Már előző nap lementem Cserhátsurányba, így egy kicsit körbe tudtam nézni. Sajnos a nagy templomot csak kívülről láttam, pedig valóban egyedi. A korábbi, kisebb templomot úgy bővítették ki az 1930-as években Lux Kálmán vezetésével, hogy a korábbi főhajó közepére merőlegesen épült egy új főhajó. Így viszont most a templomtorony az oldalhajó végében van. Az iskola a katolikus egyházé, ennek egyik épületét is megnéztem kívülről.

1 / 17

2 / 17

De a legnagyobb épületegyüttes a Jánossy-kastélyé. Ezt is csak körbejárni tudtam - nem is tudom, lakják-e egyáltalán. Ez a falu is csökkenő lakosságszámú sajnos, pedig az épített öröksége többre érdemesítené.
Másnap reggel nagyon korán felébredtem, így már hat óra után nekivágtam a túrának. Eleinte még fáztam is, bár ez az emelkedőn hamar elmúlt. Az orvosi rendelőnél indul felfelé a kék jelzés. Itt van egy élelmiszerbolt, de még feljebb, a kisebb templomnál is van egy kisbolt. A falu utolsó házai után egy kőkereszt és egy hatalmas nyárfa mögött kellett hegynek felfelé indulni.

3 / 17

Itt több út is megy erre-arra, keresgéltem is egy ideig az irányt. Az a jó út, amin úgy indulsz felfelé, hogy balra a fák, jobbra a szántóföldek jönnek. Az útszéli fasor kivágása miatt ezen a részen, a mező mentén összesen egy jelzést találtam. De menj csak, fent az erdőben már jól jelzett az út. Fentebbről szép kilátás nyílt visszanézve.

4 / 17

5 / 17

Fentebb, a Szilvágy táblájánál elértem a piros jelzést is, de az egy idő után elment másfelé, majd pár perccel később a zöld jelzés is. A Hegyes-hegyen emelkedve egy irtásnál nyílt jobbra szép kilátás, bár ez a felnövő facsemeték miatt megszűnőben van.

6 / 17

Itt nagyon durva kaptatók nélkül, jól haladtam, csak a nagy sár akadályozott néhány ponton. A kék négyzet becsatlakozása után nem sokkal kiértem a gabonaföldekhez, erre jobbra rákanyarodva, majd fentről visszanézve volt szép a látvány. Ezután elértem az első gazdasági épületeket, majd beértem Nógrádsipekre. A faluban van egy csinos parasztház, ami szálláshelyként funkcionál.

7 / 17

A falu központjába beérve csinos kis parkocskát találtam, majd az élelmiszerbolt után a Balás-kúriára találtam rá. A falu túlsó végénél még volt egy kis kitérőm a kék bélyegző jelzésre. A Korona Presszóban bélyegeztem, ittam egy pohár sört, és mentem is tovább. Érdemes visszapillantani a falu elejét jelző táblára, csodás a betűtípusa. A sár mellett a kanyarodásokra, leágazásokra is kellett figyelni, de errefelé már jól jelzettek az utak, nem tévedtem le.

A kék kör elágazása után több kitérőt is tettem, vegyes eredménnyel. Először a kék L jelzésre tértem ki. Ez a Pusztavár romjaihoz vitt, de pár bokáig érő falmaradványon túl semmi érdekes nincs itt. Szerintem nem éri meg a kitérőt.

8 / 17

A Keresztes-hegy tábla után jobbra kanyarodva, egy kis tisztáshoz, kereszteződéshez érve a kék háromszög jelzést is megnéztem. Ezzel nem sokan lehettek így, mert az ösvény idővel elfogy a gazban, a jelzés pedig egy sziklafal tetejénél véget ér a semmiben.

9 / 17

Szóval erre egyáltalán nem érte meg kitérni. Amerre viszont megérte, az a sárga jelzés. Ezen elindulva, majd a sárga háromszög jelzésre kitérve egy geodéziai toronyhoz lehet eljutni. Nincs kilátóvá átalakítva, nem is engedélyezett hivatalosan a bejárása - pedig a turistatérkép leírása is látványosságként említi. A Dobogó-tetőről szép kilátás nyílt körbe.

10 / 17

A sárga jelzés érdekessége, hogy 1979 előtt még erre jött az Országos Kéktúra. Egy régi, megkopott kékre rá is találtam. Visszatértem a kereszteződéshez, és folytattam az utamat a Kéken. Hollókő előtt voltak még emelkedős szakaszok. Itt egyszer csak egy vadmalac csörtetésére lettem figyelmes, meg is láttam a bozótosban. Picit megijedtem, hogy hát az ilyen csöppségek ritkán járnak egyedül, mindjárt megjön a százötven kilós anyuci is, és akkor én nem szeretnék kettejük között állni. De nem került elő egyetlen további vaddisznó sem, pár perc után mentem is tovább. Az erdőt először csalános, gazos irtás követte, majd kiértem egy kopár hegyoldalba.

11 / 17

12 / 17

A napsütötte domboldal tetején kerítés bukkant fel balról, majd több tanösvényt is érintettem. Egy fapallós kis hídon átkelve, majd újra kopárabb, napsütötte réten emelkedve jobbra felbukkant a vár. Egy T (tanösvény) jelzésen erről is fel lehet jutni a várba. Én maradtam még a Kéken, először benéztem Hollókő Ófalu részébe.

13 / 17

14 / 17

Az Ófalu túlsó végénél van a Hollóköves kávézó, ennek a bejáratánál található (az egyik) kéktúrabélyegző. Ha pedig innen felmész a lépcsőn a fentebb lévő utcára, jobbra van egy kis vegyesbolt is. (Az Ófaluban két étterem is működik, plusz kávézó, dohánybolt, fagyis, szóval van vendéglátás bőven.)
Innen mentem fel a parkolón át a szállodáig, mert a tavalyról bent ragadt SZÉP-kártya pénzemet az itteni Castellum szállodában égettem el. Ott csak gyorsan lepakoltam, aztán mentem is fel a várhoz. Vigyázz, a vár korán, fél hatkor zár!

15 / 17

16 / 17

A bejárat előtti kis tér oldalában szerény tábla jelzi, hogy onnan indul a kék kör jelzés a Várkút-forráshoz. Ide érdemes volt lemenni, mert szépen kiépített a környezete, és nagyon finom, érdekes ízű a vize. A vár bejárata előtt indul egy olyan földút, ami szintben marad - ezen megnézhetjük a ma már egyre romosabb, nem használt szabadtéri színpadot.

17 / 17

Ennek az útnak a végében van a buszparkoló, mellette játszótérrel és turistainformációs épülettel. Itt nem csak mosdót, de még zuhanyozót is kiépítettek. Az estét már a szállodában töltöttem. Korán lefeküdtem aludni, hogy másnap korán kelhessek.

Szöveg és fotók: Papp Géza - kektura.blog.hu

Az előző szakaszról itt olvashatsz.

Az OKT 19. szakasza: