Családi kirándulóparadicsom és hintás hegy a Bécsi-Alpokban
Családi hétvégét tervezünk, de még nem tudjuk, hova? Ne legyen túl messze, viszont biztosra mennénk játékos programok, túralehetőségek és érdekes látnivalók tekintetében. A Bécsi-Alpok és Mönichkirchen környéke egy igazi szenzációt is tartogat. Az ún. Hintaösvényt teszteltük több más gyerekközpontú látványosság mellett.
Családbarát szálláshely élesben tesztelve
Mönichkirchen sípályája (Mariensee síterep) nagyon is fejlődik, sőt, a most záruló fejlesztéseknek köszönhetően ez az egyik legjobb infrastruktúrájú határ közeli, rendkívül családias síterep. Ennek Mönichkirchen felőli legalsó felvonója nyáron is üzemel, alatta pedig hegyiroller- és gokartpályát (mountaincart) alakítottak ki, aminek következtében a sípálya hatalmas parkolója nyáron is meglehetősen jól kihasznált.
De ne szaladjunk ennyire előre: a felvonó tetején, 1200 méteres magasságban található Mönichkirchen Schwaig (így hívják errefelé az egykori hegyi kaszálókat, pásztorszállásokat) ad otthon az Alpengasthof Enzian családi oázisának. S hiába a szálló előtt álló fantasztikus játszótér, amellyel bármelyik magyar városban büszkélkedhetnének, hiába a hóágyúk üzemeltetése miatt kialakított tó, amelyben akár meg is lehet mártózni, hiába a gyönyörű rét és erdő a ház körül: reggel szakadó eső és orkán erejű szél fogadott.
Úgyhogy élesben tesztelhettük két felfokozott állapotban lévő gyerekünkkel, mitől is családbarát Ausztriában egy hegyi szálló. Először is: nem pár régi játék van kirakva, hanem egy külön játszószoba várja a gyerekeket, műanyag mászókával, labdákkal, könyvekkel, játékokkal, aminek köszönhetően reggelinket például kifejezett nyugalomban tudtuk elkölteni. Már ez is nagy szó, de a reggelit követően a tulajdonos kinyitott egy öreg szekrényt, amely csak úgy roskadozott a játékoktól, továbbá a hatalmas adag papírtól és színes ceruzáktól. Félreértés ne essék, nem új és menő dolgok voltak a szekrényben, hanem sok és főleg sokféle, amit a gyerekek nem unnak meg egyhamar. Van egyébként külön konyha kismamáknak, és van gyermekkönyvtár is, igaz, abban csak német nyelvű könyvet találtunk, de ez éppenséggel érhető.
Mindennek köszönhetően boldog színezéssel és nyugodt kávézással telt a délelőtt, sőt, az ebéd is, a szieszta után pedig valóban kisütött a nap, ahogy az előrejelzés ígérte, így újult erővel indultunk neki a felfedezésnek!
Hintaösvény, érted? Ennyi
Zseniális ötlet: hogyan tegyük feledhetetlenné a túrát a gyerekeknek (és hogyan vonzhatunk sok ezer családot)? Pakoljunk ki pár, nem is akármilyen hintát az erdőbe! A Mönichkirchen feletti felvonó felső állomásától induló, mintegy 3 km-es Hintaösvényen összesen 14, hatalmas kacajt kiváltó hintás megálló vár a gyerekekre és a felnőttekre. Hogy ezt eddig nem találta kis senki
Különösen, hogy pofonegyszerű, de nagyon is kreatív hintákkal van tele a hegy: van nagy kilengésű hinta, amelyről a nagyobbak a gumis célkörbe célba ugorhatnak; van olyan mérleghinta, amelynek nem középen van a nyelve, így a felnőttek együtt hintázhatnak a gyerekekkel; van rugós hinta, ahol a hintázás kolompkoncertet ad; van csúszó hinta, ahol a gyerekek tekebábuvá válva habszivacsból készült tekebábukat dönthetnek a végén; és van, ahol egyszerűen csak heverészhetünk az egyszerű deszkákból összerakott nyugágyhintákon, miközben a pompás tájat és a fenyves illatát élvezzük. Kedvencünk azonban mégis az ún. szinkron hinta volt. Ebben a két mezei hinta nem közvetlenül a keresztrúdhoz volt illesztve, hanem az az alatt forgó rúdhoz, amely aztán rögzítve volt a keresztrúdhoz. Így a hinta igazán jól akkor ment, ha szinkronban használták: ami persze az eltérő súly miatt nem is annyira egyszerű, és ezért az egyik - hatalmas kacajok közepette - mindig visszadöccent.
