A Csallóköz északi peremét kijelölő Kis-Duna a nagy anyafolyó leghosszabb mellékága. Síksági, erősen kanyargó folyó, 30–50 méter közötti szélességgel, viszonylag egyenletes folyással. A középkorban még a legfontosabb hajózható ág volt, mert a Nagy-Dunát csak később tették biztonságosan hajózhatóvá Mária Terézia uralkodása alatt. A szabályozások előtt fontos megélhetési forrás volt erre a halászat, a vízimolnárság és az aranyászat (aranymosás).

3 / 9

Fotó: Németh Imre

Végig ártéri erdők kísérik, egészen a Vágba torkollásig. Sajnos az egykori ligeterdők igencsak leromlott állapotban vannak; tölgyet, szilt, kőrist, füzet, égert alig láttunk, döntően idegenhonos növények (akác, zöld juhar, nemes nyár…) kísérték utunkat a parton. Az állatvilággal szerencsésebbek voltunk. Úgy tűnt, hogy gazdagabb, mint a magyar oldal: több mint 30 fajt figyeltünk meg, köztük hódot, jégmadarat, bakcsót, nagy kócsagot, szürke gémet, szárcsát és vízityúkot.

Mint vízitúra-útvonal nemigen hasonlítható déli testvéréhez, a Mosoni-Dunához, és a szigetközi Duna-ágakhoz sem. És ez nemcsak eltérő földrajzi jellegére igaz, de (vízi) turisztikai feltártságára is. Ezt az ott élők is megerősítették, hogy lenne még itt bőven tennivaló. De az a kevés táborhely („taborisko”), amit láttunk, ahol meg-meg szálltunk, tiszta és gondozott volt.

1 / 9

Fotó: Németh Imre

A komoly vízitúrások Pozsonytól egészen Komáromig evezik meg a folyót, sőt akár Budapestig lemennek. Nekünk öt nappal kellett gazdálkodnunk, így Fél (Tomasov) községnél szálltunk vízre a hídnál.

Stégek, kikötőhelyek váltakoztak a feltűnően ritka horgászokkal. Ami viszont folyamatosan izgatta figyelmünket, az a sok vízparti építmény a kunyhóktól a Rózsadombra illő palotákig.

E szakaszon láttuk a legtöbb hódot, míg rágásnyomaikat mindvégig megfigyelhettük. Egy üvöltöző, részeg „bulihajós” csapat többször beszólt, bekiabált nekünk. Ezt leszámítva végig barátságos, segítőkész és magyarul (is) tudó szlovákokkal volt dolgunk. Szálláshelyünk a Jókai (Jelka) kemping felkapott, kellemes táborhely volt.

4 / 9

Fotó: Németh Imre

A második napon Patonyrétig (Potonske Lúky) eveztünk.

És még a faluba való bevásárlós sétát is élveztük a lelkes kiszolgálás miatt.

Eperjes (Jahodna) kempingjében vertünk tanyát a harmadik napon. Napközben volt minden, ami egy vízitúrának kelléke: vízimadarak, bedőlt fák, kanyargás, holtág, árnyék és napsütés, fürdés és sörözés, görögdinnye, sőt még egy átemelés is színezte a napot. (Mondjuk, ez a szín nem hiányzott nagyon.)

6 / 9

Fotó: Németh Imre

Kapcsolódó cikkek

Kenuval a labirintusban

Tovább

Vízitúrák a Balatontól Szigetközig a Természetjáró kínálatában

Tovább

A negyedik etap Nyárasdig (Topolniky) tartott. Nagy, lusta kanyarok jellemezték vízi utunkat. Szerencséra a lustaság nem ragadt át ránk, jó időben teljesítettük a távot. Ez jól jött, mert pár kilométert felfelé is kellett eveznünk a táborhelyig, amelyik a helyi fürdő melletti kempingben volt.

9 / 9

Fotó: Németh Imre

Az utolsó szakaszt bár lelkesen, de egyre inkább rutinból csináltuk: ébresztő, reggelizés, sátorbontás, vízre szállás, evezés, vízi csata és gyönyörködés, fürdés, sörözés, evezés, vízi csata és gyönyörködés… Egészen addig, míg ki nem eveztünk a feltűnően széles, most nagyon kis vizű Vág folyóra, amelyen hamar leértünk Gútáig, túránk végpontjáig.

(A cikkben nem szerepelnek folyamkilométerek, de ez nem véletlen; három térképünk volt, de ezek ebben nem igazán korreláltak egymással, vagy a valósággal.)