra, a Rákóczi Fejedelem útjára kilépve tárul fel a szemünk előtt, a közelmúltban szépen felújított homlokzaton a város címere alatt ott díszeleg a 2005-ös esztendőben törvénybe foglalt büszke cím, a Cívitas Fortissima felirat is.

Rövid nézelődést követően alig pár lépés megtételével lényegében a város főterére érünk, melynek neve stílszerűen Civitas Fortissima tér. Ez a gyönyörű műemléképületek által övezett, szépen rendbe hozott, patinás főtér lényegesen nagyobb városoknak is méltó dísze lenne. Kissé félreeső, de azért jól észrevehető helyen áll a 2002-ben átadott, tematikájában Sárkányölő Szent Györgyöt idéző, rendkívül igényesen megalkotott Civitas Fortissima-emlékmű, amely a város szülöttének, Párkányi Raab Péter szobrászművésznek munkáját dicséri.

Érdemes itt egy picit megállni és szemlélődni. A tér északnyugati sarkában az 1912-ben átadott törvényszéki palota zöldes színekben pompázó, neobarokk stílusban épült tömbje látható. Közvetlenül mellette Balassagyarmat és talán Nógrád megye egyik legimpozánsabb épülete, a méreteivel és szépségével lenyűgöző hatást keltő régi vármegyeháza emelkedik, amely ma többek közt a Mikszáth Kálmán Gimnáziumnak és Szakközépiskolának ad otthont.

A grandiózus épület jelentősége több szempontból is szimbolikus. Egyrészt emlékeztet Balassagyarmat Nógrád vármegyében, bő másfél évszázadon át betöltött vezető szerepére, másrészt itt történt meg 1919 január 27-én a történelmi jelentőségű közalkalmazotti gyűlés, amely végül a két különböző politikai oldal vezetőinek jelképes kézfogásával eggyé kovácsolta a város népét a cseh megszállók ellen.

Az épület homlokzatát 2017-ben újította fel a helyi önkormányzat. A renoválás során visszakerült a „Nógrád a közügyért” felirat is, melyet 1950 után távolítottak el, miután a város elvesztette a megyében a vezető szerepét.

A helyi művészek alkotásainak otthont adó Jánossy képtár épülete mellett egy nagyjából négy hektáros, szépen rendben tartott zöldövezetbe, a Palóc Ligetbe sétálhatunk át. Az 1898-as esztendőben Erzsébet királyné emlékére létrehozott, akkoriban még 7 hektáros park évszázados fái közt találunk juharfákat, hársakat, sőt még amerikai mocsártölgyeket is. A liget közepén emelkedik az 1914-ben épült, de a nagyközönség számára csupán 1931-ben megnyitott Palóc Múzeum impozáns épülete, amely mögött az ország első szabadtéri múzeuma kapott helyet. Az 1934-ben Karancskesziből ide telepített, lakóházat, istállót, pajtát magában foglaló autentikus kis épületegyüttes egy nagyjából kétszáz esztendővel ezelőtti palóc porta életét mutatja be.

A Palóc Múzeum bejárata előtt áll egy újabb történelmi érdekesség, az 1933-ban a város szülötte, Magos (Munk) Dezső által megálmodott és megalkotott, mindig félárbócra eresztett Ipoly-menti országzászló. Az emlékmű alá az ország minden vármegyéjéből hoztak földet, melyre romhányi faragott kövekből készült talapzatot építettek. Az előző rendszerben elbontották, csupán 2004-ben, a Vitézi Rendnek köszönhetően épült újjá.

A Palóc Ligettől autentikus kis utcákon, régi polgárházak közt a közeli vasútállomás felé sétálva számos, olykor meglepően érdekes információkat tartalmazó emléktáblát találunk, melyek feltárják előttünk Balassagyarmat történetének rejtett, kevésbé ismert fejezeteit. A legérdekesebb épület kétségtelenül a Huszár-villa, amely a harcok során vezető szerepet vállaló bátor városparancsnok, Dr. Huszár Aladár vármegyei másodjegyző (később Budapest főpolgármestere!) otthona volt. Az emléktáblák tanúsága szerint ebben a házban kapott menedéket a Tanácsköztársaság idején menekülni kényszerülő jobboldali beállítottságú írónő, Tormay Cécile is. Az Ipolyerdő Zrt. által szépen felújított Huszár-villa jelenleg a Civitas Fortissima Múzeumnak ad otthont.

A felvidéki falvakat és városokat lépésről lépésre elfoglaló cseh hadsereg stratégiája mindenhol ugyanaz volt. Először a laktanyát, a postát és a vasútállomást foglalták el minden településen, majd azonnal el is kezdték az éppen alakulóban lévő csehszlovák állam közigazgatásának megszervezését. Balasagyarmaton is ugyanez volt a forgatókönyv, ám a palóc fővárosban hiba csúszott a számításukba. Azt még kényszerűen eltűrték a vasutasok, hogy a vasútállomás „Balassagyarmat” feliratát „Balážové Ďarmoty”-ra cserélték, de felesküdni már nem voltak hajlandóak a csehszlovák impériumra. A harcokat kirobbantó hős vasutasok emlékét a csehkiverés során oly fontos szerepet játszó balassagyarmati vasútállomás kicsiny épületének falán egy szépen kivitelezett emléktábla őrzi, rajta az 1919. január 29-i harcokban hősi halált halt Rózsa András kalauz és Petrovics József mozdonyfűtő nevével.

Látnivalókban gazdag sétánk végén a vasútállomásnál állva bármilyen hihetetlen is, mindössze alig negyedórányi gyaloglásra kerültünk a városházánál parkoló autónktól. Az előttünk hosszan elnyúló, nyílegyenes Bajcsy-Zsilinszky utcán visszaindulva a környék talán legjobb cukrászdájába térhetünk be egy jó sütire vagy ha kedvünk támad igazi, házi, fekete ribizlivel megbolondított szilvalekvárt is vásárolhatunk.

A városháza épülete mellett a parkolóhoz vezető Szabó Lőrinc utcába fordulunk. Az archaikus kis utca régi, talán még Trianon előtt épült, tavaszi napfényben fürdő házai felett a látóhatár peremén, mintegy végszóként tűnnek fel és intenek búcsút nekünk az elcsatolt Felvidék felhőbe burkolózó, komor hegyei.

Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma

Dolomitok – a túrázók paradicsoma

2024.10.15.

Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.

→ Tovább