A hintaösvényen a hegy kabalaállata, egy boci vezet bennünket végig, a hegy tetején pedig egy klassz játszótér várja a gyerekeket, szintén kreatív pihenőpadok a felnőtteket. Lefele jövet sem unatkoztunk, hiszen az egyik állomáson egy mini kalandpályán kellett ereszkednünk.
A Hintaösvény pár ponton meredeken kaptat fel a hegytetőre, hogy onnan aztán a sípályán térjen vissza az Alpengasthof Enzianhoz - igaz, a gyerekek mindig boldogan veselkedtek neki a kaptatónak, hogy felfedezzék a következő hintát. Babakocsival azonban az útvonal nem igazán járható. Az ösvény ingyenes, de ha felvonóval közelítjük meg a beszállást, akkor azért értelemszerűen fizetni kell (igaz, a szintkülönbség mindössze 200 m, úgyhogy nagyobb gyerekekkel akár fel is túrázhatunk).
Suhanás és pihenés
A fent említett alsó sífelvonó nyári kihasználtsága alapvetően itt is a szélesebb körben ismert hegyi gokart- (mountaincart), illetve rollerpályára épül (Sonnenbahn). Akárcsak sízéskor: felfele csendben suhanunk a fák között, és a békésen legelésző bocikat csodáljuk, a hegytetőn viszont bukósisakot veszünk, és vagy az erre a célra kiépített speciális gokarttal, vagy a rollerrel suhanunk le a kiépített pályán. Mivel külön fék fékezi mindkét kereket, ezért nemcsak biztonságos a suhanás a néhol bizony elég meredek pályán, de a gyerekkorunk kontrás bringáiról megmaradt tudásunkat is kamatoztathatjuk. Bár a pálya a hatékony fék miatt teljesen biztonságos, 140 cm alatti gyerekek csak felnőttel tudnak száguldozni.
Egy tökéletes nap Mönichkirchenben
Délelőtt Hintaösvény, majd az Alpengasthof Enzianban elköltött remek ebédet követően pár kör suhanás - igen, ez egy tökéletes nap programjának tűnik. Ugyanakkor Mönichkirchenben is jóval több napra tervezhetünk természetesen! Ott van kapásból a felvonó alsó állomása mellett a Salaärium vízi- és aromaterápiás park. Nagyon átgondolt fejlesztés ez is egyébként: sós vizet csepegtetnek fenyőágakon át, hogy felszabaduljanak az illóolajok, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint kúraszerűen élvezni a hegy által nyújtott egészséges levegőt. Az aromaterápiás központ inkább felnőtt program, de azért a szomszédos vízi ösvényt és a mezítlábas Kneipp-fürdőt a gyerekek is élvezni fogják.
Az energiából soha ki nem fogyó gyerekeknek ott a van város szélén található Hamari kalandpálya és persze a klasszikus túrázás feltételei is ideálisak. A Mönichkirchen Schwaigból lehet ugyanis a legkönnyebben elérni a hegység fő csúcsát (3 óra, 550 m szint). Akinek ez túl sok lenne, az a közeli, 1387 méter magasan álló Haller menedékházat keresheti fel. A fekvő U alakú Wechsel-hegység közepén található Mariensee településről pedig a Wildwasserpfad Mariensee tematikus, a vízzel foglalkozó túraútvonalán keresztül érhetjük el az 1478 méter magasan fekvő Marienseer Schwaigot (6,5 km, 500 m emelkedés). A cikk előző részében a St. Corona am Wechsel családi túraközpont programkínálatáról olvashattok.
Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc
Best of Pádis-fennsík gyerekekkel
Idősebb lányom tavaly, 11 évesen jelentette ki, hogy most már részt venne egy felnőtt túrán. Így ezen a nyáron célba vettük a Pádis-fennsíkot, az egész Kárpát-medence egyik legjobb túraterepét. A Galbena-kör teljesítését követően be kellett látnom, hogy ez már valóban felnőtt túra volt. Szóval ezennel végleg búcsút vettünk a „túracipellőktől”, így búcsúzik a Túracipellő blog is.
→ TovábbA legjobb erdei móka: land art
Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?
→ TovábbSzlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva
Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.
→ Tovább